A nyáron befejezte pályafutását a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában 35 ponttal a 11. helyen záró Ráckeve VAFC rutinos kapusa, Zelei Tamás.
A 34. életévében járó sportember a 2015/2016-os szezon során hosszú ideig sérüléssel bajlódott, így nem csoda, hogy csupán 12 alkalommal védhette a VAFC kapuját. A Foci a köbön úgy tudja, nem a korábbi maródisága miatt intett búcsút a labdarúgásnak, hanem mert kisgyermekes édesapaként a munka mellett csupán a családjára szeretne koncentrálni a jövőben. Zelei Tamás pályafutása során futballozott Szigetcsépen, Sóskúton, Szigetbecsén és Ráckevén, mi több, karrierje utolsó bajnokiját győzelemmel zárta, hiszen a Csordás Gábor által irányított társulat a Bugyi ASE otthonában 5–1-es diadalt aratott június 5-én, vasárnap délután. Az alábbiakban a sportemberrel 2014 májusában készült, a Sportszelet aktuális lapszámában ezen sorok írójától megjelent interjút adjuk közre.
Ami a Pest megyei II. osztály, Déli csoport 2013/2014-es szezonjában eddig nem fordult elő, az elmúlt víkenden bekövetkezett: a Ráckeve egymást követő két bajnokiját is megnyerte. A Dabas II. elleni hazai siker (2–1) után múlt hétvégén a Dömsöddel szemben elért idegenbeli diadal (3–1) szolgáltatott okot az ünneplésre. Mindkét győzelemből alaposan kivette a részét a társulat rutinos, 31 éves kapusa, Zelei Tamás, akinek érthető okokból kifolyólag Dömsödön akadt több dolga.
Több mint két és fél esztendeje viseli az együttes mezét. Megélt megannyi szép sikert a Ráckeve színeiben, ám ez az évad nem a diadalokról, sokkal inkább a kellemetlen eredményekről, a váratlan és kevésbé váratlan pofonokról marad emlékezetes. Csakhogy Zelei Tamás bízik a mondás igazságtartalmában, miszerint minden jó, ha a vége jó.
– Ennyire megleptem?
– Igen – felelte Zelei Tamás.
– Miért is?
– Nem számítottam rá, hogy keresni fog. Jól ment a védés, de nem gondoltam volna, hogy ezzel a teljesítménnyel én leszek a forduló legjobbja, úgyhogy meglepődtem.
– A Ráckeve remek produkcióján is?
– Szerintem az egész csapat meglepődött.
– Ezt ugye most nem mondja komolyan?
– De, nagyon is komolyan beszélek. Azok után, hogy a Kakucs ellen kikaptunk az alsóházi derbin, onnantól kezdve nem hittem volna, hogy még az idén pontot fogunk szerezni, ráadásul éppen két olyan csapat ellen, amelyek jóval előrébb helyezkednek el a tabellán, mint mi.
– Haladjunk visszafelé: minek köszönhető a Dömsöd otthonában aratott 3–1-es diadal? Hiszen Szabó László gárdája összeszokott, masszív együttes, márpedig idegenben két góllal felülmúlni bármelyik élcsapat becsületére válna.
– Teljes mértékben egyetértek, főleg úgy, hogy az idén még nem is nyertünk idegenben. A lelkesedésnek és a csapategységnek köszönhető, hogy három ponttal tudtunk távozni, meg talán annak is, hogy kicsit lebecsültek bennünket a hazaiak. Pláne, hogy 1–0-ra vezettek, azt hitték, ez a meccs már le van tudva. Tavaly 7–0-ra kaptunk ki tőlük, és talán úgy gondolták, ezúttal is lesz közte öt. Aztán volt egy kis kényszerszünet, amely úgy látszik, nekünk segített és nem az ellenfélnek.
– Erőt merítettek, előnyt kovácsoltak az esőszünetből?
– Bementünk az öltözőbe, átbeszéltük a dolgokat. Az edzőnk elmondta az elképzeléseit, hogy min kellene változtatni, ami hála Istennek, sikerült is, és egy jól eltalált lövéssel, egy nem hétköznapi góllal visszajöttünk a meccsbe. Aztán szép fejessel megszereztük a vezetést, a harmadik találat pedig olyan parádés akció után született, ami szintén meglepett. Mi ilyet is tudunk?
– És ön mit tudott hozzátenni a váratlan győzelemhez? Mert aligha dudorászott hokedlire állva, miközben a felső lécet festette hófehérre unatkozásképpen a 90 perc során.
– Akadtak védéseim, és azt gondolom, a meccs fordulópontja lehetett az a hárítás, amely 1–0-nál történt. Volt egy szabadrúgás, amit sikerült vetődve védenem, majd néhány percre rá szereztük meg az egyenlítő gólt.
– A Dabas II. elleni, majd’ két héttel ezelőtti 2–1-es sikerük mennyiben különbözött a Dömsöddel szemben elért győzelemtől, azon túl persze, hogy akkor hazai környezetben futballoztak.
– Annyiban, hogy ott sokkal jobban álltunk fel. A tavasszal akkor léptünk pályára azzal a tizenegy emberrel, ahogy igazán szerettünk volna már addig is. Éppen ezért nagyobb esélyünk volt előzetesen is a három pontra, míg Dömsödön kevésbé. Mindkét siker a csapategységnek köszönhető, amely az előző fordulókban nem mindig volt észrevehető nálunk.
– A keret egyik legrutinosabb tagjaként miként éli meg a helyzetet, hogy míg korábban nem kerülték el a jó eredmények a Ráckevét, addig újabban örülni kell az egyhuzamban elért két diadalnak?
– Az ember nehezen tudja feldolgozni, mert az eredménytelenséget sohasem lehet megszokni, és igen, az illető olykor elgondolkodik a folytatáson, van-e értelme csinálni, illetve, ha igen, akkor mit csinál rosszul? Lehet-e ezen javítani, hogy ne vesztesen hagyja el a pályát? Viszont az sem tölt el örömmel, hogy én vagyok a legidősebb játékos, hiszen az sosem jó, ha azt látja a sportoló, egyre több az ifjú körülötte. Emlékszem, néhány éve még én voltam a legfiatalabb, most pedig fordított a helyzet. A Dömsöd ellen talán hatan voltunk felnőtt korúak, a többiek az ifiből játszottak fel. És ezt sem olyan egyszerű feldolgozni.
– Amikor tavaly nyáron kiderült, hogy ennyire megfiatalodik a korábbi rutinos ráckevei brigád, eljátszott a távozás gondolatával?
– Ez fel sem merült bennem. Kaptam annyit ettől a klubtól, hogy eszem ágában sem volt emiatt elhagyni. Fiatalítottunk, de nem a gyengítés volt a célunk. Beállok én is a sorba, készülök becsülettel, hiszen a vezetők belém vetett bizalmát csak így tudom meghálálni még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy nem minden héten, hanem lehet, csak minden hónapban nyerünk.
– Meglehet, ez utóbbi most kevés lesz, mint citrom héjában a madártoll. Meghosszabbítják megyei másodosztályú tagságukat?
– Mindenféleképpen szeretnénk. Óriási kudarc lenne számunkra, ha kiesnénk, így ezt szeretnénk elkerülni. A két utolsó meccsen már láttam némi fejlődést. Ha két héttel ezelőtt kérdez meg, azt mondom, kiesünk, most viszont más a helyzet. Már nem kilátástalan, vagyis előre nézhetünk. Mögöttünk tanyázik két csapat, így reális esélyünk van a megkapaszkodásra. Kell még két győztes meccs, mert ezek után én már nem nagyon szeretnék meglepődni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: