Hosszan tartó, türelemmel és méltósággal viselt súlyos betegség következtében, életének 28. évében elhunyt Sulai Krisztina, a Tárnok KSK labdarúgója. A kiváló sportemberre december 16-án, pénteken, 19 órakor a helyi sporttelepen közös gyertyagyújtással emlékeznek.
Angyal, széles szárnyú, sebes röptű angyal, vidd a hírt, hogy közülük senki nem maradt életben. Ha kérdezik, mondd csak el, hogy lélekben mindannyian meghaltak, s Te csak utánuk libbentél. Az az ezerszer áldott, milliószor megsiratott bal lábad tehet mindenről. A futball és vele együtt az élet volt a legfontosabb, amikor kiderült, valami nem stimmel, valami baj van, de Te voltál a legerősebb. A félelem órái és napjai után mosollyal az arcodon tanultál meg létezni a fájdalommal. Csinos, fiatal nőként szerelemtől szomjas szívvel, végeláthatatlan akarattal tűrted az elmúlást. Ahogy fogyott, szűkült az idő, egyre kevesebb maradt a testből, ám a gyémántfényű lelkedet nem törhette meg semmi, pedig a május vad dörömböléssel jelezte, hogy a szervezeted már szenved a csatától, de még harcra kész. Az irányított véradás ismét bizonyította, hogy az összefogás és a szeretet csodákra képes. A nyár megmutatta mindenét, mintha tudta volna, hogy ez lesz az utolsó. A november volt a legszebb, egyúttal a legfájdalmasabb hónap. A halál egy megkerülős cselt mutatott be, amikor tudattad az emberekkel, hogy otthon vagy, és csak egy kis izmot kell magadra szedned. Legalább százszor megnéztem azt a kórházi fotót, amelyiken a sors már elvette az egyik legszebb kincsedet, de legyengülten, a hajzuhatagodtól megfosztva is úgy mosolyogsz, mintha mi sem történt volna, pedig ma már tudjuk, hogy csak Te élted túl a rémálmot.
A szürke decemberi estéket könnyfátyol változtatja feketévé. A tárnoki házban a fény mély részvéttel érkezik, és nem marad sokáig. A lélek csak hálni jár oda, a legszentebb ünnep hiába közeleg.
Odakinn a téli szél hűvös eleganciával rázza a fákat és püföli a kaput, mintha visszajelzésre várna, egy szóra, egy hangra.
A karácsony lassan bandukolva ideér, cipője fáradtan kopog a járdán. A tárnoki ház felé tart, de üres kézzel érkezik. Nem várja más, csak a mennyből az angyal…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: