Még nem késett le semmiről. Bár a fővárosi topkluboknál nem járt sikerrel, de egyáltalán nem biztos, hogy a nagykőrösi Pesti legény nem lesz pesti legény.
– 30 gól, 3. hely. Ennyi volt önben és a társulatban?
– Végezhetett volna előrébb is a csapat, ha sokkal jobban koncentrálunk, és a meccseken berúgjuk a helyzeteket – felelte Pesti Imre, a Nagykőrösi Kinizsi labdarúgója. – Meg aztán voltak mérkőzések, amikor túlpörgött az együttes, vagy ha nem jött az eredmény, akkor elkezdtünk egymással foglalkozni és nem a játékkal.
– A Nagykőrösi Kinizsi U19-es egylete által elért találatok csaknem egyharmadát szerezte. Mindez büszkeség vagy balítélet? Mert ebből lehet arra is következtetni, hogy „egyszemélyes” a Nagykőrös, ami persze egyrészt pozitívum, másrészt pedig negatívum.
– Csatár vagyok, az a dolgom, hogy rúgjam a gólokat és hozzásegítsem a csapatot a győzelemhez. Itt szó sincs arról, hogy egyszemélyes lenne a Nagykőrös, mert kiváló játékosok alkotják az alakulatot, és mindenki 110 százalékot nyújtott a meccseken és ezt fogja nyújtani a továbbiakban is.
– Van a 30 találata közül olyan, amelyiket különösen nagyra tartja?
– A Tápiógyörgye ellen szerzett gólomat. Egy előreívelt labdát sikerült megtartanom a védővel szemben, majd 25 méterről a kapu bal felső sarkába rúgtam.
– Nyilván nehéz felidéznie minden összecsapást, de nagyjából hány gól maradt önben?
– Ha azt nézzük, hogy meccsenként mennyi lehetőségem volt a gólszerzésre, akkor ez a 30 lehetett volna több is, de nem vagyok telhetetlen.
– Melyik találkozón érték el a legszebb diadalt?
– Akkor aratta a csapat a legnagyobb és egyben a legértékesebb győzelmet, amikor az utolsó fordulóban, Albertirsán a 8–2-es sikerünkkel bebiztosítottuk a 3. helyezésünket.
– Van olyan bajnoki, amelyet a legszívesebben örökre kitörölne az emlékezetéből?
– Szerintem mindenkinek van olyan meccse, amit minél hamarabb el akar felejteni.
– Hogyan tovább? Irány a felnőtt csapat, a megyei I. osztályban a nyáron edzőváltáson átesett együttes?
– Szeretnék feljebb kerülni, de még van hová fejlődnöm, hogy elérjem a célomat és egyben az álmomat is.
– Van olyan játékos, akire felnéz?
– Nekem sohasem volt példaképem.
– Furcsa ezt hallani. A kapusok flúgosak, szokás ezt mondani, ön viszont csatár. Van valamiféle rituáléja meccsek előtt?
– Nincs semmi különösebb.
– Mi a célja hosszabb távon? Gondolom, nem a Pest megyei élvonalban akar pályafutása végéig futballozni – vagy igen?
– Természetesen nem a megyei I. osztályban szeretnék focizni örökre. Megvoltak a lehetőségeim az előrelépésre, de sajnos nem tudtam élni a lehetőséggel, mondhatni, lehetőségekkel, mert voltam a Ferencvárosnál és az Újpestnél is próbajátékon.
– Van valami hobbija, ami különösen érdekli, lefoglalja a labdarúgáson kívül?
– Különösebben nincs semmi, amivel foglalkoznék a futball mellett, meg aztán az igazat megmondva nem is akarok. Július 13-án megszületett a kisfiam, Imre, és azóta minden szabadidőmet vele töltöm. És még valamit, ha lehetséges.
– Csak tessék!
– Szeretném megköszönni Körtési Szilárdnak és Ballai Ottónak a türelmet és energiát, amit belém fektettek.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 20. lapszámában.