Az alábbi történet nem a csapatokról fog szólni elsősorban. Sokkal inkább egy másik társulatról értekezünk az alábbiakban, amely nem a pályán, hanem a lelátón varázsol, méghozzá remek hangulatot. Az NB III, Nyugati csoportjában újon Méhkerék drukkerei október 1-én, szombat délután Diósdra is elkísérték az övéiket, ahol a 9. fordulóban a Szigetszentmiklós vendégeként lépett pályára és szenvedett 4–0-s vereséget.
Csurka Zoltán nem hitt a szemének. A Szigetszentmiklósi TK futballistakorban lévő, nyáron kinevezett tehetséges trénere sok mindent látott már karrierje során – lévén, aki a Ferencváros mezét viselhette hosszú éveken át, annak van mire visszaemlékeznie –, de ilyet még nem. Illetve csak egyszer, néhány héttel ezelőtt. De kezdjük az elején. Nagyjából hatvanan szurkoltak síppal, dobbal – nádi hegedű nélkül. Szeptember 11-én, vasárnap Csurka Zoltán megtekintette az NB III, Nyugati csoport hatodik fordulójában megrendezett Dunaharaszti–Méhkerék bajnokit, amelyet a kiszámíthatatlan stílusban futballozó vendéggárda Sztojka Ádám találatával 1–0-ra megnyert. Tulajdonképpen egy komoly lehetősége volt a Méhkeréknek, azt ki is használta. Mondta is a meccs után magára erőltetett nyugalommal Króner Péter, a házigazda mestere, hogy „Gyenge támadójátékunknak köszönhetően lelkes ellenfelünk megérdemelten nyert egy góllal.”
Csurka Zoltán ekkor már nem volt a helyszínen, így nem hallhatta sem a trénert, sem a „Tika, tika, ’Harasztika!”-rigmust, a fiatal szakember mégis sok mindent elraktározott magában. Hetekkel később is előtte van a kép, amint két perccel az első félidő vége előtt két markos legény a büfé felé veszi az irányt, és rendel udvariasan, kedvesen. A terülj, terülj asztalka hamarjában megtelt ropival, szotyival, chipsszel és persze sörrel, valamint üdítővel. A játékrész végét jelző sípszó után özönlött a méhkeréki nép, hogy csendben, rendben oltsa szomját, csillapítsa éhségét, aztán rohanjanak vissza. Nem Pokémont keresni, hanem szurkolni nagy lendülettel, rendületlenül. A drukkerek akkor is szervezett keretek között lepték el a DMTK sporttelepét, csakúgy, mint három héttel később a diósdi lelátót. Ekkor már nem kapu elé kívánkozó böhöm nagy busszal, hanem „csak” két kisebb járművel érkeztek fiatalabbak és idősebbek. Az elmúlt hét szombaton körülbelül harminc-harmincöt méhkeréki gondolta úgy, hogy a rendező klubnak előre bejelentve (!), szervezett keretek között tekinti meg kedvencei újabb összecsapását – ezúttal a listavezető ellen. Az addig hétből hét bajnokit nyerő Szigetszentmiklós – a nyolcadik, Pakson rendezendő derbi újrajátszására a Pest megyei klub jogos óvása miatt október 5-én, szerdán 15 órakor kerül sor – nem hagyott kétséget afelől, melyik alakulat a jobb. A nyáron Budaörsről szerződtetett, ezúttal duplázó, bombaformában futballozó Varga Bence egy gólt fejjel, míg egyet lábbal szerzett – utóbbi sikeredett igazán szépre –, nem mellékesen kiosztott egy gólpasszt Mojzer Györgynek. Rajtuk kívül a volt NB I-es hátvéd, a szintén a szezon előtt szerződtetett Rodenbücher István volt eredményes. Az annyi, mint 4–0 – nekik nyolc. A súlyos vereség ellenére csapat és publikuma ismét egymásra talált, hiszen az egész meccset végigdaloló (!), fantasztikus hangulatot teremtő vendégszurkolók együtt ünnepeltek a játékosokkal. Nincs ebben semmi meglepő, lévén a labdarúgó ugyanúgy tudja, ahogy a néző: egyik sincs meg a másik nélkül.
Az NB II-es ritmusban futballozó bajnokaspiráns ismét győztesen hagyta el a pályát. Csurka Zoltán, a sokat látott futballista, a szépreményű ifjú edző szombat délután mégis új élménnyel gazdagodott. Az NB III-as újonc Méhkerék szurkolóinak köszönhetően nem először – és aligha utoljára.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: