Hátvédként és középpályásként is rendszerint jól futballozott, mi több, Limperger Zsolt jó ideje edzőként is megmutatja, mire képes. A korábbi 22-szeres válogatott labdarúgó, a spanyol Real Burgos, a Celta Vigo és a Mallorca egykori légiósa a magunk mögött hagyott évadban az Érdi VSE-vel 44 pontot szerzett, így az NB III, Nyugati csoportjának tizedik helyén végzett. Az alábbiakban azonban nem csupán a 47 éves szakember klubcsapata, de a Ferencváros és az Európa-bajnokság is szóba kerül.
– Elégedett?
– Az az igazság, miután egy éve kerültünk fel az NB III-ba, a célunk az volt, hogy megismerjük a mezőnyt, éppen azért, ha esetleg merészebb céljaink lehetnek, képben legyünk – mondta Limperger Zsolt, az Érdi VSE edzője. – Ezért határoztuk meg, hogy a hatodik és a tízedik hely között kell végeznünk, legyünk biztos középcsapat és nehogy a kiesőzónába kerüljünk. Voltak merészebb céljaim is, hogy hattól esetleg felfelé zárjunk, de a 6-10. pozíció a realitás. Ha a számokat nézzük, a 11. tőlünk öt pontra van, és ha öttel több egységünk lenne, a hetedik helyen végzünk. Jól lőttük be, mert ez az, amire képes jelen pillanatban a csapat.
– Jövőre lehetnek merészebb tervek?
– Mindez két dologtól függ: melyik csoportba kerülünk, a másik meg az, hogy fogunk igazolni. Szeretnénk a felfelé játékba szerződtetni két minőségi játékost, mert hármat aligha fog sikerülni. Ez nagyon nehéz, megmondom, miért. Amit és akit szeretnénk, az NB II-es tudású futballista, és nehéz megszerezni támadó posztra. Ha NB II-es szintű védő kellene, akkor sokkal könnyebb helyzetben lennénk.
– Eddig jól alakulnak az események?
– Beszélgettünk jó pár játékossal, és bár három közül könnyűnek tűnhet választani, melyik kettő legyen, de nem az, hiszen meg kell határozni, pontosan mit is akarunk, no és melyik játékos mire képes, összerakni azt, miként fog beilleszkedni az öltözőben, mert az, hogy valaki jó képességű labdarúgó, az egy dolog, de én az olyan játékosokat szeretem, akik mentálisan rendben vannak.
– A ferencvárosi múltját sohasem tagadta meg, és bár az Érd sikereiért dolgozik, mégis, tudott örülni a Fradi II. bajnoki címének?
– Hogyne örültem volna, persze! Ha nem mi, akkor ők legyenek a legjobbak. Nagyon jó évet zártak, megalapozták mindezt az ősszel, mert tavasszal viszonylag gyengébb csapattal is nagyon jó eredményeket értek el. Sokan legyintettek, hogy ifiegyüttessel játszottak, mégis lehozták a meccseket. Ezúton is gratulálok a „Liptáknak”, azaz Lipcsei Péternek!
– Alaposan benne vagyunk az Európa-bajnokság sűrűjében is. Ezt várta a magyar válogatottól, hogy a nyolcaddöntőig jut?
– A szereplésen is, de valójában a felszabadult, alázatos, nincs elveszett labda-stíluson lepődtem meg. Bírták erővel, ez meg a másik. Őszinte futballt játszottak a fiúk, nem féltek senkitől.
– Utólag visszagondolva nem furcsa, hogy a portugálok ellen nem nekünk volt létkérdés a jó eredmény?
– Dehogynem! Ha valaki ezt adja írásban, bármikor fogadtam volna, hogy nem így lesz. Megmondom őszintén, abban bíztam, hogy a portugáloknak két forduló után hat pontjuk lesz, és ellenünk szinte mindegy, mit játszanak. Lám, éppen fordítva történt, mert valójában nekünk volt majdnem mindegy. Egy százalék esélyt adtam volna arra, hogy így alakul, márpedig ez minősíti a legjobban a mieink teljesítményét.
– Egyébként mennyire jut ideje az Eb-re? Egyáltalán hozott bárminemű szakmai újdonságot Limperger Zsolt számára a kontinenstorna?
– Szakmait nem, viszont ami érdekes, nagyon sok csapat, ha érzi, hogy az ellenfél jobb képességű, a többség kilenc vagy tíz emberrel védekezik, éppenséggel a kaputól harmincöt méterre. Nagyon furcsa az, hogy a legtöbben védekeznek, amíg lehet, aztán ha kapnak egy gólt, akkor nyílnak ki. Addig tartják a 0–0-t, amíg lehet.
– Mit tippel, ki lesz a végső befutó?
– A spanyol foci híve vagyok… A németeket viszont sohasem szabad leírni, úgyhogy utóbbit a fináléba várom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: