A Komlón kívül még bármelyik csapat kieshet vagy bentmaradhat, a Bányász ellenben, mint a Titanic, menthetetlennek tűnik. A Dunaharaszti MTK nem, éppen ezért megmentenék a szezont Króner Péter tanítványai, ugyanis azt Rétsági Ákos, a gárda kapitánya sem tagadja, elrontották az őszt.
A jó rajt fontos. Megadták az alaphangot a DMTK-nál, hiszen az FC Dabast legyűrték, bedarálták a hajrában szerzett Márton Dávid-góllal, de Rétsági Ákosnak nem csupán emiatt volt oka az örömre. – Kétszázados úr, borral, sörrel vagy pezsgővel ünnepelt? – Egyikkel sem, győzelemmel sikerült megünnepelni a jubileumot, ami mindennél többet ér – felelte Rétsági Ákos, az NB III, Közép-csoportban szereplő Dunaharaszti MTK labdarúgója. – Csapó Laci barátom szólt, hogy elértem a kétszázadik bajnoki mérkőzésemet Dunaharasztin, de én magam is meglepődtem, hogy már itt tartok. Tegnap még én voltam az egyik legfiatalabb, ma meg már az egyik legtapasztaltabbnak számítok a csapaton belül huszonnyolc évesen. – A hetedik esztendő vízválasztó mindenben, legalábbis ezt mondják a bölcsek. Ön viszont mintha maholnap a gimnáziumba készülne, a nyolcadikban jár. Nagy a kísértés, egyáltalán csábítják máshová? – Nyolc év hosszú idő, amikor idekerültem, fél évre terveztem, azóta jó pár fél esztendő eltelt. Voltak és vannak megkeresések, volt, hogy nagyon közel álltam a távozáshoz, de olyan is, hogy semmi pénzért nem mentem volna el. Azonban hogy mit hoz a jövő, arra nem tudok válaszolni, bármi megtörténhet. – Meglehet, Cameron Diaz pillantását könnyebb elkapni, mint felidézni egyet a számtalan meccs közül: melyik belülről megélt DMTK-derbire a legbüszkébb? – A legszebb pillanat az volt, amikor a Makót megvertük a 84. percben Mészi (Mészáros Dániel – a szerző) góljával és bajnokok lettünk a Dabas előtt. Ebben a hat percben vezettük összesen a bajnokságot, de megcsináltuk, ami felemelő érzés volt. Szívesen emlékszem vissza az Üllőnek vagy a Szegednek lőtt góljaimra is, ami fontos pontokat hozott, de sok szép győzelem, rengeteg mérkőzés is van ebben a kétszázban. – Az elmúlt hétvégén 2–1-re megnyerték a Dabas elleni hazai derbit még akkor is, ha Erős Károly, a vendégek edzője úgy fogalmazott, a Dunaharaszti nem akart futballozni. Van igazság a tréner szavaiban? – Nem akartunk futballozni? Mást játszottunk, mint ők, ez biztos. Lehet, többet birtokolták a labdát, több lövésük és helyzetük volt, viszont mi nyertünk, és ezt nem cserélném el. – A kiesés elkerülése szempontjából fontos meccs volt ez, mégis, mit gondol, a Dunaharaszti esetén valós veszély lehet az osztályváltás? – Sajnos nem úgy szerepeltünk az ősszel, ahogy kellett volna. Nagy csalódás volt ez számunkra, illetve a szurkolók számára is. A mi helyzetünkben minden meccs létfontosságú, és azt megígérem, hogy minden egyes pontért meg fogunk küzdeni és bent fogunk maradni! – Dicséretes az optimizmusa még akkor is, ha bármennyire hihetetlen, de következő ellenfelük, a Pénzügyőr is a hajrában, a nyolcvankilencedik percben szerzett góllal és szintén 2–1-re nyert hazai környezetben legutóbb, nem mellékesen szintén dabasi egyletet győzött le, az újonc gyóniakat. Mire számít Pasaréten? – Szimpatikus csapat a Pénzügyőr, szépen, csendben gyűjtögetik a pontjaikat, nehéz ellenük futballozni. Teljesen háromesélyes a mérkőzés, bármi megtörténhet, de ahogy mondtam, mi küzdeni fogunk, és nehéz lesz ellenünk, bármelyik társulattal is kerüljünk szembe.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: