– Azt milyen érzés megélni, hogy rögvest az első meccsén duplázni tud, húzóembere, vezére annak a csapatnak, amelyik azonban hazai pályán hiába rúg négy gólt, kap ötöt és elveszíti a meccset?
– Váltakoztak bennem az érzések meccs közben – felelte Győri Raymond, a Fémalk-Dunavarsány labdarúgója, aki az előző szezonban a Pest megyei I. osztályú Taksony színeiben tíz találkozón háromszor volt eredményes. – Minden úgy kezdődött, ahogy meg van írva. Már a harmadik percben vezettünk a gólommal, aztán a végén kikaptunk. Hiába rúgtam kettőt, ezt beárnyékolja a vereség. Inkább nyertünk volna 1–0-ra egy öngóllal.
– Nem érzi visszalépésnek, hogy a megyei élvonal után csupán a másodosztályban húz majd szerelést hétvégenként?
– A keresztszalag-szakadásom óta nem sikerült úgy visszatérnem, ahogy szerettem volna. Nem tudtam húzóember lenni. Úgy érzem, most erre van szükségem, hogy egy kicsit gyengébb bajnokságban végigjátsszam a meccseket, minél több gólt rúgjak, visszaszerezzem az erőmet és ezáltal az önbizalmamat is. Nem zárom ki, hogy játszom még a megyei első osztályban, sőt!
– Mindig is az volt a vágya, hogy pályaedző legyen?
– Két évvel ezelőtt eszembe sem jutott, hogy bármilyen edzőként is dolgozzak. Aztán a taksonyi vezetőség felkért, hogy segítsek be az egyik serdülő együttesnél. Rá fél évre már Szabados Tamás mellett találtam magam az ifi A csapatnál. Annyira megtetszett, hogy a jövőmet leginkább személyi-, erőnléti és másodedzőként tudom elképzelni. Nem lepett meg amúgy a felkérés, mert Tomi már pedzegette korábban, hogy a jövőben szeretné, ha én tölteném be ezt a posztot mellette. Abszolút kiegészítjük egymást. Ő védő, én támadó vagyok. Őt a taktika, az ellenfelek feltérképezése érdekli, engem pedig az erő, az erőnlét, a koordináció és a gyorsaságfejlesztés.
– Mennyire lesz nehéz megtartani a két lépés távolságot a csapattársakkal másodtrénerként? Egyáltalán meg kell tartani?
– Az első perctől úgy érzem, hogy megkaptam a tiszteletet a srácoktól mindazok ellenére, hogy csapattársként, haverként viselkedtem velük. Sosem tapasztaltam, hogy nem figyelnek rám, vagy nem csinálják százszázalékosan a feladatokat. Szerintem ez a jövőben sem fog változni attól, hogy most már ténylegesen is csapattársak lettünk.
– Egyébként milyen célokkal érkezett Dunavarsányba?
– Szeretném a társulatot minél előkelőbb helyre segíteni jó játékkal, gólokkal. Továbbá a lehető legjobb edzettségi állapotba kerülni. Tavaly egy gyengébb kerettel majdnem megcsípték a dobogót. Csalódott lennék, ha ez most nem lenne meg.
– Hová helyezi a Fémalkot a megyei II. osztály, Déli csoportjának palettáján? Egyetértünk, ha azt mondom, az elmúlt évek legkiegyensúlyozottabb bajnoksága lehet a mostani?
– Nem ismerem még a csapatokat, az erőviszonyokat, így erre nem tudok válaszolni, de úgy gondolom, egyik alakulat sem fogja simán megnyerni a bajnokságot.
» DUNAVARSÁNY? DÉJÁ VU! Amint azt lentebb, a cikkre kattintva olvashatják, amikor legutóbb elköszönt a Taksony SE-től Győri Raymond, remek futballal és gólokkal tette. A szép búcsú ezen a nyáron is összejött a kiváló alapképességű, Magyarországon Százhalombattán, a Ferencvárosban és Pápán is megforduló labdarúgónak. A Magyar Kupa Pest megyei ágának 3. fordulójában a Taksony az Üllő otthonában vizitált, és úgy nyert 3–0-s félidei vezetést követően 4–2-re, hogy a találkozó első gólját a 18. percben Győri Raymond szerezte, akit egy órányi játék után Héray László váltott.