A napokban az Ürömi SC mindennapjait bemutatva foglalkozott a Foci a köbön az úgynevezett nevelési költség kérdésével. Honlapunk levelet kapott, amelynek írója ugyan nem járult hozzá nevének közléséhez, ám az alábbiakban közzétesszük a szülő – sokak számára elgondolkodtató – sorait, mindenféle kommentár nélkül.
„2016. július 1. Sötét nap az amúgy sem egyszerű magyar amatőr labdarúgás életében. Sportjogászok és érdekemberek hathatós közreműködésének eredményeként az amatőr futballba beszivárgott a „profizmus”. No de nem ám a csillogó része, mely mindenkinek egyen öltözetet, jó minőségű pályákat vagy bármi jót hozott volna, hanem a zord és kegyetlen pénzes része. Ide, ahova a fiatalok – és itt most a felnőtt csapatokról direkt nem ejtve szót – többsége nem azért jár focizni, hogy majd ők lesznek a következő Dzsudzsák Balázs, Böde Dani vagy Király Gábor, egyszerűen csak a foci őszinte és tiszta szeretetéért, a barátokért vagy hogy otthon ne csak a tv és a számítógép töltse ki a mindennapjaikat. Ide, ahol a szülőknek néha még a havi tagdíj kifizetése is nehézséget okoz. Ide vezették be az úgynevezett nevelési költséget. Hogy ez mit takar? Milyen szakmai fejlődést hoz? Milyen gazdasági fellendüléssel jár majd? Lehet, lenne olyan szakember, aki meg tudná mindezt magyarázni és választ adna a kérdésekre, de elfogadni akkor se tudnám. Laikusként azt kell mondjam, értelmetlen és felesleges döntés volt. Amatőr klubok között pénzért cserélődjenek a játékosok? Miféle ötlet ez? Persze ha van egy ügyesebb srác, akit kinézett a Fradi, az Újpest vagy bármelyik nagyobb csapat, akadémia vagy bánom is én kicsoda, ott azt mondom, legyen az ár 5 db labda vagy egy garnitúra mez… De hogy ténylegesen amatőr csapatok között súlyos százezrekről legyen szó, az nonszensz… Személyes példából szeretnék idézni, ezzel is érzékeltetve, mennyire rossz irányba ment el ezzel az utánpótlás-nevelés. Adott egy BLSZ-es egyesület, az utánpótláscsapat tagjai kisebb-nagyobb sikerekkel a hátuk mögött már két éve együtt vannak. A klub szakosztálya támogatást kap a kerületi önkormányzattól, mind a gyerekek után, mind pedig a pályabérlés tekintetében. A labdákért, a bójákért, a megfelelő számú jelzőtrikóért mégis szinte könyörögni kell az elnöknél. A beígért egyen pólókra (tudom nem létfontosságú, de még is jobban érzi magát tőle az ifista) fél évet kellett várni. Az elvileg kedvezményes áru nyári edzőtábor minden reggelén be lett szedve a gyerekektől 200 Ft a reggelire. Az elnök úr otthoni szekrényében porosodó silány minőségű melegítők szintén arra várnak, hogy megvegyék őket a gyerekek. Tudom, máshol is így megy, csak nem mindegy az ár-érték arány. Ebből a miliőből szerette volna (a szülők beleegyezésével) kiszakítani a srácokat a volt edzőjük és átigazolni őket egy másik egyesületbe. A bevezetett szabálynak hála (mert egyértelmű, hogy az előző elnök a plafont kérné a gyerekek átigazolási díjaként, ami alsó hangon is 1,8 millió forint) a gyerekeknek 3 választásuk van.
- Maradnak a helyükön és dolgozhatnak az új edzővel, akinek a legértelmesebb taktikai utasítása, amit hallottam, a „miért nem rúgod el, baszd meg?” volt (mindezt egy 16 éves gyereknek).
- Eljönnek az edzővel, edzenek, szerencsés esetben néha tudnak játszani 1-1 barátságos mérkőzést másik korosztályos csapattal.
- Szüneteltetik a focit, és ha majd letelt a fél vagy egy év, szabadon és ingyen követik edzőjüket.
Mindenkinek a saját belátására bízom, hogy egy ilyen példa tudatában mennyire átgondolt és az utánpótlás nevelést mennyire segítő szabályozás lett életbe léptetve.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: