EDZŐSORS. Bücs Zsolt, aki távozott a III. Kerületi TVE-től: „Úgy néz ki, hogy Óbudán jövőre nem akarnak NB II-t”

Úgy ment, hogy maradt. Mármint az NB III-ban, merthogy Bücs Zsolt felállt a III. Kerületi TVE kispadjáról, de ahogy a Bübü becenévre hallgató rutinos szakember fogalmazott a Foci a köbönnek adott interjújában, kilencvenkilenc százalékig biztos, hol folytatja karrierjét.

Kritikusan és önkritikusan nyilatkozott. Néhány hete a III. Kerületi TVE–Dorog (0–3) bajnokit követően adott bővebb helyzetjelentést Bücs Zsolt, ám az NB III, Nyugati csoportjában 39 ponttal a 12. helyen záró óbudaiak 52 esztendős szakvezetője az évad végén távozott a Hévízi útról.

– Meg kellett lepődnie?

– Nem lepődtem meg abszolút – vágta rá Bücs Zsolt, a korábbi kiváló képességű, 2-szeres válogatott labdarúgó, a Budapest-bajnokság I. osztályának nyolcadik pozíciójában záró Unione FC labdarúgója, a kiemelt öregfiúk-bajnokságban szereplő Budapest Honvéd, valamint az Old Boys-bajnokságban szereplő Ferencváros játékosa, a III. Kerületi TVE immár csak volt edzője. – Azt terveztem, hogy a III. Kerületi TVE-nél folytatom, de úgy néz ki, hogy Óbudán jövőre nem akarnak NB II-t, talán majd a következő szezonban, de még ez sem dőlt el. Én pedig olyan tervekkel jöttem ide, hogy ezt a csapatot felviszem a másodosztályba, csakhogy ez a jelenlegi játékosállománnyal lehetetlen.

– Az fel sem merült, hogy maradjon?

– Nem akartam a kispad mellett rosszul lenni…

– Tessék?

– Nem szeretnék belegázolni senkinek a lelkivilágába, de tudom, hogy az egyik védőm minden meccsen el fog passzolni egy labdát, amiből vagy gólt kapunk vagy nem, és ez a szituáció minden meccsen megvolt. De nem tudtam betenni helyette mást, mert nincs más, szóval ilyen szempontból nem láttam értelmét a folytatásnak. Meg aztán le is járt a szerződésem, ám teljesen normálisan váltunk el egymástól, se harag, se veszekedés, se semmi.

– Egy magyar válogatott mezben mernék fogadni, hogy összességében csalódott. Így van?

– Miért lennék? Ha a szereplésünkre gondol, akkor igen, mert nagyon sok meló volt benne, de ilyen az élet, ilyen a futball. Van egy tulajdonos, aki meghozza a döntést és most ezt hozta meg. Tudomásul veszem, lejárt a szerződésem, úgyhogy ennyi.

– Tudja már, hol folytatja?

– Kilencvenkilenc százalék, hogy Ajkán.

– Mindez azt jelenti, hogy az NB II-től búcsúzó csapatnál biztosítottnak látja a feltételeket, hogy összejöhet az, ami Óbudán nem?

– Attól függ, hogy marad-e a csoportban az ETO, mert akkor nehéz lesz vele versenyezni. Nem akarok én itt költségvetésről beszélni, de az biztos, hogy kétszer vagy háromszor akkora a győriek büdzséje, mint a miénk. Fogunk edzeni, mindenki ott lesz a tréningeken, és ha sikerülnek az igazolásaink, úgy gondolom, masszív kezdőcsapatunk lesz. Aztán majd meglátjuk, miként alakul a szezon, de az biztos, hogy viszek magammal egy erőnléti edzőt, míg a pályaedző személyéről még nem egyeztettünk. Adott a feladat, ezt kell csinálni.

– Az jó, hogy egy fejezet véget ért és rögtön új lapot nyithat edzőként, vagy nem ártott volna egy-két hónap pauza?

– Nézze, a futballistáknak annyival egyszerűbb, hogy őket nem szokták kirúgni, csak az edzőket. Miután labdarúgó voltam, pihentem akkoriban. A szakvezető helyzete annyiban más, hogy a holtszezon az egyik legfontosabb időszak, ilyenkor dől el, tudsz normálisan igazolni vagy sem? Néhány napot az édesanyámnál töltök, és megpróbálok úgy feltöltődni, hogy az kitartson decemberig.

Tovább a blogra »