Hozták a papírformát. A legtöbben a Dabas II.-t várták az élre, és a 40 esztendős játékos-edző, Kucsák István vezette társulat nem okozott csalódást, magabiztosan végzett a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának 1. helyén.
Legtöbb győzelem (24), legkevesebb vereség (2), legtöbb szerzett gól (107), legkevesebb kapott találat (27). Ez jellemzi a Dabas II.-t, amelynél nem csupán a pályán, de a számok világában, a tabellát fürkészve sem lelni jobbat, sikeresebbet.
– Ősszel és tavasszal is remekeltek, de valamiben mégiscsak előreléptek a második félévben.
– Legfőképp abban, hogy a fontos meccseket meg tudtuk nyerni, a rangadókra felszívtuk magunkat és 110 százalékot nyújtottunk – felelte Kucsák István, az FC Dabas II. játékos-edzője. – Nem mellékesen a felkészülést is úgy alakítottam ki, hogy a 4–5. fordulóra legyen spiccen a csapat és onnan tudtunk végigmasírozni a mezőnyön.
– Adódott olyan pillanat szezon közben, amikor azt érezte, megvan, amiért küzdöttek?
– Ha mondhatok kettőt, akkor természetesen a Százhalombatta elleni győzelem után és még annak a rangadónak a második félidejében. Sőt, előtte a Dunavarsány ellen is nagyon magabiztos, erőteljes játékot nyújtottunk úgy, hogy az ellenfél a felezővonalon sem tudott átjönni. Ekkor már éreztem, hogy egyben van a társaság.
– Presztízsderbi volt?
– Persze, ezen a szinten az, de aki bajnokságot szeretne nyerni, annak mindegyik összecsapás ilyen. Akik hátul vannak, azok ellen már-már kötelező a győzelem, míg akik elöl vannak, azokkal minden meccs rangadó. Vagy azért, mert szomszédvárak csatája, vagy azért, mert helyi tradíciók vannak és sok az ismerős. A Dunavarsány elleni fontos meccs volt, de így is álltunk hozzá. Hála Istennek, amikor nagyon kellett, összekaptuk magunkat és magabiztosak voltunk.
– Utólag visszanézve nehezebben nyerte meg a bajnoki címet a Dabas II., mint azt várta volna, hogy meghúzzák a vonalat a társulat neve alatt?
– Ha abból indulok ki, hogy volt egy Alsónémedi-mérkőzés, amelyen három pontot elvettek tőlünk, és ha az megvan, akkor lényegesen hamarabb leszakadtak volna az üldözőink. Már a 15–18. forduló körül lehetett volna tetemesebb az előnyünk, így viszont sűrű volt az eleje és szoros lett a vége. Az átszervezések miatt a bajnokság elején még nem tudtuk, milyen erősségű csapatok lesznek a csoportunkban. Az első két helyet tűztük ki magunk elé, szerettük volna megnyerni a bajnokságot ezzel a majdnem színtiszta dabasi csapattal, és azt gondolom, minden úgy alakult, ahogy kellett, a pontvadászat végére váltunk a legmasszívabbá.
– Csak azt ne mondja, hogy nem lett volna csalódott, ha nem aranyérmesként zárnak! Elvégre a Dabas II. esetén minden adott az elsőséghez, a továbblépéshez, a fejlődéshez.
– Úgy építettük fel a Dabas II.-t négy évvel ezelőtt, hogy a „megye-egy” lehet egy olyan átmeneti osztály, amely ugródeszka az ifiből kiöregedő játékosoknak vagy éppen az NB III-ba nem odaférőknek. Egyértelműen az NB III-as csapatot szeretnénk szolgálni, középtávon megcélozva az NB II-t, ahhoz pedig mindenképpen szükség van egy megyei első ligás társulatra. A fiatalokat ugyanis a „megye-kettőből” NB III-ba vagy NB II-be nem lehet „feledzeni”, ez teljesen egyértelmű, de egy-két év alatt talán oda lehet érni a harmadik vonalba. Nem biztos, hogy világvége-hangulat lett volna, ha nem nyerjük meg a bajnokságot. Március végén, április elején voltak félelmeim, hogyan tudunk mindenkit megverni 15 fordulón keresztül, de a 20. játéknap után éreztem, igenis végig lehet menni akár 15 győzelemmel is.
– Önnek félelmei? Ugye most viccel?
