Jó ilyet hallani, jó ilyesmiről olvasni. Az alábbi történetet Szijj László, a szentendrei Dunakanyar SE edzője, de legfőképp az élet írta.
A sokra hivatott, megannyi tehetséges szentendrei labdarúgó-palántával foglalkozó szakember az alábbi sorokat posztolta a közösségi oldalon:
„Ezt most meg kell osztanom Veletek, mert egy nagyon szép és megható dolog történt a vasárnap lezajlott Dunakanyar Kupán az U10-es korosztályban, Budakalászon! A Liver FC edzője, Kőrösy László azzal a kéréssel fordult a gyerekek felé, hogy az egyik játékosuk véletlenül stoplis cipőben jelent meg a teremtornán és szeretne kérni egy 35-ös teremcipőt erre a napra. Sok jelentkező nem akadt ugyan, de a Dunakanyar egyik játékosa, Meszlényi Áron készségesen felajánlotta a kisfiúnak. A torna végeredménye ennek tükrében még szívet melengetőbb volt, ugyanis a Liver FC csapata nyerte meg ezzel a nem kis segítséggel az izgalmakban bővelkedő kupát. De ami ezután történt, arra nincsenek szavak! A segítőkész Áronnak felajánlottak egy aranyérmet, amit szinte el sem akart hinni. és többször is megkérdezte, hogy »Nekem? Tényleg nekem?« Hogy a sport mire képes, az most ezen a napon is megmutatta erejét!”
Bár meglehet, a példa nem egyedi, így a fentiekhez talán nem ildomos bármit is hozzáfűzni a kalaplengetésen és a virtuális tapson túl, de egyvalamit talán mégis: ilyen az, amikor az edző nem futballistát, hanem embert nevel.
![]()
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: