Bárhová került, eddig rendszerint meghálálta a bizalmat. Kiss Károly a Vasasban, Vecsésen, Putnokon, Szolnokon, a REAC-ban, Szigetszentmiklóson, Soroksáron, Jászapátiban, Salgótarjánban, Jászberényben és legutóbb a BKV Előrénél is hozta, amit elvárhattak tőle. Magunk közt szólva nem az NB III-ban kellene futballoznia, hanem egy vagy két osztállyal feljebb, de hogy nem erről szól a jelen, az nem feltétlenül a kiváló kvalitásokkal rendelkező, a szezonban már öt találatnál járó futballista hibája.
Kaposvári Rákóczi–Tatabánya 7–0. Meghökkentő, felfoghatatlan eredmény – legalábbis elsőre. A két korábbi élvonalbeli csapat az NB III, Nyugati csoport 6. fordulójának szombati játéknapján, Kaposváron csapott össze egymással. Az egykori Bányászról korábban rendre negatívan írtak vagy beszéltek, legutóbb Várhidi Péter szakmai igazgató kurta-furcsa távozása okán. De vajon hol az igazság? Valóban ennyire rossz lenne a helyzet? Az alábbiakban erre kerestük a választ.
– Beleszaladtak a késbe?
– Sajnos ezen a meccsen a játék képe alapján ennyi volt közte – mondta Kiss Károly. – A jelenlegi helyzetben még rosszabbul is járhattunk volna, mert ez egy folyamat volt, ami a múlt hétvégén történt. Nyilván vannak gondjaink, ami jelen pillanatban nem anyagi, hanem egyéb probléma, gondolok itt arra, hogy nagyon kevesen vagyunk. Tizennégyen edzünk napról napra, ráadásul most, hogy bejött az iskolaszezon, két-három ember nem is fog tudni annyi edzésen részt venni, mint amennyin kellene, és nehéz így gyakorolni bármit is. Nem mondom, hogy eddig erőn felül teljesítettünk, de tisztességesen helytálltunk. Tudom, hogy ez a 0–7 nem néz ki jól, és nyilván akkor sem lehet hét gólt kapni, ha hatan edzünk egész héten, de kapott már hetet a brazil válogatott is, és fel is állt belőle. Nekünk is ugyanez a célunk. Sajnos a sportban előfordul az ilyesmi.
– Vezéregyéniséggé vált, a csapat élére állt már a szezon elején. Ebből egyenesen következik, hogy nem volt nehéz a beilleszkedés?
– Rendhagyónak mondható, mert nagyon sok új játékos érkezett. Többen jöttünk, mint ahányan voltak… Az megkönnyítette a dolgomat, hogy az első négy meccsen sikerült öt gólt szereznem. Most már el is várják tőlem, hogy húzzam a csapatot, de nincs ezzel semmi gond, végül is ezért igazoltam Tatabányára, hogy ne egy játékos legyek a sok közül, hanem a rutinommal, az eddigi tapasztalataimmal segítsem az együttest a sikeres szereplésben. Eddig ez összejött, ám sietve hozzáteszem, az utolsó két meccs nem csupán nekem, a csapatnak sem úgy sikerült, ahogy azt elterveztük, ám reméljük, ez csak kis kisiklás volt, és tudunk javítani.
– Támadónak, védőnek vagy középpályásnak igazolták? Az ön esetében ez azért korántsem egyértelmű.
– Várhidi Péterrel beszéltem, általa kerültem ide, vele még Szigetszentmiklóson dolgoztunk együtt. Ott támadó középpályásként játszottam, most is erre a posztra érkeztem, de ő is tisztában volt vele, ha kell, más poszton is helyt tudok állni. Kényszerből kellett egy-két meccsen csatárként is futballoznom, ami szerencsére jól sült el.
– Ha már szóba hozta az egykori szövetségi kapitányt: az mennyire zavarta meg a fejeket, hogy időközben Várhidi Péter távozott a klubtól, nem is éppen békés körülmények közepette?
– Annyiban nyilván, hogy kicsit kétségbe volt esve a csapat, ezek után mi lesz, ha Peti bá’ is elmegy, de megkaptuk a járandóságunkat, a fizetés megérkezett a számlánkra, így kicsivel nyugodtabb lett a helyzet. Sajnáljuk, hogy távozott, de ez az ő döntése, nem a mi dolgunk ezzel foglalkozni. Szakmailag biztos, hogy hosszú távon tudott volna segíteni a csapatnak, így viszont nélküle kell megoldanunk a ránk váró feladatokat. Egyébként eddig is sokat volt távol, miután a játékosok megszerzésén dolgozott, ezáltal sokat tárgyalt, szóval P. Nagy László vezényelte inkább az edzéseket, de amikor az ideje megengedte, Peti bá’ is ott volt a tréningeken. Talán mondhatom, hogy szakmai szempontból nem zavarta meg a fejeket az elmenetele, de jól jött volna a tapasztalata a továbbiakban, ám így döntött, amit tiszteletben kell tartani.
– A társulatnál létezik a napi gond fogalma vagy percre pontosan megkapták, amiben megegyeztek? Csak azért kérdem, mert Várhidi Péter nem labdahiány vagy a kevés bója, netán a toldozott-foldozott háló miatt hagyta el az egykori Bányászt.
– Percre pontosan? A futballban ez elég tág fogalom… A lényeg az, hogy megkaptuk, kicsi csúszással. A bajnokság elején hallottuk, olvastuk mi is a feljelentéseket, így kicsit akadozott a gépezet, de úgy néz ki, megoldódott a helyzet. Ha a jelennel nincs is gond, mégis, a múltbéli problémák kihatnak a jelenre, gondolok itt arra, a nem fizetés miatt sok feljelentés érkezett a klub ellen, éppen ezért nagyon nehéz ide játékost csábítani, mert ugye senki nem akar idejönni, mivel csak azt hallja, hogy itt nem fizetnek. Halljuk, olvassuk a kilátásba helyezett különböző szankciókat, mi várhat ránk, ha ez vagy az nem teljesül, ami egy kicsit nyugtalanító, de a megoldás a vezetőség dolga.
– Meglehetősen nyugodtan beszél, feszültségnek nyoma sincs a hangjában.
– Nézze, mi megpróbálunk a pályán is tenni azért, hogy a télen merjenek idejönni játékosok. Beszéltünk a tulajdonossal, és ő is azon van, hogy a jelen rendben legyen, így a télen talán megerősíthetjük a keretet, hiszen amúgy is kevesen vagyunk. Ha így megy tovább minden, azaz időben megkapjuk a pénzünket és jól is teljesítünk, akkor úgy gondolom, Tatabánya másnak sem lesz rossz közeg.
– Nem bánta meg, hogy idekerült?
– Dehogy! Itt a stadion, a körülmények adottak, Tatabányán valóban futballistának érezheti magát az ember, a szertárostól kezdve mindenki a klub sikereiért küzd. Persze sok minden ott motoszkál a fejekben, amit nehéz félretenni, de nekünk a futballra kell koncentrálnunk.
– Ha sikerül, akkor hová s meddig juthat a csapat?
– A mostani állás szerint, ha csak fél évre nézünk előre, stabilizálni kellene a helyünket a középmezőnyben. Mint mondtam, igencsak kevesen vagyunk. Úgy jövünk össze tizennégyen, hogy nincs sérült, nincs eltiltott. Ezzel kapcsolatban eddig még szerencsénk volt, reméljük, nem fog bekövetkezni semmi váratlan, mert ha igen, nagyon nehéz dolgunk lesz. Ám ebből a szituációból, amit ki tudunk hozni, az az, hogy stabilizáljuk a helyünket, és ne csapjon meg bennünket a kiesés szele, és erre mindenképpen alkalmasnak tartom a mostani keretet. A feljutást nyilván kizárhatjuk, de téli erősítésekkel jóval előkelőbb helyen végezhetünk.
– A hét végén hét lett a vége. Jó, hogy van idejük rendezni a sorokat a következő bajnokiig, vagy örülne, ha a Komárom-Esztergom megyei derbire, a Tatabánya–Dorog Magyar Kupa-meccsre már ezen a szerdán sor kerülne és nem szeptember huszonegyedikén?
– Személy szerint már vasárnap játszottam volna, de ezzel nagyrészt mindenki így van, főleg, ha beleszalad egy ilyen pofonba, mert minél előbb szeretné bebizonyítani, hogy ez csak egy véletlen volt. Jövő hét szerdán egy elég masszív NB II-es társulat ellen játszunk a kupában, hogy szerencsés lenne-e most megmérkőzni velük, nem tudom, én azt szeretem, ha minél hamarabb játszhatunk, amiből jól is kijöhettünk volna most szerdán. Mert ha egy NB II-es alakulat ellen esünk ki ilyen körülmények között, abban nincs semmi meglepő, viszont ha esetleg egy jó vagy szoros eredményt érnénk el, az nagyon sokat lendíthetne rajtunk, egyúttal feledtetné ezt a 7–0-s vereséget. Sok fiatal van a csapatunkban, fogalmam sincs, őket mennyire rázta meg ez a pofon, így lehet, jobb lesz, ha ezen a héten rendbe tesszük a fejeket és egyhetes szünet után előbb bajnokival próbáljuk feledtetni a nagy kudarcot. Aztán majd az idő úgyis eldönti, mivel jártunk volna jobban.
– Cseberből vederbe került, ha azt nézem, hogy korábbi klubja, a BKV Előre úgy szenved a bajnokságban, mint szomjas ló a betonrengetegben.
– Figyelemmel követem a volt csapataim helyzetét. Nehéz szituációban van a BKV is, mert a nyáron nagyon sok meghatározó játékos ment el, plusz a szakmai stáb is távozott. Idő és türelem kell ahhoz, hogy összeálljon egy hasonló egylet, mint a tavasszal volt. Nekik az első fordulóban jött el a nagy pofon ideje, nekünk Tatabányán az előző hétvégén. Nyilván rossz hazai pályán így kezdeni, és ahogy néztem a sorsolásukat, nem szerencsések az idegenbeli meccseik sem, mert az első néhány fordulóban nagyon sokat utaznak, no és eddig jó csapatokkal is játszottak. Csak remélni tudom, hogy ott is összeáll a csapat és nem lesznek komolyabb gondjai a BKV Előrének, mert jelen pillanatban egy céljuk lehet, mielőbb elkerülni a kiesőzónából. Ott vannak az egykori társak, akiknek szorítok, így nagyon nem örülnék neki, ha ott maradnának, ahol most vannak.
– Arra volt esély, hogy ön is maradjon?
– Volt, hiszen Mátyás Tibor elnök úrral beszéltem, aki szerette volna, hogy maradjak, de mivel hallottam, hogy sokan távoznak, én is úgy voltam vele – miután akadt egy-két lehetőségem, ami végül nem jött össze –, talán én is jobban járok, ha váltok. Ez egy kicsit kockázatos csapatcsere volt, mert úgy jöttem ide én is, hogy hallottam, milyen gondokkal küzd a Tatabánya, de Várhidi Péterrel beszéltem, aki elmondta, biztosították arról, hogy minden rendben lesz. És mivel egyelőre így van, tényleg nem bántam meg, hogy idekerültem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: