MAGYARORSZÁG–BELGIUM 0–4. A küszöbön túl

Bár legjobbjaink a 2016-os Európa-bajnokság legnagyobb különbségű vereségét szenvedték el Belgiumtól a vasárnap esti nyolcaddöntőben, a magyar válogatottnak még sincs oka a szégyenkezésre.

Az, ami szép, az reggel is szép. Hétfő reggel úgy ébredhet idehaza mintegy tízmillió magyar, hogy a mieink 4–0-s kudarcon vannak túl, és ez a vereség nem megszokásból fog fájni, sokkal inkább azért, mert végre olyat láttunk a fiúktól az elmúlt napokban, amit régóta kerestünk: futballt. A magyar válogatott – amely Bernd Storck döntésének értelmében a Király Gábor – Lang Ádám, Juhász Roland (Böde Dániel, 79. p.), Guzmics Richárd, Kádár Tamás – Nagy Ádám, Pintér Ádám (Nikolics Nemanja, 75. p.). – Lovrencsics Gergő, Gera Zoltán (Elek Ákos, a szünetben), Dzsudzsák Balázs – Szalai Ádám összeállításban lépett pályára Toulouse-ban 79 néző híján 39000 ember előtt – alig tíz perc alatt tapasztalhatta, hogy a rivális más nívót képvisel, magasabb szinten van, mint Portugália vagy Ausztria. Sebességbeli különbség mutatkozott a felek között, ám ez nem a mieink kritikája, sokkal inkább a belga együttes egyik legfőbb erőssége. Az már viszont legjobbjaink hibája, hogy a 10. percben teljesen egyedül hagyták Alderweirdelt, aki szabadrúgást követően fejelt a hálóba. Arra lehetett számítani, hogy a sokfutásos, rengeteg elmozgással járó futballt Belgium nem fogja bírni kilencven percen keresztül. Szerencsére a mieink nem zuhantak össze még akkor sem, ha Király Gábornak minden tudására szüksége volt ahhoz, hogy a szünetig ne jusson egyről a kettőre a vetélytárs. A pauzát követően megkeverte a kártyákat Bernd Storck és fel is javult a mieink teljesítménye, mi több, a meccs bizonyos periódusaiban benne volt akár az egyenlítés is a magyar válogatott futballjában. Az utolsó negyedórában azonban a tizenkilencre lapot húzó mieink három perc alatt kétszer kapituláltak – ha nem ellenünk szerzi, a Batshuayinak gólpasszt adó Eden Hazard találatát még most is állva tapsolnánk, hiszen az, ami szép, az este is szép… –, a végső kegyelemdöfést pedig a csereember Carrasco adta meg. Magyarország elbukott a nyolcaddöntőben, tehát vereséggel búcsúzott a kontinenstornától, mégis nyert. A csodálatos szurkolótábor és a tapasztalat mellett egy csapatot. Merthogy – milyen jó is ezt leírni! – van csapatunk. És ez többet ér mindennél.