Lassan az építkezésé lesz a főszerep a bontási munkálatok után a Fáy utcában. A Vasas otthonában az Illovszky Rudolf Stadionnak immár se híre, se hamva. A Foci a köbön a helyszínen járt és fotógalériával színesített írással jelentkezik.
A férfi fázósan húzta össze a gyereknapi céllövöldén nyert, vattacukrot ábrázoló kardigánját, egy pillanatra a sisteregve, sercegve gyorsuló villamos után nézett, majd komótosan áttáncolt az út másik oldalára. Nézte meredten a táblát, rajta a felirat: XIII. kerület, Angyalföld, Fáy utca, 34–60. Elképedve vizslatta a területet, keresve-kutatva a Priluki névre keresztelt, a rossznyelvek szerint műtrágyával fűszerezett vámmentes cigarettát pult alól árusító, gyorsan és érthetetlenül beszélő népség valamely tagját, de a placc teljességgel üres volt. Hó és latyak, valamint kavicshegy és téglarakás borította az egykori kínai piac területét. Hirtelen arra gondolt, jobb lenne tán hívni a tűzoltókat, hogy szabadítsák, mentsék ki az alatta rekedt embertömeget, de legyintett egyet, majd tovatűnt a szombat sűrűjében. Szedte a lábait, mintha meccsre sietne. Végigfutott rajta előbb a tavaszt jelző langymeleg szellő, majd néhány felejthetetlen meccs képe. Már az egykori pénztárnál járt, ahol vette a tikettet a legjobb helyre a Honvéd, a Fradi meg a Dózsa ellen, de a felirat nem hagyta nyugodni.
„Ez a kerület, amiért büszkén vérzek.”
Ott virított a kis kuckó oldalfalán és ott is maradna talán az idők végezetéig is, ha nem kezdődött volna féktelen rombolás a szomszédos területen. Nem vandáltömeg tett kárt az ódon stadion területén, hanem erős szerkezetű, marcona munkagépek. A férfi hátrahőkölt, amikor meglátta a lakatot a kiskapun és elolvasta a kerítésre aggatott feliratot: „Építési terület, illetékteleneknek belépni tilos!”
A háttérben a Vasas klubépülete állt némán, együtt érzően, de a vattacukrot ábrázoló kardigán zsebe emberi ujjakkal lett teli, és a flaszteren újra lépések hangja hallatszott. A férfi az örök hó fogságát egy másodpercre igaznak hitte, amint oldalra pillantott. Két kapu állt egymással szemben, méltóságteljesen, a stadion kellékei viszont sehol sem látta, mintha soha nem is léteztek volna.
A Fáy utca csendesnek tűnt, szokatlanul csendesnek. Emlékfoszlányok vetítettek fényt az angyalföldi szürkületbe, előkerültek Váczi Zoltán felejthetetlen góljai, Szilveszter Ferenc beindulásai, Juhár Tamás keresztezései, Aranyos Imre előretörései, és persze az utánozhatatlan Galaschek Péter trükközései zsebkendőnyi területen.
A férfi arcán hirtelen mosoly tükröződött, egyszerűen nem volt kedve könnyezni. Sírt akkor, amikor temették a Vasast, zokogott, amikor a Fáy utcai hangszórókból felcsendült Zorán Volt egy tánc című örökzöldje, üvöltve szentségelt, amikor úgy tűnt, nincs tovább.
Most van tovább. A Hajdú utca sarkán a napfény már megkóstolta a feliratot: „A gyalogos bejárót átmenetileg, az új stadion átadásáig (várhatóan 2018 nyaráig) zárva tartjuk. A bejutás kizárólag a Hajdú utca felöli autós főbejáraton át lehetséges.”
Hirtelen nem tudta, merre nézzen. Jobbra betontörmelékek, a múlt darabjai feküdtek szerteszét, míg balra méretes fehér busz állt, rajta pirosra pingálva: „DKKA Hajrá, Kohász!”
Hajrá, Vasas! – mondta, de inkább csak mormogva motyogta maga elé a férfi, majd határozott léptekkel megindult a bejárat felé. Odabenn a műfüves pályán a zöldek játszottak a rózsaszínekkel vagy fordítva. Nagyjából négy másodpercig szemlélte a küzdő feleket, de az eredménnyel mit sem törődve sietett a néhai eredményjelző tábla irányába.
A szeme hirtelen könnyel lett teli, de most nem a Vasast, csak az ifjúságát siratta. A férfi várt néhány percet, elidőzött az elkerített, elszeparált terület előtt, majd ismét mosolyra görbült a szája, miközben arra gondolt, a jövő elkezdődött.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: