Ha Mosolyország létezne, alighanem nagykövet lenne. Az első kis követ persze az vesse rá, aki gólja, gólpassza után nem örülne úgy, mint Burján Nóra. A legutóbb a Feminában pályára lépő labdarúgó Monorról indulva nagy utat tett meg odáig, hogy a női NB I-ben ismert és elismert futballistává váljon.
A nyár komótosan ballagott át a 2016-os éven, nem sietett sehová. Egy-egy „július” vagy „augusztus” feliratú kirakatnál megállt, hosszasan elidőzött, majd andalgott tovább. Burján Nóra mindezt bánta is meg nem is. Ha tehette volna, tán még Fekete Lászlót, hazánk legerősebb emberét is megkéri, tolja, emelje, gurítsa odébb a hónapokat, hogy teljen, suhanjon, meneküljön az idő.
– Hogy halad? Mintha kétütemű Trabanttal pöfögne a Rákóczi úton, vagy olyan érzése van, mintha a bajuszos, folyton magában motyogó magánnyomozó, Magnum tűzpiros Ferrarijában ülne, ha eszébe jut a rehabilitáció?
– Köszönöm szépen, azt hiszem egész jól, valahol a Trabant és a Ferrari közötti tempóban – felelte Burján Nóra, a Femina korábbi, az MTK jelenlegi, sérülésből lábadozó labdarúgója. – Nagyon szerencsés helyzetbe kerültem, ugyanis remek szakemberekkel dolgozhatok, amiért végtelenül hálás vagyok. Minden adott a sikeres felépülésemhez, már csak fejben kell egy kicsit rendbe tenni a dolgokat, de úgy érzem, jó úton járok.
– Ott van új egyesülete, az MTK meccsein vagy egyelőre még csak távolról szemléli az eseményeket?
– Sajnos a csapattal eddig nem sok alkalmam volt találkozni, hiszen az edzések nem ott vannak helyileg, ahol a rehabilitáció folyik, de természetesen az eredményeket figyelemmel követem, és ha tudok, akkor ki is látogatok egy-egy mérkőzésre.
– Az fel sem merült, hogy marad a Feminában? Egyértelmű volt, hogy távozik Rákospalotáról?
– Nem volt kérdés számomra, hogy váltani fogok…
– Minden elismerésem, hogy hosszú hónapokkal ezelőtt ott lehetett a bázison és együtt készülhetett a válogatott keret tagjaival. Egy álom vált valóra, amikor megkapta a behívót?
– Természetesen, azt hiszem, a legtöbben így vagyunk ezzel, akik kicsi korukban kezdték a labdarúgást vagy bármilyen más sportágat, hogy az az álmunk gyerekfejjel, hogy bekerüljünk a „nagyok” közé, a válogatott keretbe vagy akár az élvonalba. Nagyszerű érzés volt ebbe belekóstolni, de sajnos a sérülés miatt nem sokáig élhettem a lehetőséggel. Mindenesetre felhúzni a címeres mezt életem egyik legszebb élménye marad örökre.
– Azt mondják, az a jó futballista, aki egy úgynevezett kiscsapatból kiemelkedik. No már most ez önnek teljességgel sikerült, hiszen meghatározó alakja volt a Feminának. Osztja a véleményemet, hogy az eddig mutatottnál is több van Burján Nórában?
– Azt gondolom, hogy igen, több van bennem. Amikor felkerültem az NB I-be, érzékeltem a különbséget, fel kellett venni a tempót, a gyorsabb iramot, hozzászokni a keményebb test-test elleni küzdelmekhez, és még sorolhatnám. Majd jött egy bokasérülés, ami megnehezítette a dolgomat, de azután sem tudtam felépíteni azt a formát, amivel elégedett lettem volna. Bízom benne, hogy kapok még lehetőséget a sorstól, a lábam engedelmeskedik és „segít” abban, hogy kijöjjön ez a több, ami véleményem szerint bennem van.
– Még sohasem kérdeztem, így lehet, hogy meglepődik, de komolyan érdekel: miután korábban kosárlabdázott, van olyan tanult elem, aminek eddig akár csak egyszer is hasznát vette, és amit át tudott emelni a palánk alól a kapu elé, a futballpályára?
– Igen, mivel magas vagyok, nehezemre esik levinni a súlypontomat, ami az apró, gyors mozdulatokhoz szükséges lehet, ez a kosárlabdában hangsúlyosabb, talán ebben hasznomra vált. Egyébként mindig azt mondták a nézők, hogy nagyon látszik a kosárlabdapályán, hogy focistás a mozgásom, úgyhogy azt hiszem, ez inkább fordítva érvényesült. (mosolyog)
– Az orvosok, a gyógytornászok amúgy mit mondanak, mikor kezdheti el az edzéseket?
– Most telik le a hat hónap, ami ugye elméletileg egy keresztszalag-műtét utáni rehabilitáció ideje, azonban mivel már nincs sok mérkőzés hátra az őszi idényben, úgy tervezem, hogy csak januárban csatlakozom a csapathoz. Nem szeretnék kapkodni, fontosabbnak látom, hogy tényleg teljes mértékben felépüljön a lábam, és megfelelő állapotba kerüljön a téli alapozás elkezdéséhez.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: