Van benne hiányérzet még akkor is, ha az edző mindent megtett a minél jobb szereplés érdekében. Merthogy Bajor Tibor hernádi tréner szerint az is benne volt a pakliban, hogy a csapat egyszer csak nem áll ki a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának aktuális fordulójában.
– Miközben az ország a futball lázában ég, Hernádon becsukják a boltot?
– Úgy gondolom, most senki sem titkolja, hogy bármilyen szinten is a labdarúgó-társadalom tagja – felelte Bajor Tibor, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában a 15 ponttal a 15. helyen végző, ezáltal kieső Hernád edzője. – Az Eb miatt sok a boldog focista, míg Hernádon érdekes a helyzet, nagyobb elemzést érne a dolog, mert szinte országos lehet a gond.
– Pontosan mire gondol?
– A felnőtt labdarúgás vékony jégen táncol, ami könnyen beszakadhat. Az utánpótlás nagyjából megvan – kifelé. Nagyon tömören: ahol az U19 sokáig nem tud feladni játékost, akkor a kis településeken elfogy a felnőtt labdarúgó, és itt van az egyik bibi Hernádon. Az sem mindegy, hogy az ificsapat csak meccsre jár vagy edz is hét közben. Itt lehetne még sok mindent fokozni, de a minőségi edzést nem lehet pótolni. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.
– A tavaszi napsugár néhányszor megcirógatta a hernádi fiúk arcát, néhányszor viszont megégette. Ez volt a realitás, ami kijött a csapatból a „második félidőben”?
– Ezen én is sokat gondolkodtam. Nagyon poszthiányos volt a csapat, kulcspozícióba nem találtunk embert. Tulajdonképpen nem volt védelmünk és labdaszerzőnk, ütközőnk. Nem volt keret, nem tudtunk edzeni, így el is fáradtunk mindig a végére, ha fizikálisan nem is, fejben mindig. Ezek hozták a hibákat, így azt mondom, reális volt, de ha két játékos még januárban minket választ, akkor marad még másik négy-öt is, meg lett volna egy keret a munkához. Keret nélkül nem lehet melózni. A „ha” nem játszik, így ez a realitás. Minden hónapban történt alapos változás a keretben, még áprilisban is igazoltunk játékost. Hétvégén ki kellett állni és nem volt elég futballista. A kiállási kényszer felemésztett minket, és ez azért nagyon abszurd helyzet.
– Éppen emiatt a második félévben megfordult egyszer is a fejében, hogy feladja és hagyja a fenébe az egészet? Hiszen így mindenki azt mondhatja majd, hogy a korábbi sikeredző csillaga leáldozóban, Bajor Tibor ejtette ki a Hernádot.
– Csak télen, de többször is. Ha eredménykényszer van, akkor egy az irány. Elmondtam, mi kell ahhoz, hogy tíz mérkőzést nyerjünk. Ebben a helyzetben már decemberben kellett volna igazolni, elmondtam azt is, kiket, ismerve a megyei szintet. Ehhez képest még áprilisban is flexibilis volt a játékoskeret. Februárban az átigazolás utolsó napján tizenkét „focista” gondolta meg magát, vagy nem jött, vagy leállt. Akkor mondtam, hogy lépjünk vissza, mert itt csak égés lesz. Végigcsináltam Vásáreczki Gábor miatt, akivel nagyon jó a kapcsolatom. Vele hosszabb távú terveink voltak, a megye-kettőben élcsapatot csinálni másfél éven belül, olyan alakulatot, amelyik versenyben van a megye-egyért. Emiatt nem dobtam be a törülközőt, mert szeretem a kihívást. Ha melózol, összejön. Itt hiányzott a munka, szinte csak meccsre jártak a játékosok. Ha nem vállaltam volna el vagy lemondtam volna időben, akkor már négy-öt forduló után megszűnt volna a csapat. Így „kifelé” nagyot buktam, de ez másképp óriási siker, hogy végigjátszottuk a szezont. Sokat tanultam, így nem könyvelem el katasztrófaként. Nem aláztak meg minket, sokszor apró dolgok hiányoztak csak. Egyszer 10–0-ra nyertünk. Egy katasztrófa rossz csapat nem tud tíz gólt rúgni bajnokin, mi tudtunk. Apró siker, de ezzel a háttérrel már más a dolog fekvése.
– Az borítékolható, hogy nem marad Hernádon?
– A hernádi foci az átalakulását éri. Hogy milyen irányban, azt majd eldönti a jövő. Egy hernádi lakos volt a keretben, így nehéz hosszabb távra tervezni, az U19 szinte tizenhat évesekből áll, az meg ugye nem felnőtt szint. Helyi, saját nevelésű játékos nélkül a futball csak pénz kérdése, de a megyében ez nem egyszerű feladat a szurkolók és a támogatók miatt. A megye-háromban pedig nem kell büdzsé, csak ha nyerni szeretnél. Változott a cél, ahogy hallom. Ez kicsit fáj, ha már ön is tett rá célzást, mert így viszont beégettem magam. Nem lesz cél az azonnali visszajutás, ezt suttogja a háttér. Volt már érdeklődés megye-egyes csapattól is, majd kiderül. Akkor sem esem kétségbe, ha most nem lesz pad alattam, majd megtalál a munka, de még egy ilyen évet nem szeretnék. Az ősszel jó csapatom volt, de nem jött elég támogatás, így a bajnokesélyes társulat atomjaira bomlott szét. Itt Hernádon meg csapat sem volt, tehát esély sem igazán.
– A bajnokság okozott bárminemű meglepetést, legyen az szakmai vagy emberi?
– Szakmait hozott inkább: nagyon gyengül a megyei foci. Az őszhöz képest a tavasszal sokkal gyengébb együtteseket láttam. Itt, a Déli csoportban volt öt megye-kettes csapat, a többi járási színvonalon mozog. Aztán lehet, hogy az NB III-as pad után látom ilyen sötéten a dolgokat, de nem láttam szervezetten játszó csapatokat. Ugyanazokról szól a Sportszelet, mint öt-hat éve, nincsenek új megyei csillagok. Kiesett egy generáció a felnőtt futballból, ez viszont nem csak megyei viszonylatra értendő. A játékosok alázata nagyon lecsökkent a labdarúgás iránt. Ilyen szinten nagyon keverik a kiegészítő sportágat a fő sportággal. Kevés a játékos, sok a csapat a megye-kettőben.
– Nem hagyhatom ki a kérdést: mit szól a válogatott meneteléséhez?
– A válogatottunk szenzációs. Szervezett csapat a miénk. Úgy gondolom, hogy „orvostudományban” és fizikai felkészítésben utolértük a nyugatot. A háttér néha fontosabb, mint maga a látszat. Nincsenek kiégve a játékosaink a szezon végén, csapatot alkotva játszanak. Olyan gólokat rúgunk, amire rég volt példa. A vikingeket fizikálisan is megvertük, többször is, ez még kézilabdában is ritkán fordul elő. Belgium nagy falat a nyolcaddöntőben, de már nem látom annyira esélytelennek a csapatot. Merünk passzolni, labdát járatni, ki tudjuk venni a sebességet az ellenfelünkből. A területvédekezésünk már nem csak passzív, egyre aktívabb. Szóval bármi lesz, ez már parádé, a közönség meg még jobb. Ráz a hideg, amikor nézem a videókat a neten. Aki meg valaha rúgott gólt, a saját szintjén fontos találatot, az meg duplán libabőrös szerintem.
– Hozott-e eddig bárminemű szakmai újdonságot a Franciaországban zajló Európa-bajnokság?
– Eddig sok újdonságot nem láthattunk. Szervezettség és taktika, most ezek nagyot léptek előre. Már egyre kevesebb szövetségi kapitányt látok, inkább „stábokat” vélek felfedezni. A futballmozaikot ki tudja előbb kirakni, és ennek a felkészítésében látok nagy előrelépést. Szerintem voltak olyan menedzsmentek, akik már hetekkel ezelőtt fejben, lépésről lépésre lejátszották a csoportkört. Az esélyesek lenézték a kicsiket, még ha nem is mondták, a testbeszédük viszont árulkodik. Huszonnégy csapatból tizenhat továbbment. A nagyoknál innen van a formaidőzítés, az esélytelenebb válogatottaknál a csoport volt kihegyezve, így eddig sok látványos mérkőzés nem volt. De most kezdődik a tánc…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: