Csupán időt és türelmet kért. Nem ígért csodacsapatot, nem vizionált a labdát a fülükön táncoltató játékosokat, csak fegyelmezetten, megalkuvást nem tűrően futballozó együttest. Pozder Nenad irányításával pontosan ilyen gárda lett az újonc Tápiószecső FC, amely – és ez immár világosan látszik – a Pest megyei I. osztályban a bennmaradásért küzd.
A 14. fordulóban a Tápiószecső a Tura VSK-t fogadta. Azt a társulatot, amelynek hosszú hónapokon át oszlopos tagja volt az elnyűhetetlen hátvéd, aki pályafutása során megfordult többek között Diósgyőrben, Aszódon, Maglódon és Biatorbágyon is.
– Presztízs volt?
– Igen is, meg nem is – felelte Pozder Nenad, a Tápiószecső FC játékos-edzője, aki november 11-én, pénteken ünnepelte harminckilencedik születésnapját. – Igen azért, mert a volt csapata ellen mindig van némi kis drukk az emberben, kisebbfajta bizonyítási vágy. A Tura színeiben több mint három évig szerepeltem, sok szép emlék fűződik ehhez az időszakhoz. De a csapatunk szempontjából nem is volt presztízs, mert erre a meccsre a szó szoros értelmében az esélytelenek nyugalmával készültünk.
– Amikor az interjú előtt kötetlenül beszélgettünk, azt mondta, hogy a hétvégi derbi előtt aláírta volna a döntetlent, de a 2–2 fényében utólag már nem biztos. Most akkor szereztek egy pontot vagy veszítettek kettőt?
– Nekünk ez a meccs úgymond nem volt bekalkulálva azon mérkőzések közé, amikor szerezhetünk pontot. Még a múlt hét elején beszélgettünk az öltözőben – és valóban önnek is azt mondtam –, hogy a döntetlent előre is aláírom, ehhez elég volt csak a tabellára pillantani. A Tura a mi szintünkön nagyon jó csapat, tudják, mit szeretnének játszani, és ezt az utóbbi időben elért eredményeik is bizonyítják. Utólag kár bármi mást mondani a meccsről, mint azt, hogy nagyon értékes pontot szereztünk.
– Amit elterveztek, azt meg tudták valósítani a kilencven perc során?
– A találkozó előtt az amatőr labdarúgás „szépsége” többször is mutatta fényét – iskolai elfoglaltságok, késések és más egyéb problémák is felmerültek. Ilyenkor csak a kreativitáson, az improvizáláson és a keret, illetve a csapat összeállításán múlik, mennyire tudjuk megvalósítani az előre eltervezett taktikai elemeket. Ahogy az várható is volt, az első húsz-huszonöt percben a Tura dominált a pályán, de aztán sikerült jobban kibontakoznunk és lépést tartanunk ellenfelünkkel. A bajnoki bizonyos pontjain nem volt érezhető a két csapat közötti különbség, sőt, többször is tudtuk veszélyeztetni a turai kaput. Egy kis szerencsén múlott, hogy az eredmény nem másként alakult. Azt nyugodtan mondhatom, hogy igazságos döntetlen született.
– Amióta átvette a társulatot, ahhoz képest, ahogyan kezdték a szezont, remekel a csapat. Egyetértünk?
– Köszönöm, de az egy kicsit túlzás, hogy remekelünk. Mielőtt és amikor megtörtént a váltás, nagyon sok sebből véreztünk. A váltáskor kitűztünk egy célt és kemény munkával jó úton haladunk, sok szempontból javultunk. A játékosok teljes mértékben partnerek voltak mindenben, amit tőlük kértem. A tréningek látogatottsága, a hozzáállás az edzéseken és a meccseken egyaránt javult, a fizikai felkészültség és bizonyos taktikai elemek begyakorlása a bajnokikon visszaköszönt. Ha bármiben remekeltünk, akkor a felsoroltakban igen, de azért van még mit javítani.
– Ismerem annyira, ha nem lát esélyt a feljebb kapaszkodásra, nem vállalja a feladatot. A jelenlegi kerettel kivívható a bennmaradás?
– Legyünk őszinték és reálisak: a jelenlegi helyzetben a csapat nem olyan helyen áll, ami elvárható. A bennmaradás a megyei első osztályban azon is múlik, hogy hány csapat esik ki az NB III-ból. Lehet, hogy a tízedik hely sem lesz elég… Hogy ezt elkerüljük, jó néhány játékost el kell csábítani és le kell igazolni Tápiószecsőre. Nem reklámozni szeretném, de a klub vezetősége minden szükséges eszközt biztosított ahhoz, hogy normális körülmények között készüljünk, beleértve a téli felkészülést a tavaszi szezonra. Ha az eltervezett erősítések nem következnek be, akkor nagyon erősen el kell gondolkodnunk, mennyire megvalósítható a kitűzött cél.
– Játékos vagy már inkább edző a tápiószecsői játékos-edző?
– Jó kérdés, én sem tudom pontosan… Inkább játékos, akinek joga van szólni a pályán és az öltözőben. (mosolyog) Egy öltözőben vagyok továbbra is a többiekkel, ahol rendre azt mondom, hogy még mindig játékos vagyok és tanulom az edzősködést. Az öltözőben mindenkinek van joga szólni, de megfelelő hangnemben és időben. Ezt úgy jellemezném, olyan, mint egy párkapcsolat: mindent meg kell beszélni, a kompromisszumnak és a kölcsönös megértésnek helyet kell adni. Eddig működik a dolog, így ezúton is köszönöm játékostársaimnak az eddigi együttműködést!
– Egy forduló van hátra az őszi idényből: mire számít a Tököl elleni idényzárón? Megvan a recept, mi szükséges a jó eredmény eléréséhez?
– Ez egy nagyon fontos meccs számunkra. Készülünk ugyanúgy, mint minden mérkőzés előtt, remélve, hogy a munka meghozza az eredményt. Ha nem haragszik, nem mondanám el a recept összetevőit, de bízunk benne, hogy egy jót „főzünk” a hétvégén.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: