Még az is lehet, hogy a tavasz legkellemesebb meglepetését a Felsőpakony okozza. Eddig négy felkészülési találkozót vívott a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában vitézkedő alakulat és mindegyiken győzedelmeskedett.
A Mágus, ha élne, most alighanem megigazítaná a napszemüvegét és csettintene. Verebes József, a néhai szövetségi kapitány, a Rába ETO legendás mestere hátradőlne a székében és élvezné a produkciót. Merthogy a Mágus csapatai rendszerint négy vagy öt gólokat szerezve szórakoztatták a hozzáértő publikumot, addig futtatva, fárasztva, kizsigerelve az ellenfelet, míg maradt találat a lábakban és fejekben. Megyesi László is büszke lehet az övéire. A Felsőpakony ifjú mestere azonban óvatos duhaj, pontosan tudja, a sok sikerből nem érdemes messzemenő következtetést levonni, és ez még akkor is igaz, ha az általa irányított társulat valóban megszórta a vetélytársakat. Sorrendben a Taksony II.-t 5–2-re, a Kiskunlacházát 8–0-ra, a Bugyit 3–2-re, míg a budapesti Közterületet 6–1-re verték Fülöp Tamásék. És hogy tovább fokozzuk: az őszi gólkirály, Wrábel József minden felkészülési összecsapáson betalált, a holtszezonban összesen már hétnél jár, míg a három gólig jutó Kovács Sándor egy kivétellel minden találkozón bevette a rivális kapuját.
„A Felsőpakony jelenleg nagyon jó formában van – mondta Király Krisztián, a társulat egyik legrutinosabb tagja, a hátsó alakzat oszlopa. – Ezt bizonyítja, hogy fiataljaink is nagyon jól teljesítenek és az öregebb, rutinosabb játékosokkal remek összhangot alkotnak. Az edzőmeccseink is ezt bizonyítják, mert idáig majdnem minden mérkőzésen fölényes győzelmet arattunk. Egyedül a Bugyi csapata lepett meg minket az első félidőben, de a másodikban a mi akaratunk érvényesült, aminek köszönhetően meg is nyertük a találkozót.”
A fentiekhez nincs mit hozzáfűzni. Talán csak annyit, hogy az állandóság, az összeszokottság a felsőpakonyiak védjegye, amit az is jelez, hogy nagy változás, hatalmas vándorlás a télen sem történt a keretben.
„Egy új játékos érkezett André Béla személyében a Rákosmenti TK-tól, aki szintén szívvel-lélekkel bizonyította, hogy csapatunkban a helye – folytatta Király Krisztián. – Úgy érzem, hogy ismét visszatért a felsőpakonyi mentalitás, egymásért küzdünk, harcolunk a pályán. Szeretek itt játszani, mert olyanok vagyunk, mint egy igazi család.”
Ha a tavasz végén is minden klappol, amikor a vérmes reményekből érmes valóság válik, akkor lesz a „családfő”, Megyesi László végképp büszke a „fiaira”.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: