Meccstelenül

Nem megmondtam neked, Edömér, hogy ne nyomkodd állandóan azt a nyavalyás tabletet?! Nyomkodd inkább a jászkarajenői nagyanyád pattanásait! Úgy görbül a szád, mint apádnak a kettes a matek érettségin. Örüljél, hisz én is örültem neki. Megyünk Bözsi mamához a hétvégén és csinál neked lekváros fánkot, mint decemberben, és megint kiteheted a fészbukra, mint karácsonykor, hogy hihihi, nekünk is van fánk. Hogyhogy mi lesz a meccsel? Nem is lesz, te gyerek! Télen? Itt? Ne hisztizz, mint Céronaldo a piros betűs napjain, mert nem viszlek sehová! Mutasd csak, mit ír az az újság? Aszongya hogy Érd–Budafok, Dorog–Vasas vagy Cegléd–Diósgyőr. Úgy csillog a szemed, mint anyádé három konyak után! Na, te gyerek, megnézzük a Horváth Feri csapatát Albertirsán? Ó, hogy az Albertnek az irsája essen ebbe az átkozott zizegő, berregő mütyür micsodába! Rám figyelnél, Edömér? Azt írják, bár még van bő két nap, így csak terv, hogy akkor lejátsszák ezeket a Magyar Kupa-meccseket. Legalábbis elméletileg. Jó vicc, mi? Úgy röhögsz, mint… Emlékszel, hogy legutóbb akkor értünk oda Bözsi mamáékhoz, amikor nagyanyád visszajött a szépségszalonból és nagyapád azt mondta neki vihogva, hogy látja, nem volt nyitva? Maradj csak így! Na, most úgy röhögsz. Hidd el nekem, Edömér, először még én is így röhögtem.