A sors visszaadott valamit Portugáliának: 2004-ben a színtelen-szagtalan görög válogatott lepte meg a fináléban Cristiano Ronaldóékat (1–0), ám a 2016-os Európa-bajnoki döntő is hasonlóképp alakult, csak éppen ezúttal a portugálok voltak a kedvezményezettek, kiváltképp a csodacsere Édernek köszönhetően.
Átszellemülten énekelt. David Guetta már szedte a sátorfáját, a himnuszok már nem a francia művész hatáskörébe tartoztak, de akkor és ott Cristiano Ronaldót ez nem érdekelte. Becsukott szemmel, teljes átéléssel hallgatta és énekelte a portugál himnuszt, hogy aztán… Hogy aztán megtörténjen a baj. Nem tűnt súlyosnak az eset, de amikor elsírta magát a klasszis, akkor már tudni lehetett, nagy a baj. A Real Madrid sztárlabdarúgója megpróbálkozott a visszatéréssel, de a félidő derekán átadta a helyét Ricardo Quaresmának. Didier Deschamps, a házigazda szövetségi kapitánya a Lloris – Sagna, Koscielny, Umtiti, Evra – Pogba, Matuidi – Sissoko (Martial, 110. p.), Griezmann, Payet (Coman, 58. p.) – Giroud (Gignac, 78. p.) kezdő tizenegynek szavazott bizalmat, és hogy nem döntött rosszul, azt kilencven percen keresztül bizonyították is a gallok. A „kékek” a tornán meccsről meccsre jobb teljesítményt nyújtva, valamirevaló széljárás nélkül, önerőből, és ami ennél is fontosabb, megérdemelten jutottak el a fináléig, és bár az eredmények megfellebbezhetetlenek, az ezúttal a Rui Patrício – Cédric, Pepe, Fonte, Raphaël Guerreiro – William Carvalho – Renato Sanches (Éder, 79. p.), Adrien Silva (Moutinho, 66. p.), Joao Mário – Nani, C. Ronaldo (R. Quaresma, 25. p.) csapattal felálló Portugália a könnyebb ágon jutott a döntőbe, korántsem szemkápráztató futballal, igaz, veretlenül. A látottak alapján nem volt kérdés, melyik társulat a jobb, csakhogy a franciák mintha úgy lettek volna vele, előbb vagy utóbb valamelyik helyzet úgyis beakad. Nem így gondolkodott a meccs egyértelmű legjobbja, Rui Patrício, aki a legnagyobbat talán Griezmann fejesénél és Sissoko sistergősénél mentett. És ha a portugál cerberus sem tudott menteni, még mindig ott volt a kapufa, mint a 92. percben, amit a cserecsatár Gignac tesztelt. Hozzá kell tenni, a portugálok is eltalálták a lécet, csakhogy Guerrero olyan szabadrúgást csavarhatott kapura, ami előtt nem történt szabálytalanság, merthogy a falfehér Koscielny helyett Éder volt éber, avagy portugál kezezés után jöhetett Portugália… Éder a későbbiekben sem futballozott álmosan, előbb még amúgy remek fejesét védte Lloris, majd a 109. percben a teszetosza Koscielny mellett közel 25 méterről kilőtte a jobb alsó sarkot (1–0). A hátralévő tíz percben megpróbálta beszorítani riválisát a házigazda, ami többé-kevésbé sikerült is, de érezhető volt, hogy ezen az estén egyik francia ászban sincs már pluszerő. Ha a látottakból indulunk ki, Portugália érdemtelenül ért fel a kontinens trónjára, csakhogy a futball nem a látottakra épül, hiszen gólra, pontra, címre, egyszóval eredményre játsszák.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: