Játszhatna feljebb, sokkal feljebb, mint esztendőkkel ezelőtt. Tóth Gergely, a Pest megyei III. osztály, Délnyugati csoportjában szereplő éllovas Diósd II. 28 éves labdarúgója azonban döntött – csakúgy, mint jó néhányszor az ősz során a pályán –, és azt mondja, már egy ideje nincsenek céljai.
Meglehetősen ritkán hallani ilyet ereje teljében lévő labdarúgótól. Tóth Gergely azonban nem köntörfalazott, karácsony közeledtével nem csomagolta díszpapírba a mondandóját. Nem akar gólkirály lenni, pedig vezeti a vonatkozó listát, viszont bajnok akar lenni.
– Amikor az őszi gólkirály csapata az élen zár, lehet hiányérzete az ember fiának?
– Már hogyne lehetne – válaszolta kapásból Tóth Gergely, a Diósdi TC II. labdarúgója. – A sok kihagyott helyzet és ziccer miatt mindenképpen, ugyanis ez a 15 gól nem valami fényes produkció. Tavaly ilyenkor körülbelül 20-nál jártam, de ez egyébként a többi bajnokságra is jellemző, avagy nálam jóval többet rúgtak, igaz, kicsivel több meccsen.
– Mi a probléma?
– Nem tudom. Sajnos így jött ki a lépés, de az okát nem tudom megmondani.
– Ahhoz képest, hogy mindenben az élen állnak, lassan tárcsázhatjuk Csernus Imre számát…
– Lehettem volna kiegyensúlyozottabb, no meg voltak olyan meccsek, amikor nem csupán egy-két gólt kellett volna lőnöm, de nem szabad csüggedni, mivel ott vagyunk az 1. helyen, ezt próbáljuk tartani és növelni is az előnyünket.
– Akkor tehát? Innen nézve félig tele vagy üres a pohár?
– Jó kérdés, ilyesmin nem is gondolkodtam.
– Azt mondta, van hiányérzete.
– Igen, de már csak azért sem agyaltam ilyesmin, mert én már csak hobbiszinten futballozom, semmi célom nincs a pályafutásommal. Ahogy sikerülnek a dolgok, úgy lesz. Próbálom megragadni a lehetőséget, ha jó, örül az ember, ha rossz, akkor pedig felemeli a fejét, megy tovább és próbál erőt meríteni.
– 28 évesen a legjobb futballistakorban van.
– Inkább akkor, amikor még NB III-as csapat tagja voltam Diósdon Rubold Péternél…
– Emlékszem a nevére.
– Köszönöm! Szóval már akkor is az volt a helyzet, hogy keveset játszottam, a munka miatt sem engedte az élet, aztán két évig nem is futballoztam sehol, már csak tengek-lengek. Semmi motivációm nincsen, amit nem tudok, miért van.
– Sokszor csalódott?
– Nyilván ebből fakadóan ez is benne van, de ezt nem érdemes negatívumnak venni, mert jött más, amihez van motivációja az embernek, így leginkább a munkahelyemre próbálok összpontosítani. Hobbiszinten játszom, hogy valami kis mozgás meglegyen, ez a lényeg.
– Az azért motiválja, hogy a Diósd II. és Tóth Gergely neve alatt húzzák meg azt a bizonyos vonalat?
– Sokat beszéltünk erről az edzőmmel, aki elég sok mérkőzés után mondta, ha gólkirály akarok lenni, be kell lőnöm az összes helyzetemet. Én pedig nagyon sokszor mondtam neki, nekem nem az a célom, hogy gólkirály legyek, hanem, hogy jól játsszon a csapat, és ha úgy van, húzzuk be az összes meccset. Nem életcélom, hogy én legyek a legjobb mesterlövész. Úgy vagyok azzal is, ha bármikor kikapunk, jó játékkal szenvedjünk vereséget. Nincs abban semmi felemelő, ha a legjobb góllövőnek járó díjat én kapom meg, így azt sem bánnám, ha valamelyik csapattársam megelőzne, csak nyerjük meg a bajnokságot!
MESTERI MONDATOK: „A KIEGYENSÚLYOZOTTSÁG HIÁNYZIK BELŐLE”
„Tóth Gergely abszolút jó futballista, főleg ebben az osztályban, viszont nagyon szeretném, hogy a teljesítménye kiegyensúlyozott legyen, mivel ez lenne a legfontosabb. Ha ez sikerül, nem 15 találatnál fog tartani félév után, hanem mondjuk 20-nál. Egyelőre a kiegyensúlyozottság hiányzik belőle, de a csapatnak nagyon hasznos játékosa, aki vezeti a góllövőlistát, így valamilyen szinten meg kell előtte hajolnunk, de ugyanúgy, mint a többieknél, nála sem fogom elengedni a gyeplőt, mert azt tudom, hogy nem vezet jóra, ha valakit kiengedünk a kezünk közül. Sajnos rá is kőkemény alapozás vár.”
POLÁKOVICS ATTILA, a Diósd II. edzője a csoport őszi gólkirályáról, Tóth Gergelyről
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 33. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: