– Kiismeri már magát a fővárosban? Nem mintha elveszett, égből pottyant fiatalember lenne, csak hát az elmúlt időszakban legfeljebb vendégként fordulhatott meg Budapesten, legalábbis ami a futballt illeti.
– Ami a futballt illeti, igen, viszont akárhol is fociztam, mindvégig „hazajártam” Pestre – felelte Sánta Attila, az NB III, Keleti csoportjában szereplő BKV Előre labdarúgója. – Ez amolyan második otthonom. Szeretem a fővárost, nagyon sok barát és ismerős köt ide, sőt a ceglédi és a budaörsi évek alatt is itt éltem.
– Helyben is volnánk: nehéz volt feldolgoznia, ami az ősz végén Cegléden történt vagy fel volt rá készülve, hogy nem lesz maradása?
– Nem történtek váratlanul a dolgok, teljes mértékben fel voltam rá készülve. Nagyon büszke vagyok az ott eltöltött időre és arra a kisebbfajta csodára, amit azzal a csapattal és stábbal megalkottunk Cegléden. Sajnálom, hogy a feljutó alakulatból talán egy-két ember maradt, de a mai fociban bármi megtörténhet, még akkor is, ha nem minden rajtad múlik.
– Alapembere, fontos láncszeme volt a feljutást kiharcoló CVSE-nek, de mintha úgy tűnne, ezért vagy azért az NB II-ben mintha nem számolnának önnel. Hiszen ha így lenne, azt mondták volna, „Attila, itt ez a félév, mutasd meg, mit tudsz”, ehelyett viszont elköszöntek öntől.
– Úgy érzem, a lehetőséget nem kaptam meg, hiszen ha visszagondolok az elmúlt fél évemre, összesen egy kupameccs és egy NB II-es mérkőzés jutott nekem, mindkettőt végigjátszottam és mindent megtettem. Az edzőváltás után egyetlen alkalommal sem voltam kerettag, pedig a csapat játéka, valamint a bizonyítási vágyam is megalapozhatta volna ezt, viszont semmi indok nélkül mindvégig mellőzve voltam. Ezek után tudatosult bennem, hogy Cegléden nem számolnak velem.
– Ha azt mondja, csak a VIII. kerületiek keresték meg, úgysem hinném el. Mi szólt a BKV Előre mellett?
– Szerencsére sok jó ajánlatot kaptam, többnyire feljutásra esélyes csapatoktól. Mind megtiszteltetés volt, ugyanakkor szem előtt kellett tartanom azt is, hogy a legfontosabb számomra az elmúlt fél év után az, hogy minél több meccsen játsszak, élvezzem a focit, érezzem azt a bizalmat, amit az utóbbi időben elvesztettem.
– Pályára léphetett az élvonalban a bajnoki címért küzdő Ferencváros ellen, és bár 5–0-s vereséget szenvedtek, derekasan helytálltak. Egy ilyen felkészülési találkozónak van tanulsága túl azon, hogy érződik a gyorsaságbeli különbség a felek között mind gondolkodásban, mind cselekvésben?
– Sok tanulságot nem hiszem, hogy le kellett vonnunk abból a meccsből. Nekünk egy hét után az volt az első felkészülési mérkőzésünk, míg a Fradi már javában benne volt a munkában. Ugyanakkor a csapat a hozzáállásával bebizonyította, hogy erős gárda leszünk tavaszra.
– Jó néhány hete már a Sport utcában készül, mit gondol, a tavasszal mire lehet képes a BKV Előre? Egyáltalán mit vár önmagától?
– Nagyon jó felkészülésen vagyunk túl, az első, Kazincbarcika elleni bajnoki meccsünk is csak a szerencsén múlott, hogy nem tartottunk otthon egy vagy akár mind a három pontot. A most hétvégi, hatvani 4–0-s siker is azt bizonyítja, hogy masszív, jó csapat vagyunk, viszont ugyanúgy kell tovább dolgoznunk, mint eddig és minden meccsen a maximumot kell nyújtani. Ugyanakkor érdekes, hogy az elmúlt évek feljutásért való küzdelmei után a kiesés ellen harcolhatok. Ezért is örülök, hogy a Sport utcába szerződtem. Örülök ennek az új kihívásnak és minden tudássommal azon leszek, hogy a csapat jövőre is az NB III-as porondon harcolhasson tovább.
– Ha így folytatja, ezzel aligha lehet gond. Milyen találatot szerzett Hatvanban?
– Egy szép kontratámadás végén egy kipattanó labdát sikerült a hálóba juttatnom. Nem ez volt életem legnagyobb gólja, ugyanakkor nagyon fontos, hogy megszereztem az első találatomat az új csapatomban.
– A házigazdát erősítő Bárkányi Arnold ötvenharmadik percben történő kiállítása mennyiben befolyásolta a végeredményt? Elvégre akkor már 1–0-ra vezetett a BKV.
– Nehéz talajú, küzdelmes meccs volt. Az első félidőben többnyire mezőnyben ment a játék. Sajnos a szél és a pálya talaja miatt nem tudott minőségi játék kialakulni a pályán, külső szemmel talán nem is volt élvezhető, de számunkra mindvégig az volt a fontos, hogy az első gólt mi rúgjuk. Éreztük, hogy egygólos meccs lehet. Az első félidőben két kapufáig is eljutottunk, de a szünetben tudatosítottuk, hogy nagyon fontos az első gól. Ez szerencsére így is lett, jól álltunk bele a második játékrészbe, végig mi domináltunk, a kiállítás után meg amilyen gyorsan csak lehetett, rúgtunk pár gólt, hogy bebiztosítsuk a meccset, ami úgy érzem, nem ezen az emberhátrányon múlott. Végig éreztem magunkban a győzelmet és a győzni akarást.