Azt mondják, a múltból nem lehet megélni, ám mindez több szempontból is aligha igaz a Tatabánya FC labdarúgóira… Amit a futballisták eddig véghezvittek, az előtt le a kalappal, ami viszont a klub pénzügyekért felelős vezetőit illeti… Nos, ha a jó és a semmi között kell választani, maradjunk a semminél, már csak azért is, mert ahhoz a futballisták mostanság amúgy is hozzászokhattak. A produkció a jelek szerint megfizethetetlen, pedig csupán szemléltetésképpen érdemes egy pillantást – vagy kettőt… – a Tatabánya legutóbbi eredményeire vetni. A listavezető Érd otthonában ugyanúgy 1–0-ra nyert az egykori Bányász, mint a Veszprém ellen, majd jött a hévízi kirándulás (1–1), és bár két hétre rá a Hévízi úti következik, a két összecsapás között azért annak rendje-módja (?) szerint 3–2-re legyőzték a kék-fehérek a Budapest Honvéd II.-MFA-t. Azt a csapatot, amely kiváló körülmények közepette, csak a futballra koncentrálva hetente többször tréningezik, míg ugyanez a TFC-ről nem mondható el. Hírlik, hogy jó néhány fővárosban élő labdarúgó Budapesten edz, ahogy és ahol tud, míg a helyiek Tatabányán koptatják a gyepet. Ideális felkészülésnek messze nem nevezhető, de az eredmények így is jönnek. Olyannyira, hogy a legutóbbi négy bajnokin megszerzett tíz pontra a dobogósok, avagy az Érd (9), a Kaposvár (9) és az ETO FC Győr (9) sem volt képes. És ha már kilenc: Kiss Károly éppen ennyi találattal holtversenyben vezeti a góllövőlistát, a legutóbbi három bajnokiján négyszer volt eredményes, a virtuális taps neki is jár. Alakuljon bárhogy is a tatabányai futball jövője, a Kiss-csapat már így is nagy csapatnak számít, de hogy csavarjunk egyet a történeten, a hétvégén a(z egyik) legjobb mesterlövész a bal szélen fickándozva is kezet foghat a III. Kerületi TVE kispadján ülő – őt ismerve inkább a technikai zónában ácsorgó… – egykori vasasos csapattárssal, Tóth Andrással, hiszen annak idején Angyalföldön egy társulatban futballoztak. Szatmári Zoltán szintén védett piros-kék színekben, ám a kiváló adottságú, Dániát is megjárt korábbi MTK-cerberus nem csupán a Vasasban, de Óbudán is dolgozott együtt a XIII. kerületiek Totyájával, hiszen a kapus éppen onnan igazolt Tatabányára, ahol szombaton pályára léphet. A Hévízi út pedig éppenséggel lehet hévízi „út” is – az egy-egy góllal és ponttal talán Komárom-Esztergom megyében ki is egyeznének. Október huszonharmadika után méltónak tűnik a lezárás: tisztelet a hősöknek.