
Mintha némiképp zavarban lettél volna, Zoli. Persze lehet, hogy csak a meghalványuló emlékkép mondatja velem mindezt, de visszagondolva arra az interjúra, valahogy ez ugrik be. Mindez félórával előtte, a gyepen ugyanakkor nem látszott, mert vetődtél balra és jobbra, lehúztad, kibokszoltad, kiöklözted a kapud elé kívánkozó, belöbbölt, bebrusztolt, bebombázott labdákat, egyszóval tetted a dolgod. Úgy, mint azóta minden csapatodnál – már persze, amikor védtél. Hosszú történet ez, és én pontosan tudom, hogy volna miről mesélned, volna mit mondanod. A tény ettől még tény marad: a Videoton után a Puskás Akadémiához kerültél, majd Zalaegerszeg, Ajka és Vác volt a célállomás. A felcsúti időszakod alatt volt minek örülnöd, hiszen tevékeny részt vállaltál a sikerből, a Puskás Akadémia bajnoki címéből. Nem mindennapi élmény lehetett több ezer ember előtt futballozni az NB II-ben a Haladás, a Kaposvár, a Veszprém, a Tatabánya, a ZTE vagy éppen a Kozármisleny ellen. Abban biztos lehetsz, hogy a lelkes Kerület-szurkolók szeretettel fogadnak majd a Csorna elleni idénynyitón, meg persze a szezon hátralévő bajnokijain, én mégis megkérdem: hová s merre tartasz, Czirjék Zoli? Alighanem azt mondanád érett gondolkodású, huszonhat esztendős fiatalemberként, visszaléptél egyet, hogy aztán kettőt előrelépj. Legyen eggyel több, elvégre három a magyar igazság.



Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: