Őszinte szavak egy olyan szakembertől, akiről országszerte tudják, kicsoda. Hagymási Zoltán külföldet megjárt, NB-s szinten is ismert és elismert edző, aki ezúttal sem rejtette véka alá a mondandóját. A bajuszos mester lehetne akár az Uncle Ben’s reklámarca is, ám ezúttal mégis kerülte a „rizsát”.
– A december a megújítás hónapja volt. Utóbbit tekintve edzők százai újították meg a licencüket. Feltételezem, mindez nem jelentett gondot.
– Sikerült, ám megmondom őszintén, nem féltem, de azért tartottam a vizsgától – felelte Hagymási Zoltán, aki tavasszal a Komárom-Esztergom megyei I. osztályban szereplő Oroszlányt trenírozza. – Három héten keresztül mindennap „ezerszer” csináltam meg az A és B-licenc demókat, olvastam az anyagokat. Nem volt könnyű! Ebben a korban már nehezen ül le az ember magolni, én inkább vizuálisan tanulok, memorizálok.
– A megújítással kapcsolatban mit tart a legfőbb pozitívumnak?
– Minden szakmára igaz, hogy állandóan lehet és kell is tanulni, illetve képezni magunkat. Hogy ezt miként tesszük meg és kitől, az már nem mindig rajtunk múlik. Személy szerint jó dolognak tartom, hogy van egy központi irányvonal. Ez pozitívum.
– Miért, van negatívum is?
– Nem nevezném negatívnak az idei licencmegújítást, mert az UEFA azt írja elő, hogy továbbképzéséken kell részt vennie minden edzőnek, ha működni akar. Van, akinek kétévente, van, akinek háromévente kell ezt megtennie. Ez le van írva az UEFA Edzőképzési Konvencióban, de mi mindig máshogy akarunk csinálni mindent…
– Konkrétan mire gondol?
– Sok kolléga fel volt és van háborodva a mostani vizsga miatt, személy szerint én is fel voltam. Nagyon sok edző járta az országot, hogy részt vegyen a képzéseken. Az is igaz szerintem, hogy sokan csak a kredit pontokért mentek. Tették ezt sokan munka mellett, mert azt mindenki tudja, hogy azok a kollégák vannak többen, akik nem főállású edzők. Ezért kellett volna szerintem már az év elején egy konkrét programmal és tervvel előállni az edzőképzés vezetőinek. Novemberre kerültek fel az anyagok, amiből kellett készülni, és ez késő volt. Akik munka mellett edzősködnek, nem sok idejük volt tanulni, készülni. Voltak olyan kérdések, amelyek nem voltak egyértelműek vagy nem voltak benne az anyagban, tehát jogosan voltak felháborodva az edzők. A vizsga szó amúgy is stresszt idéz elő az emberek többségében. Mindez megelőzhető lett volna, ha az első perctől kezdve konkrétumokról beszél az edzőképzés. Európában ez nem így megy, ha jól tudom!
– Kemény szavak…
– Németországban, ha jól tudom, már az év elején egy eseménynaptár formájában leírják, hogy melyik licencnek mikor és hol lesznek a kredit pontot gyűjtő tanfolyamai, plusz mennyi pontot kell összegyűjteni egy bizonyos idő alatt. Aki nem teljesíti, annak nem lesz érvényes kártyája. Nem kell vizsgázni! Ha jók az információm, más európai országban is ehhez hasonlóan működik mindez. Remélem, az illetékesek levonták a következtetéseket és átgondolják, hogy a 2017-es évben ez hogyan működne jól. Nem kis munka van benne, de a jövőre nézve még tökéletesebben kell ezt levezényelni. Szerintem a B-, az A-, és a Pro-soknak is más képzéseket kellene hallgatniuk. Talán mindenki szívesebben járna és hasznosabb is lenne, mert tanulni és képezni kell magunkat.
– Mit gondol, a magyar edzőknek könnyű dolguk van, már ami hazánkban a szakmát illeti? Kérdezem ezt azért, mert van rálátása több aspektusból is, nem is szólva arról, hogy világlátott szakember.
– Miben kellene legfőképp előrelépnie a szakmának 2017-ben, ami egyúttal a sportágat is előrevihetné?
– Már régen meg kellett volna tennünk, nem csak 2017-ben. Azt, hogy minket, edzőket így ítélnek meg, csak magunknak köszönhetjük. Mindig irigyek, féltékenyek voltunk egymásra, fúrtunk, faragtunk – tisztelet a kivételeknek! Végre össze kellene fognunk! A rendszer meg úgyis kidobja a nem odavalót. Őszintének kell lenünk egymáshoz és a szakmához. Ami a legfontosabb, hogy emberek maradjunk, de az is igaz, hogy a vezetők döntik el, hogy kik lesznek az edzők náluk. Mindegy, hogy van licence vagy sem, levizsgázott-e vagy sem. És ez sem jó…