EDZŐSORS. Mészáros Attila (Halásztelek): „Keményen odasózok, ha látom, hogy linkeskedés van”

Mintha csak illegális gyorsulási verseny lett volna az Árpád hídon, úgy robogtak el az évek. Amikor Kispesten pallérozódott, Mészáros Attila aligha hitte, hogy egyszer csak nem lesz csatár a környéken, akit finom, mégis határozott mozdulattal arrébb tessékel a tizenhatos előterében.

Ma már tudjuk, edző lett a civilben csendes, halk szavú férfiból, és akik látták az ősszel játszani a Halásztelek FC-t, azt mondják, a sikerekkel teli futballista-korszak után hasonló várhat rá ifjú szakemberként is.
– Szépen bedobták a mély vízbe…
– Amikor befejeztem Csepelen a futballt, elkezdtem keresgélni, így felhívtam a Halásztelek FC-t, és megkérdeztem, nem tudnék-e segítséget nyújtani trénerként, illetve segítenének-e nekem abban, hogy náluk legyek edző – felelte Mészáros Attila, a Pest megyei I. osztályú Halásztelek FC szakvezetője. – Azt mondták, meggondolják, majd visszahívtak, miután úgy döntöttek, rám esik a választásuk.
– Nem döbbent meg?
– Meglepett, mert tulajdonképpen amint vége lett a játékos-karrieremnek Csepelen, egyből el tudtam kezdeni az edzői munkát, amit nagyon élvezek.
– Úgy is gondolkodik, mint egy vérbeli szakember?
– Néha megfordul a fejemben, hogy de jó lenne még játszani, ám már próbálok csak az edzői feladatokra koncentrálni.
– Miért hagyta abba?
– A korábbi sérülésemből kifolyólag nem tudtam továbbfolytatni a futballt, ezért döntöttem az edzői szakma mellett.
– Még friss a kép a mámoros hangulatú kilencven percről, az újkori magyar futball egyik legszebb 2016-os napjáról. Tízezer ember tombolt, énekelt, buzdított huszonkét futballistát, és amikor a Csepel–Ferencváros II. derbin megszerezte a házigazda második találatát, csak futott, sprintelt a játékoskijáró felé, és az ódon, sokat megélt Béke téri stadion egy pillanatra megszűnt lélegezni. Márpedig akkor még nagyon is egészségesnek tűnt.
– Az a négy-öt esztendővel ezelőtti súlyos sérülés azóta is kísértett. Elszakadt a keresztszalagom, ami a felépülésem után jó volt egy-két évig, aztán egyre rosszabb lett a térdem, emiatt kellett abbahagynom, és már nem szeretném megkockáztatni, hogy még egyszer rásérüljek, de elhiheti, nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést.
– Mondja ezt most is, amikor nem a legjobban szerepelt a Halásztelek az ősszel? Vagy ez a tizenkettedik pozíció a realitást tükrözi?
– Utólag már azt mondom, igen. Úgy gondolom, a mostani félév jobban fog sikerülni, mint az őszi idényünk. Lehet, hogy nem így lesz, de bízom benne. Megpróbáltunk olyan játékosokat idehozni, akik tényleg erősítést jelentenek a csapatnak. Elment Krasznai Sándor, Szabó Balázs, Fodor Attila, Bernáth Brunó és Anthony Duffy, de érkezett helyettük két szigetszentmiklósi fiatal, Bartha Kristóf és Bartha Krisztián, Szemán Lajos a Dabas-Gyóntól, Tökölről az afgán fiú, Haider Deldar és még Szlovákiából is igazoltunk. Remélem, be is bizonyítják a srácok, hogy valóban erősítést jelent mindegyikük.
– Az mennyire furcsa, hogy akit idestova egy éve meccs közben megölelt a zseniális gólpasszáért vagy találatáért – gondolok itt korábbi csepeli csapattársára, Szemán Lajosra –, annak most azt mondja egy kellőképp ihletett pillanatban, hogy „Lajoskám, most pedig tíz fekvőtámasz következik”?
– Egy kicsit furcsa ez a történet, már csak azért is, mert vannak nálam sokkal idősebbek is. Van, aki tízzel több, mint én… Amúgy meg olyan vagyok, aki megszabja a határokat. A szabályokat felállítottam, az edzésen edző vagyok, tehát különbség van a kettőnk között, de a gyakorlásokon, bajnokikon, valamint az edzőmeccseken kívül ugyanúgy barátok vagyunk és leülünk éppenséggel beszélgetni. Ám amikor munka van, akkor munka van, a szabályokat nekik is be kell tartaniuk, különben keményen odasózok, ha látom, hogy linkeskedés van. Amennyiben a szabályokat megszegik, bizony büntetés van.

– Kemény edző?
– Legalábbis annak tartom magam. A külső megnyilvánulásokból is ezt szűröm le, no és az elnökünkkel beszélgetve is ez a kép rajzolódik ki. A saját tapasztalatom az, hogy akkor tudtam teljesíteni, amikor olyan edzőm volt, aki keményebb kezű volt velem és a csapattal szemben. Aki kicsit lazább volt, már nem tudott a társulat úgy teljesíteni. Ebből kifolyólag megpróbálok én is kemény lenni, és úgy néz ki, sikerült. A játékosnak meg kell adni a szabadságot, hogy érezze, van szabad mozgástere, és persze jöjjön szívesen edzésre. Ne az legyen, hogy jön az edző, úristen, mit fog kitalálni, és már félnek előre. Ezt nem akarom, azt viszont igen, hogy a munka meglegyen, normálisan tegyék oda magukat, ugyanakkor élvezzék is a futballt.
– Az ellenfelek részéről mi a tapasztalat? Tudják, ki ül a HFC kispadján?
– Azt veszem észre, hogy ez nincs meg, nem nagyon ismernek sem a Honvédból, sem a Videotonból, sem a Csepelből. Ettől még ugyanúgy kezet fogunk, persze akik velem egy korosztályúak, azoknak nem vagyok ismeretlen.
– Aki a győzelmekhez szokott, aligha elégedne meg a szezon végén is a tizenkettedik helyezéssel.
– Jó lenne minimum megtartani ezt a pozíciót, de szeretnék feljebb lépni. A nyolcadik helynek már örülnék, de ha nem így alakul, tragédia akkor sem történik.