JÁTÉKOSSORS. Fischer Zsigmond, aki Maglódról Ausztriába igazolt: „A mai napig nem tudok rá választ adni, hogy én miért nem vagyok ott hétről hétre az NB I-ben, miközben azok, akik két egyeneset nem tudnak a labdába rúgni, az élvonalban futballoznak”

Fontos és „pontos” gólokat szerzett. Nem túlzás, a Maglód erősségének, egyszersmind egyik legjobbjának számított az ősszel Fischer Zsigmond, csakhogy a Pest megyei I. osztályú alakulatnak búcsút intett a 21 esztendős futballista, akit a tavasszal már Ausztriában ünnepelhetnek a szurkolók, ha rendszerint betalál a rivális kapujába.

Előrelépés vagy visszalépés? Nehéz mindezt megmondani, elvégre bő fél esztendővel ezelőtt Fischer Zsigmond még a megyei másodosztályú, avagy honi ötödik ligás Hernád színeiben lépett pályára, míg márciusban az osztrák negyedik vonalban csillogtathatja meg tudását.

– Utazás az ismeretlenbe?

– Hol is kezdjem… Azt túlzás lenne állítani, hogy az ismeretlenbe, ugyanis három alkalommal voltam már próbajátékon Ausztriában az elmúlt három évben – indította a Foci a köbönnek adott hétfő esti interjúját Fischer Zsigmond, a Pest megyei I. osztályban szereplő, 20 ponttal a 9. pozícióban telelő Maglódi TC immár csak volt labdarúgója.

– Mit tud az új klubjáról?

– Egy negyedosztályú csapatról beszélünk, SV Würmla a neve, mégpedig nagyon jó körülményekkel és persze nagyon csábító fizetéssel.

– Mikor indul útnak, egyáltalán mikor kapcsolódik be a társulat felkészülésébe?

– A héten kell kiutaznom, január 20-án kezdődik a felkészülés, és március 12-én lesz az első bajnoki mérkőzés.

– Visszautasíthatatlan ajánlattal rukkolt ki az új egyesülete? Magyarországról egyáltalán nem is keresték?

–Voltak itthonról is megkereséseim, az NB III-ból és sok megye-egyes csapattól is, de ez volt a legjobb ajánlatom, és ami a legjobban csábított, az az, hogy külföld.

– Miként emlékszik vissza az őszre, avagy a Maglódon eltöltött időszakára?

– Az őszi idény nagyon profin indult, amikor először voltam Maglódon próbajátékon, még minden nagyon a helyén volt. Az edzések, a társak, éreztem, hogy egy profi klubhoz fogok igazolni. Kellett egy kis idő, amíg összekovácsolódott a csapat, az első két meccsünket el is veszítettük, de utána öt győzelem követte ezt, amely során négyszer betaláltam. Aztán jöttek a sérülések a csapaton belül, no és a kiállítások, amiben sajnos én is hibás vagyok, ugyanis hárommeccses eltiltást kaptam.

– Jogosan?

– Sajnos igen.

– Mi történt?

– Volt egy kis kakaskodás és megpöccintettem az ellenfél fejét a cipőmmel, amikor a földön volt. Nem volt benne erő, se semmi, csak a szándék miatt. A bíró sajnos pont látta, törlesztés volt. Így is sikerült azért tizennégy mérkőzésen kilenc gólt szereznem a Magyar Kupával együtt, és ugye, ki is hagytam három találkozót, szóval nem mondhatnám, hogy rossz szezont futottam, de ezzel sem lehetek elégedett, ennél ugyanis sokkal több van bennem.

– Aki a Vasas Kubala Akadémián nevelkedett, annak nem feljebb kellene futballoznia? Oké, nem juthat el mindenki az NB I-es Vasasig, de miután képzett spíler, nem luxus, hogy egy tehetséges fiatalember a megyében vagy az osztrák alsóbb ligában lép pályára hétről hétre?

– Ez egy nagyon kényes, ám teljesen jogos kérdés. A válasz: dehogynem! Az, hogy miért? A mai napig nem tudok rá választ adni, hogy én miért nem vagyok ott hétről hétre az NB I-ben, miközben azok, akik két egyeneset nem tudnak a labdába rúgni, az élvonalban futballoznak. Ez talán szerencse, talán sok a csókos, nem tudom…

– Nem tudja? Tapasztalta, hogy hiába ön a jobb, az ügyesebb, a tehetségesebb, mégsem favorizálták?

– Persze, hogy tapasztaltam ilyet! A Vasasban…