Németh Szabolcs edző miatt távozott az előző évadban az NB III, Nyugati csoportjában szereplő és az NB II-be jutást a III. Kerületi TVE otthonában 3–0-s sikerrel kivívó Dorogi FC-től Bojtor László, a gárda 30 esztendős labdarúgója.
Csak őszintén. Ez lehetne a mottója az alábbi interjúnak, hiszen a Kispesten nevelkedő, később a REAC-ban, Felcsúton, Siófokon, Vecsésen, Egerben és az RKSK-ban is megforduló, illetve Ausztriában légióskodó Bojtor László nem kertel, elmondja távozása legfőbb okát. A 2015/2016-os évad során a Dorogi FC-ben 15-ször kezdőként, 7-szer csereként pályára küldött labdarúgó 22 összecsapáson 3-szor volt eredményes.
– Ha nem is dalolva, de önként távozott?
– Nem csupán az én döntésem volt – mondta Bojtor László, az NB III, Nyugati csoportjában a harmadik helyen végző, az NB II-be jutó Dorogi FC immár csak volt labdarúgója. – Az elnök úrral leültünk beszélgetni, Mayer László örült volna, ha maradok a klubnál, de nem maradhattam, mert azon a listán, amit az edző leadott, nem szerepeltem, és úgy gondolták, ez az a poszt, ahová tehetséges fiatalt szeretnének beépíteni. Ennek persze vannak okai, volt súrlódásom az edzővel, így talán jobb is, hogy jön a váltás.
– Ennek tudható be, hogy a legtöbbször a kispadon kezdte a meccseket?
– Szerintem igen. Jó ideje nem beszéltünk egymással, a kettőnk közötti kommunikáció elmaradt. Elmondom, mi történt. Volt egy csapat előtti beszélgetés, amelyen kikérte a véleményünket Németh Szabolcs edző, szerintünk miért rúgunk ilyen kevés gólt? Mert stabil volt a védekezésünk, jól ment a társulatnak, viszont nem sokszor találtunk a hálóba, amit lehetett is látni, hiszen 1–0-kra hoztuk le a mérkőzéseket.
– Ne feledje, az a jó csapat, amelyik ennyire tud nyerni!
– Ez így van, nagyon stabil is volt az együttes, mi több, nagyon sokszor szépen is játszottunk, csak sajnos mindez a gólokban nem mutatkozott meg. Szóval ezen a beszélgetésen én is válaszoltam a szakember kérdésére. Azt mondtam, szerintem néha jobb lenne, ha nagyon picivel feljebb tolnánk a védekezést, és néha megpróbálnánk két ékkel játszani, hátha akkor eredményesebbek lennénk. Ezt úgy fogadta, hogy mindkét javaslatot megfogadta. Kicsit feljebb tolta a védekezésünket és két csatárral léptünk pályára, csak éppen annyi volt a hátulütője a dolognak, hogy kimaradtam a kezdőből…
– Bocsásson meg, csak a szituáción nevetek.
– Semmi baj, igazából nevetséges is ez az egész. Általában azon játékosok közé tartozok, aki nem megy oda, nem kéri számon az edzőn, mit miért tesz, hiszen ő a főnököm, így elfogadom a döntését. Viszont lassan 31 évesen már a rutinosabb játékosok közé tartozom, és úgy gondoltam, lesz benne annyi, hogy behív magához az öltözőbe, és azt mondja, hogy „Figyelj, Bojti, lehet nem így kellett volna, annyira nem tetszett, hogy így elmondtad, amit gondolsz, ezért lehet, kicsit mellőzlek és kihagylak a kezdőből.” Ez a beszélgetés viszont olyannyira nem történt meg, hogy a mai napig nem beszéltünk.
– Ez meg hogy lehet?
– Mondom, közöttünk nem volt kommunikáció, csak a köszönés az öltözőben, amit nem tudtam és nem tudok hová tenni. Nem a híd felégetése a célom, de úgy gondolom, ezzel tartozom, hogy az emberek tisztán lássanak, mivel voltak olyan történések a háttérben, amiről sokan nem tudnak. Nekünk az volt a szerencsénk, hogy nagyon jó csapatunk volt az előző szezonban, egyben voltunk, nagyon szerettünk volna felkerülni, és persze volt mögöttünk egy nagyszerű vezetőség. Az elnököt ki kell, hogy emeljem, mert mindig, mindent teljesített, éppen azért, hogy nekünk tényleg csak a futballal kelljen foglalkoznunk.
– Ha kérdezik, elmondja a véleményét, amivel nincs is baj. De mert Magyarországon élünk, lehet, ezért futballozik csak az NB III-ban?
– Fogalmazhatunk így, de ezzel nem azt állítom, hogy én vagyok a hibátlan. Dehogyis! Rengeteg hibám van, de amikor kikérték a véleményemet – hiszen azt magamtól sosem mondtam –, mindig őszintén beszéltem és általában ezért is ütöttem meg a bokámat. Nem szeretek sem hazugságban, sem igazságtalanságban élni, legyek a pályán vagy azon kívül. Az élet minden területén ez a jellemző rám. Ha igazságtalanságot éreztem, kimutattam, hangot adtam neki. És igen, jól mondta, valószínűleg ezért is játszottam inkább az NB III-ban, mint feljebb.
– Azért külföldön mintha ez másként működne.
– Eléggé elkeserítő, hogy így van. Nagyon sok ember csak a csapaton belül mondja el a véleményét, amikor oda kell állni, nem teszik meg, vagy ha igen, csak ímmel-ámmal, próbálnak szépíteni, és nem merik felvállalni a kőkemény igazságot. Mert ha így tennének, lehet, úgy járnak, mint most én. Egyébként aligha lepődik meg, ha azt mondom, érezhető volt az unszimpátia, hogy nem igazán tetszett az edzőnek, hogy elmondtam, amit gondolok.
– Mégis, mit tett? Megemelte a hangját, leordította a szakvezető fejét?
– Nem, nem, nem, ilyesmiről szó sincs! Csak egyszerű tényeket közöltem, az igazságot mondtam, nem nyersen, hanem próbáltam normális kereteken belül maradni. Engem mindig a javító, a jó szándék vezérelt, sohasem volt bennem, hogy bárkinek is rosszat akarjak. Jót szerettem volna, hogy elmondom azt, amit nagyon sokszor beszéltünk a csapattal az öltöző falain belül. Úgy gondoltam, ha kérdeznek, megtehetem, hogy elmondjam – mert talán letettem annyit az asztalra – egy 34 éves, tapasztalatlan edzőnek – mert a felnőtt világban sok rutinja nincs a Szabinak –, lehet, ez így jobb lenne, és több gólt szereznénk. Ezt egyébként lehet is látni, ahogy változtattunk, a bajnokság vége felé meg is érkeztek a találatok, és nem csupán 1–0-kra nyertük a meccseket. Szép akciókat vezettünk, ám nyilván mindehhez a Szabi is kellett, nem csupán mi, mivel adott egy olyan stabilitást a csapatnak hátul, aminek köszönhetően a legkevesebb gólt kaptuk. Tizenhatszor kapitulált a védelmünk a bajnokság során, ami nem kis dolog. Egyébként ugyanezt, amit most önnek, elmondtam az elnök úrnak is, aki ezt meghallgatta, ám sajnos az lett belőle, hogy nekem kellett távoznom.
– Furcsa dolog, hogy a Dorogról diskurálunk, hiszen beszélhetnénk most úgy is, hogy a Honvédban futballozik és a sokadik NB I-es szezonjára készül.
– Beszélhetnénk, és az sokkal jobb is lenne, annak örülnék csak igazán, mert a szívem mindig a Honvéd felé húz és afelé is fog húzni, de ott is történtek változások, voltak érdekes dolgok. Ez már a múlt, le kellett zárnia az embernek, mégis, érzékeltetésképpen mondok egy példát. Valaki hároméves szerződést ír alá, majd fél év után jön egy edző, és azt mondja, hogy nem kellek. Úgy, hogy stabil játékos voltam előtte, mivel akkor sikerült beépülnöm a felnőttbe… Az ilyen és ehhez hasonló dolgokat nehezen tudja feldolgozni egy játékos. Igazságtalanságnak érzi az ember, pláne, ha egy fiatallal csinálják meg, aki sokszor felteszi a kérdést, hol rontottam el, de soha nem jön rá válasz, csak annyit mondanak, hogy köszönjük szépen, akkor most közös megegyezéssel szerződést szeretnénk bontani.
– Mi lesz ezután?
– Hogyan tovább? Szeretnék futballozni, és legfőképp szeretném megmutatni a legutolsó edzőmnek azt, hogy Németh Szabolcs nagy hibát követett el azzal, hogy lemondott rólam és nem tartott rám igényt. Még van jó pár évem a futballban, és nyilván más téren is vannak tervek, de egyelőre a labdarúgás a legfontosabb. Szeretnék sikereket elérni, mert nekem ez volt a negyedik feljutásom Magyarországon, és sokan ezt nem mondhatják el magukról. Nagyon jó érzés, és ha úgy alakul, legyen ötödik és hatodik is, legyen szó NB III-ról vagy NB II-ről.
Két megjegyzés kívánkozik a végére: azóta eldőlt, hogy Bojtor László a következő évadban az NB III, Keleti csoportjában szereplő Jászberény együttesét erősíti, illetve a Foci a köbön természetesen megadja a reagálás lehetőségét a „megszólított félnek”, azaz a Dorogi FC sikeredzőjének, Németh Szabolcsnak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: