Még fiatal vagy, van még időd védeni! Hány és hány alkalommal hallotta ezt fiatalabb és idősebb sportemberektől a kapus, aki illedelmesen meghallgatott ilyenkor mindenkit, ám azt gondolta, huszonhárom esztendősen épp a legjobb korban van ahhoz, hogy hosszabb távon is beverekedje és teljesítményével bebetonozza magát egy társulat kezdőjébe. Ma már azt is tudjuk, hogy ez a csapat nem a Budaörs.
– Boldog új esztendőt! Vagy inkább boldogabb új évet?
– Boldog új évet mindenkinek – felelte egy mosoly kíséretében Ténai Attila, az NB II-ben szereplő Budaörsi SC immár csak volt kapusa.
– Volt bárminemű előjele, hogy fél év után távozik Budaörsről?
– Sajnos a Kisvárda elleni meccs előtt maródivá váltam az egyik edzésen, ami végül részleges bokaszalag-szakadást eredményezett, így másfél hónapig rehabilitáción vettem részt, és utána tudtam csak teljes értékű munkát végezni.
– Fogalmazzak finoman: sokat nem védett az NB II-es csapatban. Ez volt a realitás?
– Szerettem volna megmutatni, hogy mit tudok, de a sérülésem miatt nem sikerült, no és az edzőváltás sem kedvezett nekem. A sérülésemet követően Miskei Attila edzőm egy Magyar Kupa-meccsre nevezett és ott próbáltam ki először a sérülés után a bokámat.
– Van, amiben előrelépett, javult a Budaörsön töltött röpke időszak alatt?
– Nagyon sokat tanultam mind a játékosoktól, mind az edzőktől. Kovács Laci bá’ kapusedzőm nagyon sok tanácsot adott, mind mentálisan, mind kapusposzton a gyakorlatban, és rengeteget köszönhetek Miskei Attilának is, aki bízott bennem és leigazolt.
– Mi a terve, ami a továbbiakat illeti? Mert gondolom, valahol védeni szeretne a tavasszal, valahová tartozni szeretne.
– A közeljövőben szeretnék az NB II-ben megragadni, ha lehetséges, de ha nem, akkor alapemberré válni és jó teljesítményt nyújtani egy NB III-as csapatban, ahol komoly célok vannak.