Mindig ugyanúgy. Jönnek a gólok, hol egy, hol kettő, hol három, és bár a végén felkerül a fejre a korona, legszívesebben a sufni legmélyére rejtené.
Wrábel József nem csupán a Felsőpakony, de a mezőny egyik legjobb, legkreatívabb futballistája, márpedig 36 évesen ezt nem sokan mondhatják el magukról.
– Már megint ugyanarról beszélgetünk. Itt a legjobb mesterlövész frissen, fiatalosan, motiváltan, csakhogy sokadjára medália nélkül.
– Csalódott is vagyok, de lassan már közröhejjé válok, pedig ez az igazság: jobb lett volna egy érem, mint a gólkirályi cím – felelte Wrábel József, a Felsőpakony labdarúgója.
– 38 találatig jutott, de a bajnokság hajrájában visszafogottan teljesített.
– Megmondom őszintén, az utóbbi egy hónapban az edzéslátogatottság visszaesett, kevesen tréningeztünk, ami kihatott nem csupán a csapat, hanem az én teljesítményemre is. A végén már belefásultunk, elfáradtunk mind mentálisan, mind fizikálisan.
– Sokszor hiányzott?
– Nem, én ott voltam minden edzésen, ahogy a csapat magja, az a hat-hét ember is, de nem tudtunk teljes értékű munkát végezni.
– Az ősz Felsőpakonyban éri?
– Eddig úgy néz ki, hogy igen, legalábbis a következő félévben biztosan. Elméletileg a dobogóra pályázunk, ám ha nem így lesz, inkább elmennék olyan helyre, ahol komoly célok vannak.
– A nemrégiben véget érő szezonban mi kellett volna ahhoz, hogy odaférjenek az első háromba?
– Elsődlegesen az volt a baj, hogy létszámilag elfogytunk. Tizenkét emberrel nem lehet végigjátszani egy szezont. Ha többen vagyunk, ott lehettünk volna az élmezőnyben, de mindig egy kis plusz hiányzott a rangadókon, hogy nem tudtunk nyerni, gondolok itt az Alsónémedi, a Dunavarsány vagy a Százhalombatta elleni meccsre. A Dabas II.-t azért nem mondom, mert az 1. helyezettől megérdemelt vereséget szenvedtünk.
– Tudott örülni a bajnoki címnek? Kérdezem ezt a klub egykori futballistájától.
– Persze, megérdemelte a csapat. Gratulálok ezúton is a Dabas II.-nek, a legjobb, legkiegyensúlyozottabb együttes, nem is szólva a játékosállományról és a körülményekről. Csak ők bukhatták volna el az aranyat.
„Nagyon jó indulósebessége van, félelmetes a rúgóereje és a lövéseinek a pontossága. Elég neki, ha egyszer-kétszer szabadon hagyják, már esélyes a gólszerzésre, illetve ha 20 méterre van szabadrúgás, nála szinte az büntetőnek számít. Amit tudni kell még róla és igazán meglepett – bár aki ki akarja tolni a pályafutását, annál ez nagyon fontos erény –, hogy szinte nem hiányzott edzésről, talán csak egyszer, amióta együtt dolgozunk. Mindent megcsinál, a húszévesekkel együtt vágtázik, ez pozitívum. Nem érzem azt, hogy sztárallűrjei lennének, de hogy valami negatívumot is mondjak, annak örülök, hogy egyszer-kétszer már sikerült azt elérnem, hogy a védekezésből is kivegye a részét. Amikor a Taksony II. ellen, a 90. percben elkezdett sprintelni, hogy ne íveljék fel a labdát, akkor azért könnybe lábadt a szemem…”
MEGYESI LÁSZLÓ, a Felsőpakony edzője játékosáról, Wrábel Józsefről, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának gólkirályáról
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 15. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: