Soha rosszabb meccset! Szombat délután a Bánka Kristóf Sportközpontban a női NB I 4. fordulójában az Újpest a Kóka-FNLA-t fogadta. A Foci a köbön a helyszínen járt.
IV. kerület, Guinness-rekord: úgy vertük ki a biztosítékot Újpesten, hogy nem is vívtak villanyfényes találkozót. A történet dióhéjban: néhány nappal ezelőtt azt találtuk írni a női NB I-ben szereplő csapat kapcsán, miután az Astra otthonában 9–0-s vereséget szenvedett, hogy „(…) Az Astra annyi gólt szerzett három meccsen, amennyit a lila-fehér alakulat kapott, szám szerint tizenötöt – erre mondják, nagyon nem mindegy, hogy az ember a nemi szerv melyik végén van.”
Hiszik vagy sem, a házigazda társulatnál megsértődtek ránk. Jellemző, hogy nem az egész együttes, hanem csak egy része. Nesze neked, csapatfotó… Továbbra is fenntartjuk, a hétköznapi életben, tehát általánosságban is használt fenti mondat nem alkalmas arra, hogy ezt olvasva bárki megbántódjon, ám ha mégis, úgy, ahogy azt a helyszínen is megtettük, ezúton is az érintettek szíves elnézését kérjük.
Amúgy valamire mégiscsak jó volt ez az egész hacacáré az összecsapást megelőzően. Nem gondolnánk, hogy emiatt, de az Újpest játékosai felettébb motiváltan, nagy elszántsággal léptek pályára. Ha csupán nulla egész egy százalékot is hozzátettünk a nagy egészhez, már megérte a kis közjáték – és ezt korántsem a Kóka-FNLA ellenében írjuk, hanem azért, mert kiváló összecsapásnak lehettek szemtanúi a kilátogató nézők. Ha valaki a kezdés után bő öt perccel érkezett, alapvetően tizenegyet késett. A labda ugyanis 17.06-kor indult útjára az Újpest révén, mi több, a hazaiak négy perc alatt kétszer jutottak el a kókai kapuig és kétszer betaláltak. Jól értik: a negyedik percben már 2–0 volt az állás, miután Mátyás Noémiből rögvest Mátyás királynő lett szépségdíjas gólja után (1–0), majd az élvonalban először eredményes, a kapu előtt gyorsan eszmélő Orsó Vivien is bevette Barti Luca hálóját (2–0).
Tessék mondani, ha egy társulat így, ilyen gyorsan, kreatívan, agresszívan tud kezdeni a Ferencvárosból megerősített – az átigazolási szezon utolsó napjaiban ugyanis Rőhberg Zsanett, Szabó Dorottya és az előző évad gólkirálynője, Sladana Bulatovic is csatlakozott Berla Attila keretéhez –, amúgy is tehetségek garmadáját felsorakoztató, erőnlétileg is remekül felkészített Kóka-FNLA ellen, az miként eshetett össze egy hete úgy, mint tavasszal a hóember?
Hozzátesszük, ezúttal a szerencse (?) is a házigazdát segítette, merthogy úgy nézett ki, a harmadik percben Véglás Viktória kezezett a tizenhatoson belül, ám a jogosnak tűnő büntető befújása elmaradt, nem úgy az ötödikben, amikor Molnár Réka játékvezető megadott egy jogtalant… Sladana Bulatovic nem hibázott, szépített a Kóka-FNLA (2–1), amely továbbra is többet birtokolta a labdát, de a violák állták a sarat olyannyira, hogy a szórványos ellentámadásaik gólveszéllyel kecsegtettek, elég, ha csupán Kiss Nikolett lövésére gondolunk. A mezőnyfölény azonban a vendégek javára billentette a mérleg nyelvét, így tíz minutummal az első félidő vége előtt Sladana Bulatovic akcióból is bevette Gálik Ágnes hálóját (2–2).
A szünet után minden ugyanúgy folytatódott, ahogy az első félidő kezdődött – és mégsem. Már a nyolc és fél minutumos pauzát követő első percben a vendégek kerültek közel a gólhoz, majd az Újpest „egyenlített”, aztán történt valami. A Horváth Teodóra helyett becserélt Németh Felícia mintha csak a pókerasztalnál ült volna, nagyszerű érzékkel emelt, az amúgy sokra hivatott vendégkapus legnagyobb bánatára (3–2). Mondhatta is volna neki a gólszerző, hogy ez nem kártya, Barti…
Sok ideje nem maradt az Újpestnek az örömködésre, mert Csiki Anna baloldalról elvégzett, rafináltan zseniális szöglete csakhamar a lilák kapujában kötött ki (3–3).
Innentől vált még izgalmasabbá a derbi, hiszen bő egy óra elteltével a hazaiak fáradni kezdtek, míg a látogató ugyanolyan dinamikusan futballozott, mint azelőtt. Körbeadogatták a violák kapuját a kókaiak, jöttek a beadások balról és jobbról, de Gálik Ágnes és az újpesti védelem állta a sarat. A labdarúgók egymást kisegítve küzdöttek, közülük is Véglás Viktória dicsérhető elsősorban, hiszen a hosszú hónapokkal ezelőtt súlyos sérülést szenvedő futballista rendre ütemre odaért, illetve rendszerint megelőzte ellenfelét, ezáltal is stabilizálva a hátsó alakzatot. Nyomott a vendégsereg, és bár helyzetekig eljutott, hiányzott belőle az a plusz, ami az Újpestben mindvégig megvolt hol támadásban, hol védekezésben. A végén már csak a szerencse volt a házigazdával, hiszen túl azon, hogy a Kóka-FNLA a hajrában egy pontrúgást követően kapufáig jutott, a mezőnyben több esetben is fordított ítéleteket hozó játékvezető általános meglepetésre tizenegyest ítélt, miután egy beadást követően öngól született volna, ha újpesti részről valaki nem üti a labdát a léc fölé – csakhogy az a valaki Gálik Ágnes kapus volt… A kínosan pergő másodperceket követően az egyes asszisztens jelzésére azonban büntető helyett szöglet következett. A több mint ötperces hosszabbítást is kibíró, minden dicséretet megérdemlő, mindvégig motiváltan futballozó lila-fehérek fontos pontot szereztek az amúgy jobb erőkből álló, visszafogottan teljesítő Kóka-FNLA ellen. A tévedések elkerülése végett, nem kifejezetten a női alakulatra kihegyezve írjuk: ez az igazi Újpest-szív, nem az, amikor az Újpest szív…
Női NB I, 4. forduló
ÚJPEST–KÓKA-FNLA 3–3 (2–2)
Fóti út, Bánka Kristóf Sportközpont, 50 néző. Vezette: Molnár Réka (Katona Brigitta, Nagy Petra)
ÚJPEST: Gálik Ágnes – Horváth Teodóra (Németh Felícia, a szünetben), Nagy Szabina, Véglás Viktória, Kiss Fanni – Mátyás Noémi (Durkó Zita, 88. p.), Kiss Nikolett, Molnár Judit, Kajdy Janka – Orsó Vivien, Csorbai Nikolett (Bárczi Katalin, 69. p.). Edző: Oroszi Sándor.
KÓKA-FNLA: Barti Luca – Rőhberg Zsanett, Németh Hanna, Horti Boglárka, Zágonyi Barbara (Mezőssy Melánia, 88. p.) – Kiss Gabriella, Török Kitti, Sladana Bulatovic (Zoltán Bettina, 79. p.), Csiki Anna – Králik Fanni (Kovács Tatjana, 68. p.), Kiss Stella. Edző: Berla Attila.
Gólszerző: MÁTYÁS NOÉMI (1–0) a 2., ORSÓ VIVIEN (2–0) a 4., SLADANA BULATOVIC (2–1, 11-esből) a 6. percben, SLADANA BULATOVIC (2–2) a 35., NÉMETH FELÍCIA (3–2) a 48., CSIKI ANNA (3–3) az 52. percben
Sárga lap: Véglás Viktória, Kiss Nikolett
Jó: Kajdy Janka, Kiss Fanni, Mátyás Noémi, Molnár Judit, Nagy Szabina, Németh Felícia, Orsó Vivien, Véglás Viktória, ill. Csiki Anna, Rőhberg Zsanett
– Szóval akkor a „végén” megsértődtek?
– Ezt inkább hagyjuk – mondta Oroszi Sándor, az Újpest edzője. – Amikor egy felnőtt NB III-as meccs után beszélgetünk, ott elfogadok mindent. Lehet, hogy kicsit félreérthető volt a megfogalmazás, de hölgyekről beszélünk, még ha futballoznak is, úgyhogy itt azért egy picit másként kellene fogalmazni. Igen, jó néhány lány sértve érezte magát, mert nem biztos, hogy ez a mondat jól esett a hölgyeknek, még akkor is, ha tudom, nem olyan ember írta, aki szánt szándékkal akart sérteni. A lányok ettől még fel voltak háborodva és mondtam nekik, mindenképpen fogok reagálni. Az igazság az, hogy az elmúlt napokban rendszerint éjfél és egy óra között feküdtem le, annyi papírmunkám volt, így nem volt időm arra sem, hogy írjak egy frankó kis e-mailt, ámbátor nagyon jól tudja, hogy nem szeretek szerepelni. Letudom a kötelezőt, aztán szeretek a pályán lenni, melózni, tenni a dolgomat. Ismerjük egymást száz éve – bár az a mi bajunk, hogy ilyen öregek vagyunk… –, de amikor kell, megmondom a véleményemet, és ötvenöt évesen nem fogok megváltozni.
– Ez a csapat más volt, mint az egy héttel ezelőtti?
– Természetesen, ezt nem vitatom. Sőt, a mai napig nem vitatom azt sem, hogy az Astra elleni mérkőzésen K. O.-t szenvedtünk. Az első félidőben mi kihagytuk a helyzeteket, az ellenfél meg berúgta, szóval lehetett volna fordított eredmény is. Játékban, mezőnymunkában, helyzetek tekintetében teljes mértékben partnerei voltunk a jobb képességű és jobb játékosállománnyal bíró Astrának, a második játékrészben viszont törés történt nálunk. Jött a harmadik gól, és mivel már előtte kétszer is vereséget szenvedtünk, nehéz volt bennük tartani a lelket. Sokszor már nem is edzőnek érzem magam, hanem valamiféle lélekbúvárnak. Aztán a harmadikból következett a negyedik gól, de nem bántottam a lányokat. Azt mondtam nekik, fel kell állni, az életben vannak roppant nagy gondok, úgy a magánéletben vagy a családban, de egy igazi sportember túlteszi magát a vereségen, feláll és dolgozik tovább. Úgy érzem, sikerült őket felrázni, a Kóka elleni első félidőben kiegyenlített mérkőzésen megleptük ellenfelünket, 2–0-ra vezettünk, és ha három van közte, lehet, összezuhan az ellenfél, hiszen lányokról van szó, és akkor minden másként alakult volna, de ezen nem is akarok polemizálni. Kondicionálisan viszont még nem értük utol magunkat, és a második félidő közepétől lehetett látni, mekkora nyomásnak vagyunk kitéve. Tisztességgel dolgoztunk, megérdemelte a csapat a minimális egy pontot, mi több, ha összeszedjük magunkat, lehet, ugyanilyen második félidővel egy-két meccsen fordított eredmény születik majd.
– Hosszabb távon is ennyire bizakodó?
– Nem féltem a csapatomat, hazudnék, ha azt mondanám, tartok attól, hogy kiesünk. Tisztában van az együttes is az álláspontommal, és azzal is, hogy tudom, mire vagyunk képesek. Azt mondom, ha a csapat tisztességesen melózik, odateszi magát, akkor lesznek még ilyen mérkőzéseink, amikor pontokat tudunk szerezni. Rendbe kapjuk magunkat, aztán tavasszal az alsóházi rájátszásban meccseket fogunk nyerni, mert nagyon bízom ebben a társaságban.
– Ez az egy pont egyenlő a nullával?
– Semmiképpen sem – mondta Berla Attila, a Kóka-FNLA edzője. – Az biztos hogy a játék képe alapján lehetett volna három is ez az egy, de nem voltunk kellőképpen koncentráltak. A második félidőben is próbálkoztunk, mentünk előre, de csak a szívük vitte a lányokat, ekkor már nem voltak jó döntéseink.
– Eljött a meccsen bármikor az a pillanat, hogy azt érezte, bármit csinálnak, itt ma nem nyernek?
– Vannak ehhez hasonló mérkőzések, de ez nem ilyen volt. Folyamatosan ott voltunk a kapu előtt, rengeteg olyan lövésünk adódott, ami erőtlennek bizonyult, de bíztam abban, hogy tudunk nyerni. Nem így terveztük, de azt gondolom, le a kalappal az Újpest előtt, küzdöttek, harcoltak, de azért azt is látom, hogy képességekben két különböző gárdáról beszélünk, de masszív együttes ellen értünk el döntetlent, amely megérdemli az egy pontot.
– Nehéz lesz felrázni a lányokat a váratlan pontvesztés után?
– Nem hinném, mivel mindenkinek a helyén kell kezelnie ezt a dolgot, miszerint hová akar eljutni. Nagyon sok fiatalunk van, készülni kell a következő meccsre, ám ezt az elveszett két pontot csak úgy lehet pótolni, ha otthon bravúrokkal, élcsapatokkal szemben szerzett pontokat hozunk. Rengeteg találkozó van még vissza, de nem jött jókor ez a pontvesztés, tény és való, ám ezért szép a futball, mert nem mindig az erősebb csapat nyer, márpedig erre számtalan példát láttunk nemzetközi szinten is.
– Mint a hullámvasúton?
– Egyszer lenn, most talán fenn, de ha a kettő átlagát vesszük, és amennyiben ezt tudjuk tartani, rendben leszünk – felelte egy mosoly kíséretében Molnár Judit, az Újpest labdarúgója.
– Az miként lehetséges, hogy volt csapata, az Astra ellen beleszaladtak a késbe, most meg úgy futballoztak, mintha kis túlzással az életük múlna az eredményen? Baj volt a fejekkel?
– Nem feltétlenül a fejekkel volt probléma. Az Astra ellen nagyon szerettünk volna bizonyítani, én is, ahogy több csapattársam is, aki Csepelről került ide, nekünk fontos volt az a meccs. Az első félidő szerintem rendben is volt, 2–0-val fordultunk, ám felmentünk a második félidőre és egy-két ember mintha bennmaradt volna az öltözőben, de egy hete ugyanezt elmondtam a tévének is. Kaptunk egy újabb gólt, és a fiataljaink ezt még nem tudták feldolgozni. Nagyon sok fiatalunk van, illetve olyan játékos, aki először játszik az NB I-ben, és úgy gondolták, 3–0-nál el van veszve a dolog. Sajnos nem volt olyan hosszú a kispadunk, hogy annyit cseréljünk, amennyit kellett volna, fejetlenül mentünk neki az Astrának, szétszakadtunk, ellenfelünk pedig annyi gólt szerzett, amennyit szeretett volna. Ez volt az előző héten.
– És most? Mi változott azóta?
– Elég nehéz volt mindezen túllendülnie az egész csapatnak. Mindenkinek egyesével voltak borzasztó napjai. A hétfőnk, a keddünk és a szerdánk arra ment rá, hogy ezt valahogy kibeszéljük, kisírjuk, kiordítsuk magunkból és egymásból. A csütörtöki nap volt az, amikor újra úgy éreztem, hogy egyben van a csapat. Most pedig muszáj volt úgy kezdeni ezt a meccset, hogy nekik megyünk. Mi akartuk rúgni az első gólt, hogy ők szaladjanak az eredmény után. Fiatal, ügyes labdarúgókból áll az ellenfél, rövid passzokkal nagyon jól futballoznak, gyors a széle, jó beadásaik vannak, a csatáruk is zseniális, nekünk meg még van mit tanulni bőven, de úgy gondolom, nagyon becsületes eredmény, amit ezúttal elértünk. Egy pontot mindenképpen itthon szerettünk volna tartani, pontosan azért, mert egy hete nagyon kikaptunk, és be akartuk bizonyítani, hogy sokkal jobb csapat vagyunk annál, mint amit az eredmény mutat.
– Felspannolta az Újpestet, hogy hirtelen nagyon megerősödött az ellenfél?
– Nyilván figyeltük az átigazolásokat, persze, hogy figyeltük, és hát nyílt titok, hogy a Fradi és a Kóka egymás közt úgy adogatja a játékosokat, hogy aki itt jól teljesít, megkapja a lehetőséget ott, és fordítva. Gondoltuk, hogy a Kóka fog erősödni, ahogy azt is, hogy muszáj egy pontot szereznünk – a saját becsületünkért.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: