JÁTÉKOSSORS. Papp Krisztián, aki a Testvériségtől a REAC-hoz igazolt: „Még nagyon sok munkára van szükségem”

Erről a fiúról még alighanem hallani fogunk: Papp Krisztián még csupán húsz esztendős, de már elmondhatja magáról, hogy a fél életét Újpesten töltötte. Fájdalom, mindez már a múlt, hiszen legutóbb a Budapest-bajnokság I. osztályában futballozott, éspedig a Testvériség színeiben. Csakhogy mint a körülöttünk táncoló évszakok, egy hirtelen balett-mozdulattal nem csupán az őszt pörgette ki a tomboló nyár szélsebesen, hanem Papp Krisztiánt is a Testvériségtől, aki a Széchenyi téren, a Budai II László Stadionban, az NB III, Keleti csoportjában szereplő Rákospalotai EAC-nál lelhet új otthonra.

– Csak nem Kádár Tamás a favorit?
– A magyar balhátvédek közül egyértelműen Kádár Tamás a példaképem – felelte Papp Krisztián. – Régóta figyelem már a játékát, és hát, amit az Eb-mérkőzéseken nyújtott, az tényleg élményszámba ment. Viszont, ha egy külföldi labdarúgót kéne mondanom, akkor Marcelo nevét említeném meg, mert az a srác egy zseni ebben a pozícióban.
– Ugyanez nem mondható el a Testvériségről, amely csupán a kilencedik helyen zárt a Budapest-bajnokság I. osztályában. Ennyi volt a csapatban?
– A tavalyi szezonban a Testvériséggel jóval nagyobb célt tűztünk ki magunknak a kilencedik helynél, és azt kell, hogy mondjam, ez a cél egyáltalán nem volt irreális. Sokkal több volt ebben a csapatban, de sajnos nagyon sok volt a hullámvölgy az egész évadban, amit nem mindig tudtunk kiküszöbölni.
– Korábban Újpestről került a Testvériséghez, elárulná, miért? Kevesellte a játéklehetőséget, nem látott a IV. kerületben perspektívát?
– Újpesten tizenkét esztendeig futballoztam, ott nőttem fel. Még két éve kerültem el onnan, amikor is az U21-es bajnokságban elszakadt a keresztszalagom, ami később, mint kiderült, azt jelentette, hogy a teljes szezont ki kellett hagynom. Így sajnos egyértelművé vált számomra, hogy az Újpesten való pályafutásom itt véget ért.
– Az igaz, hogy bár a fővárostól nem távolodik el, de a Budapest-bajnokság I. osztályának búcsút int?
– Igen, nagy valószínűséggel maradok Budapesten. Azon belül is Rákospalotán, hiszen remélhetőleg az NB III-ban fogok szerepelni, a REAC színeiben.
– Roppantmód fiatal: mi a terve? Azt gondolom, aligha a „blasz-egyből” vagy az NB III-ból akar hosszú évek múltán visszavonulni.
– A futballban az a célom, hogy minél magasabb osztályban futballozhassak, akár Magyarországon, akár külföldön, de ehhez persze tudom, hogy még nagyon sok munkára van szükségem, és ezért minden nap a maximumot szeretném nyújtani, mind az edzéseken, mind a mérkőzéseken, mert csak így juthatok előrébb a céljaim megvalósításában.
– Mégis mit tart a legfőbb erősségének, és mi az, amiben feltétlenül javulnia kell?
– Legfőbb erősségemnek a szélen való játékomat tudnám mondani. Védekező feladatom mellett szeretem segíteni a támadójátékot a szélen való felfutásokkal, amihez persze elmaradhatatlan a technikai képesség is, amiben úgy érzem, sokat tudtam fejlődni volt csapattársam, Illés Károly mellett. Természetesen minden képességemet szeretném még fejleszteni, de legfőképpen a védekező feladatomat szeretném minél precízebben megoldani, és abból egy biztos előrejátékot produkálni.
– Feltételezem, végig követte az Európa-bajnokság küzdelmeit. Mit szól a kontinenstornához, azon belül a magyar válogatott szerepléséhez?
– Igen, végig figyelemmel kísértem az Európa bajnokság történéseit. Amit pedig a válogatottunk véghezvitt ezen a kontinenstornán, az úgy gondolom, mindenképpen nagy előrehaladás a magyar futballban, mert a srácok tényleg remek teljesítménnyel rukkoltak elő, amitől úgy érzem, hosszú évek után újra mindenki büszke magyarnak mondhatja magát – a labdarúgás szempontjából nézve.