CEGLÉDI VSE: SÉRÜLÉS. Laczkó Milán: másodszor is elszakadt a keresztszalag

Egyelőre csak a legpechesebb futballista címre hajthat Laczkó Milán és nem a pályán teheti meg ugyanezt: az NB II-ben szereplő Ceglédi Vasutas egyik legreményteljesebb, sokra hivatott fiatal labdarúgójának a közelmúltban másodszor is elszakadt a keresztszalagja.

„Nem így terveztük. Nem akartuk híresztelni, de ez egy kis falu és kis közösség, azonnal elterjedt a hír.”

Ezt mondta az apád, a Liverpoolba, tán még Steven Gerrardba is szerelmes apád, majd így folytatta: „Milánt megkeresték külföldről. Kedden repül ki Angliába, a Reading FC-hez próbajátékra, ennyi a biztos, a többi sok mindentől függ, hogy ott mit tud megmutatni, hogyan tud beilleszkedni az angol mentalitásba.”

2015 decembere még ott liheg a nyakadon, mint az a lajhárszerű védő, aki hátrált, egyre csak hátrált, elcsúszott, majd kalimpált, és Te beforgattad azon a meccsen nem egyszer, nem kétszer, hanem legalább tizenhétszer.

„A nyáron a nyolchetes felkészülés alatt olyan terhelést, annyi pluszt kaptam, hogy az utánpótlásban töltött 90 perceket szinte meg sem érzem. És akkor nem beszéltem a téli munkáról, amit végigcsináltunk, pedig a héthetes alapozást megirigyelhetnék az elitklubok is.”

Ezt már Te mondtad majd két évvel ezelőtt, de a téli munkára most is nagy szükséged lesz – a lelkierőd mellett. Kezdhetsz mindent elölről – ami volt, nincs. Ez a szikár tény, a legszomorúbb része ennek a történetnek, hiszen valamiért nagyon úgy tűnik, most az élet az edzés, a tréninget pedig a Teremtő tartja. Mintha odafentről mondták volna: ácsi, Milán! De jól vésd az eszedbe, csak a futballt, a cselt, a finom körömpasszt vették el Tőled jó időre, az akaratodat, a tehetségedet nem. Gondolj a szép napokra, a bátorító szavakra, az őrületbe kergetett ellenfél legyintő, majd csettintő mesterére, még ha olykor homályosnak és ólomsúlyúnak is tűnik minden. A gödör alját ne piszkáld az ásó nyelével sem, mert ennél már nincs lejjebb, de ne feledd, a zöldbe vezető út innen csak felfelé vezet: a mélyből a csúcsra. Mert a pálya és a publikum visszavár, csak egyvalaki nem: az a lajhárszerű, lomha védő, akit beforgatsz majd tizennyolcadszorra.