Ha Tolnát és Baranyát nem is, de Diósgyőrt és Veresegyházat megjárta Márton Krisztián. Megjárta a Péteri is, amely hazai pályán úgy szenvedett 7–1-es vereséget a Zsámboktól a Pest Megyei Kupa 2. fordulójában, hogy a vendégegylet góljainak több mint a felét – szám szerint négyet – írásunk főszereplője szerezte.
Hogy nem csupán ötről a hatra, de négyről az ötre is lehet jutni, azt Márton Krisztián majdnem bizonyította a kupameccsen, ám a ,,majdnem”-kitétel miatt nem veri a fejét a falba a szépreményű csatár.
– Nagyjából úgy alakult a szerda délutánja, ahogy azt eltervezte?
– Minden bizonnyal igen – mondta határozottan Márton Krisztián, a Zsámboki SE 19 esztendős támadója. – 7–1-re nyertünk, és amit megbeszéltünk az öltözőben, azt a pályán rendkívül jól tudtuk teljesíteni.
– Milyen taktikával léptek pályára?
– Arról volt szó, hogy rájuk megyünk és próbáljuk meg minél hamarabb eldönteni a találkozót.
– A kilencven perc mégis hosszúnak tűnhet, hiszen 1–7-ig maradtak Péteriben. Felteszem, ettől még nem bosszankodik, hiszen aki négy gólt szerez egy kupameccsen, annak van oka az örömre.
– Sajnos lehetett volna több is, mert rengeteg helyzetem volt. Előfordult, hogy önzetlen voltam a csapattársaimmal, illetve adódott egy szituáció, amikor Gacsályi Roland kérte mögöttem a labdát, lepasszoltam neki, ám kicsit le volt maradva, így elcsúszott a támadásunk menete, ezáltal nem sikerült megszerezni az ötödik gólomat, ami a társulatunk nyolcadik találata lett volna.
– Akkor most elégedetlen?
– Egyértelműen nem vagyok szomorú, mert sikeresen továbbjutottunk a kupában, a második kört is abszolváltuk, négy gólt rúgtam, úgyhogy panaszra nem lehet okom.
– Nem úgy a házigazdának. Egyébként volt ekkora különbség a felek között?
– A Péteri próbálta játszani a játékát, próbált futballozni, de nem csupán eredményességben, hanem fizikálisan és játékban is felülmúltuk őket.
– Minden világos, az viszont nem, hogy miként került Zsámbokra?
– Elmesélhetem röviden a karrieremet?
– Kíváncsian hallgatom.
– Az úgy történt, hogy 13 évesen elkezdtem focizni, ekkor még nem egyesületi szinten, hanem csak barátokkal, aztán 14 esztendősen igazolt labdarúgó lettem. Az U15-ben volt egy nagyon jó szezonom, amikor gólkirályi címet szereztem, mi több, a szezonban második lettem a góllövőlistán a két évvel idősebbeknél. Mondhatni, felfigyelt rám az Újpest, de én is nagyon vágytam oda, ugyanakkor volt arról szó, hogy már korábban odaigazolok. Jól ment a játék, voltam korosztályos válogatott is, és úgy gondoltam, Újpest után bele kell kóstolnom a felnőtt labdarúgásban. Volt egy nagyon jó lehetőségem, hogy vissza tudjak jönni nevelőegyesületembe, Veresegyházra, az NB III-as csapathoz Aczél Zoltán edzősködése idején, márpedig úgy gondoltam, ezt az alkalmat megragadom. Nagyon sokat tanultam, aztán lett egy segítő ember mellettem, akit nem neveznék menedzsernek, de segített elhelyezkedni a labdarúgásban. Voltam a Ferencváros második csapatánál is próbajátékon, de egy sérülés miatt végül nem sikerült odaigazolnom, aztán jött a Diósgyőr, ahol jól éreztem magam. Egy évet töltöttem lenn, úgy gondolom, mindent megtettem, hogy a csapatba kerüljek, de sajnos ez egyéb okok miatt nem sikerült. Jelen pillanatban pénzügyi tanácsadóként dolgozom és Zsámbokon tevékenykedem aktív labdarúgóként. A legjobb barátom, ifjabb Aczél Zoltán is itt futballozik, az ő invitálására kerültem ide. Jó a társaság és cél a bajnoki cím.
– Korosztályos válogatott volt, ami rangnak számít, mégsem lesz egyszerű visszakerülni arra a szintre. Van, lehet még visszaút?
– Ezt egyértelműen én is így látom. Azt nem mondom, hogy elveszítettem a hitemet, de úgy éreztem, szükségem van egy olyan kitörésre, ahol visszaszerezhetem az önbizalmamat, amit Diósgyőrben elveszítettem. Mindent meg fogok tenni, hogy visszajussak, mert időközben rádöbbentem, hogy mégis a labdarúgás a legfontosabb az életemben, és hiba volt lecsökkenteni azt a szintet, ahol tartottam. Ha fél év múlva nem is tudok feljebb igazolni, egy év múlva megragadom a lehetőséget, hogy akár a „megye-egyes” bajnokságba feljebb lépve szépen végigsétálok a ranglétrán. Jelen pillanatban élvezem a labdarúgást, úgy érzem, jó edző keze alatt tanulhatom a futballt. Rengeteg remek szakemberrel dolgozhattam együtt, és Németh Lászlót is közéjük sorolhatom. Azt gondolom, sikeresek leszünk a bajnokságban, és ha esetleg az aranyérem nem is, de a dobogó egyik helye a miénk lesz.
„Ez volt az a mérkőzés, amikor szinte minden összejött Márton Krisztiánnak, bár már eddig is nagyon jó teljesítményt nyújtott, de éppen a kupatalálkozó előtt mondtam neki, hogy az eddiginél sokkal többet várok tőle. Éspedig azt, hogy minden összecsapáson meccset eldöntő momentumai legyenek, illetve meghatározó játékosa legyen a csapatnak, ne csupán egy a sok közül, hanem olyan, akire mindig számíthatunk, amikor egy ki-ki mérkőzésen nagyon fontos, hogy fejben ott legyen valaki. Nagyon sokra hivatott fiatalemberről van szó, aki érettebb a megyei másodosztály stílusánál, illetve játékerejénél. Valószínűleg túl sok időt nem is fog a klubunknál tölteni, de ettől még remélem, hogy ő és én, illetve az egyesület is hasznot húz abból, hogy nálunk futballozik. Hiszek abban, kap még esélyt arra, hogy magasabb osztályban bizonyíthasson és ott is megállja a helyét.”
NÉMETH LÁSZLÓ, a Zsámboki SE edzője
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 22. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: