Játékosként hosszú-hosszú évekkel ezelőtt távozott, de a nyáron edzőként visszatért a BKV Előréhez. Az első tétmérkőzése, az RKSK elleni vasárnapi 2–7 nem volt méltó Batári Csaba személyéhez és karrierjéhez, ám erről a legkevésbé a szakember tehet.
A következő kör sem lesz könnyebb. Vasárnap a Kazincbarcika jön. Jön? A közlekedésiek utaznak a korábban szintén az NB II-ben szereplő KBSC-hez, és bár az RKSK ellen – tegyük hozzá, jogtalanul – a kiállítás sorsára jutott Kálmán Zsolt, a középső védőt az eltiltását már letöltő szintén középső védő Miklósvári János helyettesítheti, pótolhatja, ahogy tetszik. Bár mostanság a hűséges drukkereknek aligha tetszik a csapat.
– Már a félidőben is megpróbáltam valamit leolvasni a tekintetéből, de nem ment, holott az biztos, hogy jókora vihar dúl most a lelkében. Mit lehet egy ilyen meccs után mondani?
– Valahogy úgy éreztem magam, mint Napóleon Waterloo-nál – mondta Batári Csaba, a BKV Előre edzője. – De az egyik szemem sír, a másik viszont nevet, mert a második félidőben fel tudtunk állni a padlóról, és ezt a játékrészt 2–1-re hoztuk.
– Mindez kétségkívül pozitívum, no de ezzel el lehet felejteni, semmissé lehet tenni az első félidei 0–6-ot?
– Természetesen nem. Azon leszünk, hogy ezt kijavítsuk. A csapat szerkezetében mindenképpen változtatásokat kell eszközölnünk ahhoz, hogy a továbbiakban elkerüljük ezeket a súlyos vereségeket és stabilizálni tudjuk magunkat.
– Volt ennek a több mint meghökkentő kudarcnak bármiféle előjele?
– Természetesen, hiszen az elmúlt idényben nyolc olyan játékos távozott, akik meghatározó labdarúgók voltak a keretben. A mostani keret még formálódik, alakulóban van. A magok el vannak vetve, és reméljük, termőtalajba szórtuk azokat és lesz fejlődés. A továbbiakban sokkal határozottabban és keményebben kell játszanunk, no és mindenképpen abból kell kiindulnunk, hogy a védekezésünket stabilizáljuk.
– Kívülről úgy tűnt, az első félidőben nem csupán súlytalan volt a társulat, de nincs egy valódi vezéregyéniség sem a csapatban. Nem érzi úgy, hogy nagyon vékony a keret?
– Ez a probléma felmerült már a nyár folyamán is. Szerettünk volna igazolni még egy veszélyes csatárt, illetve egy védekező középpályást, ám sajnos az anyagiak nem tették lehetővé, hogy azokat a játékosokat, akiket kinéztünk, idehozzuk, hiszen más csapatoknál nagyobb összeget ígértek nekik. Nekünk ezzel a kerettel kell nekimennünk az évadnak, ezt kell stabilizálnunk.
– Ha a BKV Előre szurkolója lennék, egy ilyen zakó után bizony rettegnék a kieséstől, félteném a csapatot, hiszen immár nem egy, hanem öt társulat búcsúzik csoportonként az évad végén. Nem fél?
– Sajnos ez a tavalyi szezonhoz képest nagy változás. Akkoriban elkönyvelhették előre, hogy van, mondjuk két biztos kieső, úgyhogy sokkal nyugodtabban lehetett játszani az NB III-ban. A mostani viszont egy stresszes bajnokság lesz, amely során két-három vereség után bárki odakerülhet a kiesőzónába, de a kérdésére visszatérve, természetesen nem félek, mert úgy érzem, annak a munkának, amit végzünk, a későbbiekben fogjuk látni a jótékony hatását. Két-három hét alatt nem lehet csodát tenni. A felkészülésünk öt hetéből három csak arra ment el, hogy a játékosokat osztályoztuk, kik azok, akiket le tudunk igazolni, és mindössze két hetünk maradt arra, hogy összeállítsuk azt a keretet, amivel elindulhatunk és eredményesek lehetünk.
– Az elmúlt esztendőkben Szentendrén dolgozott, méghozzá rendkívül sikeresen. Immár csupán a BKV Előre minél jobb, eredményesebb szerepléséért dolgozik?
– Úgy beszéltük meg Mátyás Tibor elnök úrral, hogy a BKV Előrénél főállásban vagyok, és emellett a szentendrei Dunakanyar SE-t másodállásban csinálom. A kettőt úgy összehangolom, hogy a tevékenységeim megférjenek egymás mellett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: