A „megmentő” Dabasról érkezett. Még azt is írhatnánk, hogy nem lesz nehéz dolga, hiszen a legutóbbi évadban a Pest megyei II. osztály, Déli csoportját a csatár klasszisteljesítményének is köszönhetően megnyerő, jelenleg az élvonal újoncaként abszolút helytálló FC Dabas II. legjobb labdarúgója, Farkas Krisztián gyakorlatilag mindent és mindenkit ismer Örkényben. Csakhogy mint arról korábban beszámoltunk, a korábbi NB I-es támadó nem játékosként, hanem a felnőtt mezőnyben kezdő edzőként segítheti a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában versenyző alakulatot. Azt a társulatot, amelynek színeiben idestova két évtizede NB III-as gólkirály volt.
A Tököl II. otthonában elszenvedett 3–1-es vereséget követően a következő derbin sérült labdarúgó ült le a kispadra. Nem valamiféle úri hóbort miatt, hanem mert Nagy Zsolt játékos-edző helyét a keresztszalag-szakadása után még csak lábadozó Farkas Krisztián vette át. A debütálás jól sikerült, hiszen a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának 7. fordulójában a régi idők fociját idézve az Örkény közönségszórakoztató mérkőzésen 8–3-ra legyőzte az újonc Táborfalvát.
– Amennyire sajgott a lába meg a lelke, azért legalább annyira örült is?
– Érdekes dolog ez – vágta rá kapásból Farkas Krisztián, az Örkény közel két hete kinevezett edzője. – Ugye, az ember ebben nőtt fel, végigfutballoztam az életemet, és mivel a közelmúltban elveszítettem a nagyapámat is – amit idáig elértem a pályafutásom során, éppen ezért neki és az édesanyámnak ajánlom –, így örültem a megkeresésnek, ugyanis még nem tudok edzeni és gyakorlást sem tartani Dabason, az utánpótlás-csapatomnak. Hogy sajgott-e a lelkem? Imádom a labdarúgást, még most is az egyik nap azzal kelek, hogy futballozni akarok, a másik nap pedig azzal, hogy hallgassak az eszemre.
– Az igaz, hogy nem csupán az Örkény SE-n, illetve Farkas Krisztiánon múlott az egyezség, ami alapján megmutathatja magát trénerként a felnőttek között is?
– Tulajdonképpen az egyesületen és rajtam múlott, de mivel tudom, mennyire mellettem voltak a térd- és a tüdőműtétem során is Dabason, no meg tavaly én voltam az Év sportolója, és egyáltalán nagyon, de nagyon rendesek voltak velem az elmúlt két évben, így egyértelmű volt, hogy meg kell kérdeznem a szakmáért felelő Kucsák Istvánt vagy Kőszegi Zoltán elnök urat, mit szólnak hozzá. Nem titok, hogy végül Pistivel ültünk le beszélni, ő is elgondolkodott a dolgon, de az volt a döntő, hogy megígértem neki, akármi is van, akármi is történik, a télen itt leszek Dabason. Ilyen értelemben tehát kellett a harmadik fél válasza, illetve hozzájárulása, amit ezúton is köszönök.
– Nehezen hajlott az igenre? Hiszen a futballisták már csak olyanok, hogy az egykori csapatuk szereplését a legtöbben követik, csakhogy korábbi kedves játszótársak ide vagy oda, immár ön a főnök és felel a szakmai munkáért.
– Amikor legutóbb hivatalosan ott voltam Örkényben, pályaedzőként segítettem az akkori trénernek, Ozsváth Ferencnek, mi több, az edzéseket is többnyire én tartottam, és ezt elfogadták a srácok. Most úgy történt, hogy nem a klub keresett meg, hanem Nagy Zsolt, mivel ő éppen ezt nem tudja kordában tartani, lévén a haverok, Fűz Endre vagy Ulicska Zsolt, akik elmentek és „iksz” év után visszajöttek miatta, közelebb állnak hozzá. Az én szemszögemből az egyik oldalról könnyű, a másik oldalról meg… Nem is tudom, mit mondjak. Az jó, hogy ott van Nagy Zsolt, de mondhatnám Fűz Endre, Ulicska Zsolt, Nyeste Dániel és még néhány ember nevét, hiszen ez megkönnyítette a döntésemet, meg aztán nyilvánvaló, hogy én sem akarok megégni. Láttam, hogy ez a keret nem a nyolcadik helyre való, de az az elsődleges, amit a Táborfalva elleni meccs után is lenyilatkoztam, hogy a védekezést tegyük helyre. A cél, hogy a végén az első háromban legyen az Örkény, és én úgy gondolom, oda is lehet kormányozni.
– Az aranyérem teljességgel kizárható a jelenlegi kerettel?
– Ezt nem mondom, bár az azért látszik, hogy a Törökbálint kiemelkedik ebből a mezőnyből. Túlzás lenne kijelenteni, hogy még meglehet az aranyérem, de a labda gömbölyű, és ha meg tudnánk verni a Törökbálintot, no meg egyszer esetleg botlana, még bármi lehetne, ám én – bár tudom, hogy ez sablonszöveg, de – mindig a következő mérkőzésre koncentrálok. Nem tartom kizártnak, hogy oda lehetne érni a dobogó legfelső fokára is, de a legminimálisabb cél most az, hogy az első háromban végezzünk.
– A helyi publikum miként fogadta?
– Nyilvánvaló, hogy Örkényben szeretnek, úgy a közönség, ahogy jó néhány ember a csapatból is. Annyi visszajelzést már kaptam, nem örültek az edzőváltásnak, de ha már jött valaki és én vagyok az, annak örülnek. A közönség reakciója pedig szenzációs. Akármikor kimentem mérkőzésre, akkor rendre kicsit elvontam a figyelmet az aktuális találkozóról. Azt hiszem, valamit letettem az asztalra futballistaként, és ezt tisztelik Örkényben.
– Ha már itt tartunk, a rehabilitációja megfelelő ütemben halad?
– Jó kérdés, főleg úgy, hogy a mostani beszélgetésünket megelőző napon vásároltam egy szobabiciklit és már rá is ültem. Július 6-án műtöttek, úgyhogy ahhoz képest jól halad. Mindenki azzal poénkodik, nincs még egy ember, aki ennyi idő után ilyen állapotban van, pedig elszakadt minden a térdemben, a kereszt- és az oldalszalag, illetve a porcom is leszakadt. Közel három hónappal az operációt követően nagyon jó állapotban vagyok. Hogy a folytatás mi lesz? Ezt még nem tudom, de ha mondhatok ilyet, vagyok olyan hülye, hogy visszamenjek futballozni…
» NAGY ZSOLT EDZŐKÉNT MENT, JÁTÉKOSKÉNT MARADT. Hogy a 6. fordulót követően nem szokványos dolog a trénercsere, azt Nagy Zsolt is tudja, érzi, ám az Örkény SE immár csak volt játékos-edzője egyértelműen fogalmaz:
„Úgy érzem, volt egy-két dolog, amit nem tudtam kezelni, és jobbnak láttam átadni ezt a feladatot másnak.”
Tiszta sor, világos beszéd. A kiváló labdarúgó azonban továbbra is az egyesületet szolgálja, immár csak játékosként. Nem lehet könnyű ezek után csak és kizárólag futballistaként belépni az öltözőbe, illetve kifutni a pályára.
„Erre azt mondhatom, nemhogy nehéz, inkább könnyebb – reagált a fentiekre Nagy Zsolt. – Farkas Krisztiánnal úgy egyeztünk meg és úgy vállalta, hogy teljes mellszélességgel mellette állok, mint játékos, és akár mint segédedző is. Minden mérkőzés előtt megbeszéljük, én hogy gondolom és ő hogy gondolja, de természetesen övé az utolsó szó az összeállítástól kezdve mindenben. Örülök, hogy Krisztián került a csapat élére, korábban elég sokat játszottunk együtt. Nem titok, én vettem fel vele a kapcsolatot, hiszen úgy gondolom, mentalitásban, hozzáállásban előre tudja vinni az együttest, és mivel nagyjából hasonló típusúak vagyunk, nekem így egy kicsit könnyebb, elvégre csak a játékra kell koncentrálnom. Hála Istennek, jól sikerült a másfél héttel ezelőtti debütálása, én pedig gólt is szereztem a Táborfalva elleni, 8–3-ra megnyert bajnokin. Köszönöm neki, hogy átvállalta ezt a szerepet, én mindenben segíteni fogom és ezúton is sikereket kívánok neki!”
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 24. lapszámában. Azóta az Örkény 2–1-re nyert az Újlengyel otthonában, valamint hazai pályán 1–0-ra győzött az Újhartyánnal szemben, míg legközelebb a 10. fordulóban, október 15-én, szombaton 14 órakor a Ráckeve VAFC otthonában lép pályára.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: