Amíg az őszt a Tököl VSK szenvedte meg a pályán, addig Terbócs Richárd ugyanezt tette a játéktéren kívül. Tökéletes szimbiózis? Aligha. Mindenesetre a Pest megyei I. osztályban a kiesés elkerüléséért küzdő társulat szépreményű ifjúja már a visszatérésre készül.
Van honnan visszajönni – de vajon van-e miből erőt meríteni? Terbócs Richárd meghökkentő kalandokon jutott keresztül az elmúlt hónapokban, hiszen mint arról annak idején honlapunk beszámolt, tavaly áprilisban bokatörést szenvedett a számára duplán is fájdalmas bajnoki összecsapáson.
– Hányszor gondolt arra az elmúlt közel egy esztendőben, hogy feladja?
– Őszintén szólva egyszer sem – felelte Terbócs Richárd, a Tököl VSK labdarúgója. – Már a kórházban is arról álmodoztam, hogy visszatérhessek, sőt, azt is megálmodtam, hogy egy góllal „debütálok”. Igaz, a kórházban még fogalmam sem volt arról, hogy ilyen sok időt kell kihagynom, de úgy gondolom, minden okkal történik, és ez is csak megerősített.
– Mi tartotta önben a lelket, hogy folytatnia kell a karrierjét?
– A bizonyítási vágy, hogy képes vagyok rá és nem tehetem meg ennyi év után, hogy így legyen vége.
– Fel tudná idézni, mi történt azon az ominózus Gödöllő elleni meccsen?
– Sajnos sosem fogom elfelejteni… Akkori csapattársam, Szécsi Attila elvitte a balszélen a labdát az alapvonalig és mögém jött a passz, én fordulásból becsúszva akartam visszakanalazni a labdát, de ott volt az ellenfél lába, a lábfejem beakadt és egy iszonyatos nagyot reccsent. Szerencsétlen eset volt és sajnos az én hibám. Olyannyira, hogy a hordágyon fekve még sárga lapot is kaptam. Később kijöttek a mentők, adtak egy fájdalomcsillapítót és azt mondták, nyugi, ez nincs eltörve. No de ezt inkább nem is kommentálnám tovább…
– Mennyi ideig volt kórházban?
– Közel egy hetet. Nem volt leányálom, de nem unatkoztam. Például amikor a zárt osztályról átszökött néni boldog karácsonyt kívánt – áprilisban… Vagy ecsetelte, hogy mennyire jó nekünk itt a csokigyárban.
– Már tréningezik, készül, várja a tavaszi rajtot. Mikor állhatott először munkába?
– Igen, már edzek, hála Istennek. Az őszi szezon végén megpróbáltam már mozogni kisebb-nagyobb sikerekkel. Január hetedike óta tudok úgymond teljes értékű edzésmunkát végezni. Van mit visszahozni, ezt be kell valljam.
– Privátban azt mondta, még fém van a lábában. Gondolom, a csapattársai nem hagyták ki a ziccert, hogy igazán értékes ember…
– Voltam én minden, Hook kapitánytól kezdve a Robotzsaruig. Áprilisban műtöttek és leghamarabb egy év után lehet kivenni a fémeket, de egyelőre nem tudom még, mikor vetetem ki.
– Amennyire tudta követni az őszi idényt, kívülállóként mit látott, mi volt a baj, miért szerepelt enyhén szólva is hektikusan a társulat?
– A sérülésem után törzsszurkoló lettem és ott voltam a hazai meccseken. Igazság szerint ez egy ilyen tököli sajátosság: az ősszel kihagyjuk a helyzeteket, tavasszal pedig kapaszkodunk az élmezőnyhöz. Remélem, ez az idén is így lesz.
– Merthogy mire lehet képes a Tököl a tavasszal?
– Nagyon jó kis fiatalos csapatunk van. Szerintem a jó rajt lendületet adhat, és elkezdhetünk felfelé lépkedni a tabellán. Hajrá, Tököl!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: