A múlt nem festett cudarul – erről részletesen lentebb, a cikkre kattintva olvashatnak –, viszont a jelen nem tűnik rózsásnak. A jövő persze ettől még lehet szép a Sport utcában és annak környékén – és itt most nem arra gondolunk, hogy szeptember második felében átadják a Hungária körúton az MTK impozáns stadionját.
– Mióta is?
– Harmincegy éve vagyok a BKV Előrénél – sóhajtott egy nagyot Mátyás Tibor, a közlekedési klub szakosztály-elnöke.
– Azóta átélt már hasonlót?
– Ilyet még nem.
– A szünetben azt mondtam önnek, ha nem látom, nem hiszem el.
– Pontosan ugyanezt gondoltam én is. Bennem az villant fel, amikor a válogatott kapott a vb-n egy hatost. Aztán a félidőben rendeztük a sorokat, és tíz emberrel megnyertük a második játékrészt.
– Az a BKV Előre igazi arca?
– Hát nem is az első félidei! Az totál rövidzárlat volt, totálkár, amit kapura rúgtak, abból gól lett. De jobbak is voltak, nem véletlenül rúgtak hatot, csakhogy a mi egyéni hibáink is kellettek hozzá. Azok, amelyekre felhívtuk a figyelmet, hogy ilyen nem fordulhat elő.
– Észlelt az összeomlásra utaló jeleket a közelmúltban?
– Nem, ez abszolút rövidzárlat volt.
– Fel lehet ebből állni?
– Persze, hiszen a második félidőben is ez történt. Úgy, hogy a bíró visszafújogatja a tizenegyest…
– Ekkor mi játszódott le önben?
– Ott kezdődik, hogy nem is volt tizenegyes, no és náluk is két embert ki kellett volna állítani. De még egyszer mondom, az első félidővel nem tudunk elszámolni.
– Leteremtette a fiúkat a szünetben?
– Benn voltam az öltözőben, de ezt inkább hadd ne mondjam…
– Csalódott valakiben?
– Az első félidőt úgy, ahogy van, rossz volt nézni. Taktikai fegyelmezetlenségek voltak, könnyelműsködés, és még sorolhatnám.
– Hogyan tovább, BKV Előre?
– Ez csupán egy meccs volt, ahogy a második játékrészben futballoztunk, úgy kell a továbbiakban játszanunk. Férfi módjára, nem úgy, mint az első félidőben, mert akkor csak kislányokat láttam.
