Alapesetben az szolgáltatná a témát, hogy hármat, négyet vagy ötöt lőtt a nyáron újjáélesztett társulat, és nem az, hogy háromszor szúrták meg dr. Riebl Antalt, a klub elnökét, Délegyháza polgármesterét. A közel háromezer lelket számláló községben vasárnap délután mindenki a vasárnap hajnali drámáról beszélt.
A hangulat a tetőfokára hágott. A szokásos körtefesztiválra került sor szeptember utolsó hétvégéjén, amelyen részt vett boldog, boldogtalan. A rendezvényen részt vevők körében szépen fogyott nem csupán a lilahagymás zsíros kenyér vagy a sonkás szendvics, netán az ásványvíz, hiszen volt, aki többet ivott a kelleténél. A különböző híradások szerint nagyjából harminc évig bokszolt az a hetvenöt esztendős agresszív atyafi, aki alkoholos befolyásoltság alatt, mindenféle előzmény nélkül háromszor szúrta meg Délegyháza polgármesterét, dr. Riebl Antalt. Lett is rögtön nagy riadalom és csődület, jött a mentő meg a rendőrség. A község első emberének legnagyobb szerencséjére „csak” a mellkasát és a kezét érték a szúrások, ám kórházba szállítását követően operációra került sor, és a vasárnap délutáni jelentés szerint a sértett állapota stabil. Így, ilyen körülmények közepette került sor a Pest megyei III. osztály, Délnyugati csoport 5. fordulójának derbijére, a Délegyháza–Dunavarsány II. összecsapásra. Akik ott voltak a pálya szélén, minduntalan szóba hozták dr. Riebl Antalt, a házigazda egyesület prezidentjét, aki nem is olyan régen, bőven túl az ötvenen is beállt a kapuba, és akinek rendkívül sokat köszönhet a község labdarúgása. Nem csoda, hogy ezen a vasárnapon kettőzött erővel küzdöttek a vendéglátók a győzelemért. A nyáron újjáéledő felnőtt gárdát olyan egykori és jelenlegi kedvencek erősítik, mint a Koszta János nyomdokaiba lépő, igaz, még csupán az ötvenötödik életévében járó kapus, Balán Mihály, az elnyűhetetlen Dudás János vagy éppen a Terminátor-szerűen robotoló Gábor Zoltán. A sors játéka bizonyosan nem a futball, hiszen a vasárnap délután ugyanolyan rosszul indult, mint az éjszaka: Váraljai Ádám révén már az első percben vezetett a látogató, ám varázsütésre felébredt a rémálomból – mi tagadás, volt miből… – a délegyházi alakulat, és a 20. minutumban már fordított is a házigazda. Csakhogy a dunavarsányi fakó tagjait nem különösebben érdekelték a körülmények, mentek, rohantak előre, támadtak és vágtattak becsülettel, és a nagy haddelhaddnak az lett az eredménye, hogy a szünetre 3–3-mal vonulhattak a felek. A folytatásban a Kelen SC-ben meglehetősen hosszú időszakot eltöltő, szédületes bombáiról és technikás futballjáról híres Szabó Ferenc révén már 4–3-ra vezetett a Délegyháza, és sokáig úgy tűnt, ezen a napon otthon is tartja a három pontot a helyi KSE, de Takács Dávid másként gondolta, így a 87. minutumban kialakult a 4–4-es végeredmény. Négy gól itt, négy gól ott, egy pont itt, egy pont ott. Délegyházán vasárnap egyik csapat sem nyert, a helyiek mégis veszítettek. Hitet, reményt – és egy időre a kórházban jó kezekben, no meg biztonságban lévő elnök-polgármestert.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: