Nem itt lenne a helye. Feljebb, jóval magasabb ligában. Józsa Máté azonban a Pest megyei II. osztály, Keleti csoportjában szereplő Bugyi SE labdarúgója, mi több, a csapat egyik legjobbja. Mindezt a mögöttünk hagyott szezonban is igazolta.
Az első és a harmadik között húsz, míg a második és a harmadik között tizenhét pont a különbség. Mindez nem a bajnokság kritikája, sokkal inkább a bajnok Tápiószecső és a második helyen befutó Sülysáp dicsérete.
– A záró fordulóban a harmadik helyezett megverte a másodikat, mégpedig idegenben, avagy Sülysáp–Bugyi 1–2. Ez azt jelenti, hogy annyival mégsem jobb a két éllovas, mint amekkora különbség a tabellán látszik?
– Igen, azt kell mondjam, hogy jelenleg nincs ekkora különbség az első három csapat között – felelte Józsa Máté, a Bugyi SE 28 esztendős labdarúgója. – A bajnokság első felében volt, de a tavaszi idényben nem vallottunk szégyent, hiszen tíz győzelemmel, három döntetlennel és mindössze egy vereséggel zártunk, amivel tavaszi elsőnek mondhatjuk magunkat.
– Ehhez kellett az utolsó játéknapon aratott diadal is. Mivel múlták felül a Sülysápot ezen a vasárnapon?
– A második félidei játékunkkal. Kijöttünk az öltözőből és elhittük, hogy meg tudjuk fordítani a meccset. Ehhez kellett rengeteg futás, egymás segítése és fel kellett vennünk az agresszív játékot nekünk is. Na és persze két „apró” gól.
– A Bugyi SE harmadikként zárt. Öröm vagy bánat?
– Természetesen tudok örülni a bronzéremnek, mert ez volt a célunk. Nem volt egyszerű, mert ehhez kellett egy remek tavasz.
– Bár összesítésben Berki Ádám több gólt szerzett, a Bugyi SE házi gólkirálya mégis ön, hiszen 23 bajnokin 12-szer volt eredményes. Van favoritja? Avagy amelyik nem tucatgól a tucatnyi találat közül?
– Van kedvencem, az egyik még a hatodik fordulóban, az Örkény csapata ellen született, amikor a jobb szélen egy egyéni szóló után körülbelül az ötös sarkáról a kapus mellett külsővel a hosszúba lőttem a labdát. A másik pedig most tavasszal, az Újhartyán ellen, amikor a kapust emeltem át körülbelül tizenhat méterről.
– A szerzett gólok száma megfelel a realitásnak, vagy maradt még a lábában, fejében találat?
– Ha őszinte akarok lenni, akkor körülbelül még tizenkettőt rúghattam volna, de most ennyivel kell, hogy beérjem, majd a következő szezonban remélem, elérem a huszonnégyet.
– A pedigréjét elnézve is jó alapokkal rendelkezik, hiszen a Szent Istvánban nevelkedett, majd megfordult többek között Szigetszentmiklóson és Soroksáron is. Nem vágyik magasabb osztályba?
– Ezt a kérdést már többen feltették. Hogy nem vágyom-e magasabb osztályba? Természetesen igen, minden labdarúgó vágyik, de szerencsére már játszottam az NB III-ban. Hogy akkor miért focizom Bugyin? Körülbelül öt éve megkeresett a Bugyi SE vezetősége, hogy igazoljak vissza, úgymond haza Diósdról. Akkoriban a munkám nem engedte volna meg a heti négy-öt edzést, így igent mondtam, és azóta itt vagyok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: