Ott folytatta, ahol a nyáron abbahagyta. Mint a legjobb gyári dolgozó, úgy termelte a gólokat Wrábel József, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő Felsőpakony 37 esztendős támadója, aki az ősszel meg sem állt 19-ig.
Még nincs meg az ellenszer, pedig rendszerint megpróbálják eltüntetni, arrébb tenni, kikapcsolni, de sehogyan sem sikerül. Wrábel József pedig rendszerint él a lehetőséggel, és szebbnél szebb gólokkal örvendezteti meg a ’pakonyi publikumot.
– Minden jó, ha a vége jó?
– Legalábbis ezt mondják – felelte Wrábel József, a Felsőpakony támadója.
– Nagy csata volt? Egyáltalán a sors furcsa fintora, hogy alig két héttel ezelőtt éppen az Újlengyel ellen búcsúztak az évadtól, amelynek színeiben a bátyja, Wrábel Tibor futballozott?
– Fontos volt, hogy a Ráckeve elleni vereség után a hétközi játéknapon győzzünk. Mindenképpen nyerni szerettünk volna Újlengyelben, ahol nagyon küzdős, hajtós mérkőzést vívtunk, amelyben minden benne volt, csak a kiállítás nem.
– Azt ne mondja, hogy összeakadtak a fivérek az otthon zöld füvén!
– Köztünk nem történt ilyesmi, de a csapat többi tagja között igencsak volt feszültség.
– Már a kezdéskor is észlelte mindezt?
– Annyira nem, de ahogy mentünk bele a mérkőzésbe, akkor már igen.
– Az őszi zárórán 4–1-re nyertek, ön pedig duplázott. Azóta megy a zrika?
– Nem, én ezzel nem szoktam foglalkozni.
– Azzal viszont csak kellene, hogy elégedett-e mindennel?
– Nagyjából igen. Fiatal csapatunk van, amely a nyáron kicsit átalakult, de elégedett lehetek a helyezéssel és a saját magam produkciójával is.
– Ilyet is ritkán hallani öntől. Ha nem haragszik meg a felvetésért, a társulata a lehető legtöbbet kihozta az őszből.
– Ezzel nem bánt meg senkit, teljesen jól látja. Ami pedig engem illet, voltak mérkőzések, amelyek sikerülhettek volna jobban is, de ne legyek telhetetlen.
– Már csak azért sem, mert erősebb a mostani bajnokság, mint az előző szezonbeli pontvadászat?
– Szerintem igen, mégiscsak itt van az Örkény, a Bugyi, a Törökbálint és a Dunavarsány is.
– Melyik társulat tette önre a legjobb benyomást?
– A Törökbálint. Egységes csapat, sok jó játékosa van, azt gondolom, meg is nyeri a bajnokságot, nem lebecsülve a Dunavarsányt, mert náluk is nagyszerű futballisták vannak, de szerintem a Törökbálint végez az élen.
– Aztán ki tudja, lehet, a ’Pakony megállítja mindkettőjüket a tavasszal a leendő gólkirály vezérletével. Tényleg, meddig még?
– Konkrétan nem tudom megmondani, de csak amíg a sérülések elkerülnek, s ameddig a csapat hasznára tudok lenni. Addig szeretnék futballozni, nem tovább, mert ha már érzem, hogy nem igazán megy a játék, nem fogom erőltetni.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 33. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: