ESZEL-ISZOL. Akivel falatozunk: Kertész Ferenc (Érdi VSE)

• Horváth M. Attila
• 2016. december 14. szerda

December lévén másodszor is ünnepi köntösbe bújtattuk és megújítottuk korábban nagy népszerűségnek örvendő rovatunkat, avagy továbbra is hölgyeknek és uraknak adjuk át a képzeletbeli kötényt, amelyben kifejthetik nem csupán azt, mi a kedvenc reggelijük vagy éppen mit fogyasztanak a mérkőzések előtt, hanem karácsonyi és szilveszteri szokásaikról is beszélhetnek. Elvégre a futballista nem csupán fejel, szerel vagy gólokat szerez, hanem naná, hogy táplálkozik is. Ezúttal Kertész Ferenc, az NB III, Nyugati csoportjában szereplő Érdi VSE labdarúgója, a gárda kapusa osztja meg gondolatait a nem szigorúan konyhán belüli tapasztalatairól.

Amit a nyár végén elterveztünk erre a szezonra a csapatomnak: A bajnokság elején célként az első nyolc hely egyikét tűzték ki a csapat elé a vezetők.

Ami megvalósult mindebből az ősszel: Egyelőre minden a terv szerint halad, mert benne vagyunk az első nyolcban. Tehát boldogan mentünk el telelni.

Amit „bedobok” közvetlenül a meccs előtt: Egy csokit biztos.

Amit „bedobok” közvetlenül a meccs után: Ami a kezem közé kerül. (nevet)

Az ideális reggeli: Tojásrántotta, esetleg egy kis virsli, zöldségekkel.

Az ideális ebéd: Valamilyen tésztaféle vagy csirkemell.

Az ideális vacsora: Padlizsánkrém friss zöldségekkel.

Az ideális desszert: Palacsinta.

Legnagyobb sikerem a konyhában: Kókuszgolyó és már sütöttem ki húsokat is, de ez nem az én világom.

Amit sohasem eszem: Ami vízben él, azt én kihagyom. (nevet)

Amit sohasem iszom: Sör.

Ha gyümölcs, akkor… Mandarin, narancs, banán, eper, dinnye, alma.

Ha üdítő, akkor… Top Joy.

Ha alkohol, akkor… Whisky.

Kávé vagy tea? Inkább tea.

Az ideális karácsonyi menüm: Rántott hús.

Ez a szaloncukor a kedvencem: Nem nagyon szeretem a szaloncukrot, nem ettem öt éve.

Diós vagy mákos bejgli? Inkább a diós.

A szilveszter elmaradhatatlan „kelléke”: Whisky-cola.

Újévi fogadalmam: Nem nagyon szoktam, ha mégis, akkor az az én titkom is marad.