Kínzó mindennapok, pokolba kívánt hetek következtek a kiváló sportember életében, ám a fény már látszik az alagút végén.
– Végül megúszta húsz alkalommal? Csak ne azt említse, amit Gyárfás Tamás mondogathat mostanában: Hosszú!
– Igen, de nem úgy nézett ki, mivel többször is fájt a lábam a gyógytorna után, ám a végére egyre jobban ment – felelte Váraljai Ádám, a Dunavarsány II. labdarúgója.
– Jelenleg hogy szolgál az egészsége?
– Nem mondom, hogy százszázalékos vagyok, mert érzem, hogy a bokám nem olyan, mint volt, viszont egyre jobban lehet terhelni és reménykedem, hogy visszaszerzem a régi állapotomat.
– Úgy tudom, jó kezekbe került a rehabilitáció során. A szakemberek mit mondanak?
– Ez így igaz, jobb kezekbe nem is kerülhettem volna, hiszen Nagy Katalin személyében egy nagyon jó gyógytornászt találtam. Mindig segítőkész, bemutatja a feladatokat, mosolyog, és még napokig tudnám mondani a pozitív dolgokat. Nem gondoltam volna, hogy valaha is élvezni fogom a gyógytornát, viszont Kata megszerettette velem és mindig változatos edzéseket tart. Ha lehetne, edzések mellett járnék tornázni is. Rengeteget köszönhetek neki, tartotta bennem a lelket a nehéz időkben, és nagyon remélem, hogy tartjuk a kapcsolatot a torna után is. Egy szó, mint száz: remek szakember és köszönök neki mindent!
– Mikor kezdheti el a lábát százszázalékosan terhelni?
– Január első felében még gyógytornáznom kell, de az alapozáson teljes erőmmel, száz százalékosan részt vehetek.
– Hamarosan átlépünk a 2017-es esztendőbe. Ha egyet kívánhatna, mi lenne az?
– Mindenkinek sikerekben gazdag és sérülésmentes új évet kívánok!