– Nézze, semmi gond nem lett volna, ha nem sikerül, mert az FC Dabas nem úgy épül fel, hogy a pillanatnyi sikerek számítsanak. A klubot úgy építettük fel az én hathatós közreműködésemmel, hogy nem félévekben vagy esztendőkben, hanem tizenévekben gondolkodunk. Amennyiben nem sikerül, feljutunk jövőre. Ha akkor sem, majd két év múlva. Az egyesület hosszabb távú céljai sokkal jobban megtervezettebbek annál, minthogy az számítson, a „megye-kettőt” megnyered-e vagy sem. Az viszont valóban fontos, hogy a fiataljaink minél hamarabb a megyei I. osztályban játsszanak. Hangsúlyozom, a megyei másodosztályban 95 százalékban helyi fiatalok és itteni utánpótlásedzők futballoznak, és biztos vagyok benne, hogy az országban nagyon kevés csapat van, amelyik ilyen eredményt színtiszta helyiekkel ér el, fizetés nélküli játékosokkal. Kaja, pia, móka, kacagás, melegítő, egyesületi szinten infrastruktúra, öltözőépületek – mindez nagyon fontos, de a klubnak hosszú távon az a fontos, hogy a fiataloknak tudjunk olyan lehetőséget biztosítani a felnőtt bajnokságban, ami komolynak nevezhető és előrelépést jelenthet.
KUCSÁK ISTVÁN…
…a következő szezonról: „Nem szeretnénk úgymond idegen, fizetett játékosokat a csapathoz hozni, viszont az utánpótlásunk jelenleg 250 főből áll, ehhez 18-20 fős felnőtt menedzsment jár, akik közül heten-nyolcan a Dabas II.-ben futballoznak. Jelen pillanatban több utánpótlástrénert kívánunk a klubhoz csábítani, akik segíthetnék a Dabas II. játékát, valamint az U19-es alakulatunkból felkerülő futballistáknak akarunk teret adni, természetesen meccsenként két NB III-as labdarúgóval kiegészülve, és akkor mindenki jóllakik és a káposzta is megmaradhat. Remélem, ott tudunk lenni az első nyolcban.”
…az edzőségről: „Néhány hétig vezettem az NB III-as csapatot is Honti József sajnálatos betegsége miatt, és voltak időszakok, amikor az tűnt logikusnak, hogy teljes mellszélességgel átvegyem az együttest, de az egyesületben futballozó 400 játékos és a közel 30 edzőkolléga szakmai irányítása egyelőre lényegesen nagyobb feladat, több munkát kíván tőlem, minthogy az NB III-as társulatot is úgymond bevállaljam. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy a következő szezonban a Dajka László–Erős Károly páros mellett az NB III-as csapatnál kvázi szakmai felügyelőként segítem a munkájukat, így logikusnak tűnhet, hogy a megyei első ligás együttest én vigyem tovább, de itt is rengeteg kolléga segítségét várom és igénylem a kapusedzőtől kezdve az erőnléti edzőig.”
…a 2016-os évről: „Az FC Dabasnál hat érmes csapatunk van, akár megyei, akár országos viszonylatban ez kiemelkedő eredménynek számít, ebben biztos vagyok. Hogy ehhez milyen erőfeszítés, milyen humánerőforrás kell, azt csak azok tudják igazán, akik benne vannak. Utánpótlásközpont-átadás, Barcelona-focitábor, mindemellett a Ferencvárossal való szakmai együttműködéssel kapcsolatban is rengeteget dolgozunk. Ez az évünk kiemelkedően nehéz, ugyanakkor kiemelkedően sikeres és előremutató volt, ami a jövőben rengeteg gondolkodást és feladatot ad, de állunk elébe, és azt gondolom, készen állunk rá.”
A Pest megyei II. osztály, Déli csoport 2015/2016. évi bajnoka, az FC Dabas II. színeiben pályára léptek: Bartus Balázs, Ledő László, Magyari Sándor, Nagy Dominik, Volenszki Gábor – kapusok; Bálint Zoltán, Botlik Gábor, Bozsik Viktor, Bukovszki Balázs, Cemmel Péter, Dankó János, Danyis Attila, Dévai Csaba, Domonyi Roland, Farkas Krisztián, Farkas Roland, Fábri Ádám, Feczesin István, Fodor Gergő, Gáspár Tibor, Geiger Norbert, Gugyerás Péter, Hollauer Balázs, Janicsák András, Kovács Richárd, Körmöczy Szebasztián, Kucsák István (játékos-edző), Lanczkor Gábor, Láposi József, Lázár Tamás, Mráz István, Pék Richárd, Pucsinszki Miklós, Ubornyák József, Varga Balázs, Volenszki Zoltán, Zelovics Attila, Zsíros Ádám – mezőnyjátékosok.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 15. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: