Ez itt Józsi. Tizenhat esztendőn keresztül volt profi futballista. Jobblábas csatárként bombázta, löbbölte, fejelte és sarkazta a gólokat Soroksártól Százhalombattáig. Józsi mindig is szorgalmas gyerek volt, mert tudja, hogy csak a munka hozza meg a kívánt eredményt. Legyél olyan, mint Józsi!
Józsi tudatosan cselekedett. Nem ad hoc-jelleggel esett cseberből vederbe, hanem tervszerűen, okosan váltott. Józsi amúgy szigorú, már persze amikor melóról van szó, ám csak annyira, amennyire önmagával szemben lehet egy férfi. De ha hazaér az olykor tizenkét órai megfeszített munkából, gyönyörű kislánya négy és fél másodperc alatt leveszi a lábáról. Józsi boldog, elégedett ember. Legyél olyan, mint Józsi!
– Nem irigylem. Éspedig azért nem, mert borzasztó élmény lehet hétről hétre a korláton kívülről nézni a meccseket úgy, hogy nem tehet hozzá semmit a játékhoz.
– Furcsa érzések vannak bennem, de annyira azért nem hiányzik a labdarúgás – mondta Havrán József, az MTK női csapatának 38 esztendős erőnléti edzője. – Egy kicsit a közeg persze igen, meg a gólszerzés, a „ha ott lennék”-érzés, hogy beverném azt a helyzetet.
– Visszavonult támadó, TRX-edző, segédtréner vagy vállalkozó?
– Az összes rám illene, de kisbetűkkel leírva erőnléti edzőnek képzelem el magam a továbbiakban. Nap, mint nap teszek érte, folyamatosan fejlődöm. Szóval elviekben ez a titulusom, de azt is tudom, hogy sokat kell még dolgoznom.
– Miként került az MTK-hoz?
– Másfél évvel ezelőtt volt egy puhatolózás, az előző masszőr, Kocsis Attila, illetve Sinkó Judit révén kerültem képbe. A korábbi edzővel, Medgyes Péterrel többször leültünk tárgyalni, egyeztetni. Igazság szerint hamarabb elkezdődhetett volna a munka, ha az anyagiak megengedték volna a lehetőséget.
– Magyarországon az erőnléti edző alkalmazása csak és kizárólag pénzkérdés?
– Látja, ez jó kérdés. Nem feltétlenül az, mi több, azt mondom, hogy az elmúlt években megmozdult ezen a téren nagyon is a honi labdarúgás, illetve tudják, tisztában vannak ezzel most már a vezetőedzők is, hogy szükség van erőnléti trénerekre. Nem elég csak ügyesnek lenni, mert minket, magyarokat mindig ügyesnek tartanak, de ez nagyon kevés, hiszen csak meg kell nézni a világ futballját, rendszerint van egy-két zseni a csapaton belül. Ezen kívül viszont olyan erő, erőnlét és fizikum van csapatszinten, hogy az nem véletlen. Azt nem mondom, hogy ez még gyerekcipőben jár itthon, de még csak tapossuk ki az ösvényt, ám úgy látom és azt tapasztalom, hogy egyre többen nyitottabbak.
– Amennyiben Havrán Józsefnek a karrierje csúcsán van egy Havrán József nevű erőnléti edzője, akkor…?
– Akkor Havrán József a válogatottságig vitte volna.
– Valóban?
– Úgy érzem, hogy igen.
– Annyit segíthetett volna a mai fejével az akkori önmagának?
– Teljesen határozottan ki merem jelenteni, ha nekem ezek a lehetőségek akkor a kezemben lettek volna, ami a maiaknak és prevencióként meg tudnák és akarnák csinálni, amit kéne, illetve átlátva ezt az egészet, hogy mentálisan mennyire erősnek kell lenni, úgy érzem, határozottan kopogtattam volna az NB I-ben a gólkirályi címért, az pedig egyenes utat jelenthetett volna a – lehet, hogy csak egy – válogatottságig. Ha nem lett volna ennyi térdsérülésem – amit most már tudok, hogy mitől voltak –, akkor az élvonalban én lehettem volna a legeredményesebb labdarúgó.
– Bánja, hogy nem született tíz évvel később?
– Mondhatnám, hogy bánom, mégis örülök, hogy ezen az úton járok. Az biztos, hogy mai fejjel sok mindent másként csinálnék, sőt, majdnem mindent.
– Elnevette magát. Balhés gyerek volt?
– Nem!
– Gyakorta bulizott?
– Egyáltalán nem, sőt, mindent maximálisan alárendeltem a futballnak. Viszont nagyon sok rossz döntést hoztam a pályafutásom során, inkább így fogalmaznék, de most már ezen nem tudok változtatni. Immár családom és gyönyörű kislányom van, Málna Dorina, edzősködöm, sok a munkám, úgyhogy elégedett lehetek az életemmel, de még nagyon nagy céljaim vannak, és ezeket meg is fogom valósítani.
– Vezetőedző lenne?
– Jelen pillanatban nulla százalék esélyt adok arra, hogy a labdarúgásban vezetőedző legyek. Igazság szerint ez fel sem merült bennem. kimondottan a kondíció, a prevenció, a rehabilitáció és az erőnlét felé veszem és vettem az irányt. Minden pillanatát élvezem, ezzel fekszem, ezzel kelek, számomra ez a minden. és ez egy nagyon nagy szerelem, még a labdarúgásnál is nagyobbnak érzem, ami bármennyire is hihetetlen így utólag, de most már ez a legfontosabb a családomon kívül.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: