Lehetett sejteni, hogy ez lesz belőle. Hogy a kisebb klubok nem törődnek bele a legújabb trendbe, miszerint az utánpótlásban ugyanaz a helyzet, mint a felsőoktatási intézményekben: szigorlat következik. Erről és sok minden másról is nyilatkozik az alábbiakban Podhorcsek Miklós, az Ürömi SC elnöke.
A futball csillogó szemű gyermekek nélkül olyan, mint a kávé koffein nélkül. Forró ital nélkül is felébredtek azonban az alacsonyabb osztályú egyesületek vezetői, igaz, Podhorcsek Miklós, az Ürömi SC elnöke szerint mégis vannak, akik álomvilágban élnek.
– Mennyi a vérnyomása? Most aztán alighanem van oka feszültnek, nyugtalannak, idegesnek lenni…
– Amikor szembesültem az új szabályokkal a nevezés előtt tíz nappal, akkor az egekben volt – felelte Podhorcsek Miklós. – Igen nyugtalan és ideges voltam, de most már kínomban csak nevetni tudok az egészen, hiszen Magyarországon élek ötvenkét éve.
– Haragszik valakire? Mert felelőse éppenséggel biztosan van a történetnek.
– Igen, de nem személyekre, hanem a közegre, amely kitermel olyan döntéshozókat, akik véleményem szerint álomvilágban élnek és fogalmuk sincs a magyar labdarúgás felépítéséről, illetve problémáiról. Mert aki vagy akik ilyen döntést, illetve döntéseket hoznak sebtében és előkészítetlenül, azok csak ilyen emberek lehetnek. Felelős? Na, az nem lesz, ez szinte biztos, de mindegy is, hiszen mi és sok más hasonló helyzetbe hozott csapat kezdhet mindent elölről. Vagy feladja…
– A felnőtt együttes játékosai mit szóltak, amikor kiderült, bár a társulat kivívta a Pest megyei II. osztályban maradás jogát, mégis csupán egy ligával lejjebb rajtolhatnak az ősszel?
– Ha egy csapatot főleg megyei szinten – ahol tulajdonképpen ingyen játszanak, vagy úgy kellene, hogy játsszanak egymásért, a szurkolókért, a szülőkért, akik nyilvánvalóan büszkék a gyermekükre még felnőtt korban is – ilyen helyzetbe hoznak, annak a tagjai mit szólhattak volna? Az elmúlt öt évben mindig az első ötben voltunk, csak ez az évadunk sikerült rosszabbul, miután a súlyos sérülések miatt csak tizedikként zártunk. És ezt a szurkolók és támogatók értékelték is. Százötven-háromszáz nézőnk volt a hazai meccseken, a fiúk elértek egy szintet, feljebb léptek és most úgy gondolják, semmi értelme nem volt az egésznek! Két, ezen a szinten minőségi játékos már el is ment emiatt tőlünk…
– Fel lehetett erre az egészre készülni, hogy az önök esetében az U19-es korosztály hiánya miatt gyakorlatilag egy tollvonással megszűnik az, amiért közel egy évtizede dolgoztak?
– Hogy fel lehetett-e készülni erre? Ha viccelhetek egy kicsit, persze, fel, hiszen a nevezés előtt volt rá tíz napunk. Június huszadika körül kaptuk az értesítést és július elsejéig kellett nevezni. Az sok idő ám! Ennyi idő alatt össze lehet szedni egy U19-es csapatot.
– Csodálom, hogy így fogja fel, hogy ily módon reagál.
– Csak tájékoztatásképpen: nekünk van komplett Bozsik-korosztályunk, hiszen a megye-kettőben ez kötelező. U7-es, U9-es, U11-es, U13-as és U16-os gárdánk is van. Az egyesület létszáma száz-százötven fő között mozog egy évben, attól függően, hogy milyen csapatokat indítunk. Az U19-et együttműködési szerződés formájában a Solymártól kaptuk. Most ez azért nem lehetséges, mert az új szabály szerint csak azonos székhelyű vagy azonos településen lévő klubtól vehetünk kölcsön utánpótlás-csapatot. Hát hol van egy községben két egyesület? Tízből kilencben ilyen nincs. Vicc az egész! Budapest előnyben?! Ezzel a korosztállyal mindenki bajban van a környéken, hiszen tíz kilométeres körzetben tíz-tizenkét egyesület van, így szinte lehetetlen feladat ennek a korosztálynak az együtt tartása vagy kinevelése. Viszont kötelező korosztály. Hogy megye-kettes szinten ezt miért nem lehet egy másik nagypályás korosztállyal kiváltani…? Mondjuk a mi esetünkben az U16-os csapattal. Ezt évek óta nem értjük – mi sem.
– A nagy hal megeszi a kicsit, avagy a szipkázás után is füstölöghetnek, lévén a közvetlen utánpótlásból az ügyesebbek, a tehetségesebbek, ha eddig nem is, a nyártól viszont még inkább másutt folytathatják karrierjüket.
– Hát igen, az a bizonyos olló még jobban kinyílik majd. Most megyei szintről beszélek: lesznek nagyon gazdag és nagyon szegény, szinte lehetetlen helyzetbe hozott együttesek. Nem azt mondom, hogy ne legyenek kiemelt egyesületek, ahová felfelé mehetnek az ügyesebb gyerekek, mert legyen ilyen egy-kettő a körzetekben. Ez rendben volna. Ez a cél, legalábbis nekünk. Nincs nagyobb öröm annál, ha egy gyermek elér valamit és nálunk kezdte a focit. De ha hozzánk jön vagy elmegy innen egy gyermek, ki ad érte több százezer forintot? Vagy adunk mi akár egyért is tízezreket? Nem, nem adunk, és nem, nem is kapunk, ez biztos!
– Jó, de akkor hogyan tovább, Ürömi SC? Egyáltalán mi lehet a megoldás a nagy egészet tekintve?
– Abbahagyni nem fogjuk. Tartozunk ennyivel elsősorban a szurkolóknak, a szülőknek, az önkormányzatnak, a támogatóinknak. Hogy személyesen én gyorsabban öregszem az nem érdekes… Hiszen minden évben a nevezések előtt azon kell izgulni, na, vajon mi jöhet még? Viszont miért tartsunk fenn ennyi utánpótlás-csapatot ezentúl? Egyet-kettőt talán, de a többit? Hiszen visszaüldöztek minket a legalacsonyabb osztályba egy tollvonással. A TAO miatt? Mi nem vagyunk TAO-huszárok, hiszen másfél-hat millió közötti engedélyt igényeltünk évente. Abból is lehúztak mindig, nem is keveset, elvégre három és fél milliónál soha nem kaptunk többet. Egyszer igényeltünk hat és felet, amiben benne lett volna két használt kisbusz ára, öt millióért. Na, ezt lehúzták és kaptunk másfél milliós engedélyt. Így miképpen versenyezzünk a többi egyesülettel vagy hogy utaztassam a gyerekeket a kötelező Bozsik-tornákra? Majd játszunk a „megye-háromban” és nyolcvan-száz gyermek helyett lesz húsz-negyven fiatalunk. A többi elmegy karatézni, kézilabdázni, kosarazni vagy egyszerűen csak abbahagyja, hiszen a mai világban annyi más inger éri őket.
„Az új szabály szerint utánpótlás-csapatra együttműködési szerződést (bérlés) csak azonos székhelyű vagy azonos településen lévő egyesülettel lehet kötni. Ürömön egy egyesület van és sok helyen máshol is, vagyis ha nincs sajátod, soha nem léphetsz feljebb a felnőttel, mert ez a korosztály a „megye-kettőben” már kötelező. Az utánpótlás-játékosok eligazolása vagy leigazolása megyei szinten évi százezer forint per gyermek, amennyiben egyesületet vált. Például akad, aki itt van nálunk öt éve, nagyon ügyes. Ha a lll. Kerületi TUE-ba menne, kérhetek érte ötszázezret, de kötelezően ötvenezret. Ezt a TUE soha nem adja meg egy gyermekért. Ez NB-s szinten ötmillió vagy ötszázezer vagy még több… Ötvenkét éves vagyok, tartós tejet már nem veszek, viszont borzalmasan el vagyok keseredve. Kezdhetek elölről mindent.”
PODHORCSEK MIKLÓS, az Ürömi SC elnöke
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: