„Az ember mindig oszt és szoroz, nézi, mi van a serpenyő egyik és másik oldalában, pozitív vagy negatív a mérleg. Úgy gondolom, sokat kaptam ettől a klubtól, ezért is nem lett volna jó, ha időközben éppen emiatt váltok. Ezt a harcot együtt kezdtük, így fejezzük is be együtt. Nem volt kérdés soha, hogy váltani kellene. Hogy mit képviselek vagy mit nem, az egy dolog, az meg egy másik, hogy ezt sajnos nehéz átvinni a női futballba. Sokkal harcosabb stílust érzek a magaménak, mint ami itt dívik a női labdarúgásban. Megpróbáltam eddig is ezt kamatoztatni, és vannak olyan játékosok, akiknél ennek van foganatja, és vannak, akiknél nincsen, de ez a férfiaknál is így működik, legfeljebb az arányok mások, ennyin múlik az egész. Aztán hogy hogyan tovább, majd kiderül, ha vége a bajnokságnak.”
A fentieket Herczku István mondta alig több mint két hónappal ezelőtt a honlapunknak adott interjújában. Aki tud olvasni a sorok között, az már ekkor tisztában lehetett azzal is, a korábbi remek csatárból lett szépreményű fiatal szakember a nyáron búcsút int Rákospalotának. A kérdés csupán az: végleg becsukta azt a bizonyos ajtót?
„Soha ne mondd, hogy soha, az ember nem tudja, hogyan alakul az élete – vágott bele Herczku István a 2015/2016-os szezon befejezését követően. – Még azt sem mondanám, hogy másként készültem az utolsó meccsre. Hosszan elhúzódott a szezon, munkára fogni a játékosokat ilyenkor már nem nagyon lehet, éppen emiatt az edzések minősége is olyan volt, amilyen, eleve érdemi munkát végezni nem igazán van mód. A Szeged elleni két mérkőzésre még össze lehetett fogni a csapatot, ám utána következett három hét szünet. Június volt, érettségi, az iskola vége, mindenki végzi az ügyes-bajos dolgait, és akkor hozzájön az első újpesti meccs. Az most mindegy, hogy sok minden volt, ami nyomás alatt tartotta a csapatot, kialakult a 4–1-es végeredmény. Bíztam a lányokban, és abban, hogy össze tudjuk kapni magunkat, ám ismét jöttek olyan nem várt események, amelyek ezt nem tették lehetővé. Amikor elkezdtük a második meccset, éreztem a játékosokon, hogy bármi lehet, annak ellenére, hogy nem a legerősebb csapatunkkal tudtunk kiállni. Még az előzőhöz képest sem, ugyanis három ifista léphetett pályára. 2–0 volt a félidő, tehát egy gól kellett volna ahhoz, hogy megőrizzük az NB I-es tagságunkat. Ilyenkor jön elő, kinél milyen az edzettségi állapot. A szünet után aztán jött egy rövidzárlat, kaptunk egy elkerülhető gólt, és utána mentünk ugyan, de látszott, hogy mindez már csak erőlködés. Két gólt kellett volna rúgni ahhoz, hogy tizenegyesek következzenek. 2– 1-nél lélekben feladták a játékosok, ám ezt a meccset és a kiesést megélni nem volt kellemes nekik és nekem sem…”
A Femina összesítésben 5–3-ra maradt alul a lila-fehérekkel szemben, így a klub gazdag történelmében először fordul majd elő a 2016/2017-es évadban, hogy a társulat nem az élvonalnak vág neki. Kesergés helyett keressük a pozitívumot: jót tehet (minimum) egy évad a másodosztályban a rákospalotai leányseregnek?
„Ez attól függ, mi a cél, mit szeretne a vezetőség? Ha a játékoskeretet nézem, és ha nincs pozitív változás, jobban jár a csapat az NB II-ben, de ha van mód erősíteni, az NB I-ben is lazán el lehet indulni – reflektált Herczku István. – Igaz, ehhez olyan változásnak kellene történnie, ami az én hét éves ottlétem alatt nem volt. Előrelépni úgy, hogy a játékoskeretben csak negatív változások zajlanak, nem lehet. Akikkel elkezdtem a munkát négy évvel ezelőtt, azok közül csak Szeitl Szilvi maradt. Ezzel ugye, elmondtam mindent? A csapattal kétszer a felsőházba kerültünk, kétszer az ötödik helyen zártunk, onnantól kezdve a hatodik pozícióban végeztünk, most meg itt ez a hetedik hely.”
A legtöbben talán elgondolkodtak volna a tréner helyében, hogy revidiálják a korábban meghozott döntést.
„Amit tudtam, megtettem, nem láttam reálisnak, hogy folytatódjon a történet – húzta alá Herczku István. – Már tavaly nyáron megbeszéltük, hogy csak a szezon végéig maradok. Hét év elég hosszú egy helyen ahhoz, hogy bárki vágyjon valami újabbra, ami nem feltétlenül jobb vagy rosszabb, csak más. Próbál az ember új impulzust találni, ami segít, újra elkapni a fonalat, mert a hét év tényleg hosszú időszak még annak ellenére is, hogy nem volt problémám senkivel. Elfárad egy idő után a kapcsolat, a játékosoknak és nekem is kell a megújulás. Hogyan tovább? Ez még a jövő kérdése. Az edzők élete mindig kiszámíthatatlan. Itt van Szabados Gyuri példája: háromnegyed évig sehol nem dolgozott, most meg megkeresték az MTK-s lányoktól, úgyhogy nálam sem lehet tudni, mi és hogyan alakul. Per pillanat nincs még semmi konkrétum.”
Arra viszont kapásból érkezhet a válasz: feltűnhet a Budai II László Stadion lelátóján?
„Nem tudom megmondani, minden attól függ, hol folytatom – reagált Herczku István. – Ha a férfifutballban, nagy valószínűséggel kevésbé lesz erre lehetőségem, de ha női vonalon maradok, akkor nyilván. Aki a játékosom volt, persze, hogy érdekel, de azt nem mondom, hogy napi szinten tudni fogom, kivel mi történik. Ha találkozom bármelyikükkel, aki akár korábban eligazolt, ugyanúgy beszélünk, mint eddig bármikor, csak legfeljebb már úgy, hogy egyikünknek sincs köze a Feminához.”
» KORÁBBI TÁMADÓ VÁLTJA AZ EX-CSATÁRT: HÖLGYEDZŐ A KISPADON. Az elmúlt esztendőket figyelembe véve – nem a férfi szakemberek ellen beszélve, de – végre hosszú idő után ismét hölgyedző ül valamelyik női NB I-es klub kispadján. Érdekesség, hogy legutóbb erre a „bravúrra” a 2012/2013-as évad során a Hegyvidéket irányító és a remekül összerakott társulatot a negyedik helyre kormányzó Korcsogh Orsolya volt képes. A nyár az esküvők időszaka, éppen ezért a Vasas és a Femina is házasságot kötött egymással. A rákospalotaiak kispadján a következő évadban Szabó Ilona foglalhat helyet. Meglehet, sokan felkapják a fejüket és rögtön a Feminát kiejtő rivális jelenleg sérülés után lábadozó labdarúgójára, az újpesti Szabó Ilonára gondolnak, ám rosszul teszik. Az új szakvezető korábban 34-szer szerepelt a válogatottban, mi több, a huszonegy évvel ezelőtt befejeződött szezonban gólkirályi címet szerzett. Alighanem lesz tőle mit tanulni, lesz tőle mit ellesni.