A Pest megyei II. osztály, Déli csoport 30. fordulójában, vasárnap délután a Kőnig Csaba által irányított Taksony II. a Sóskút együttesét fogadta. Amelyik gárda győz, bennmarad, amelyik veszít, kiesik.
2015. szeptember 5-én történt. A bajnokság 4. fordulójában a Dunavarsány látogatott a Taksony II. otthonába és nyert 3–1-re, csakhogy a találkozó nem a vendéggyőzelem miatt maradt emlékezetes, hanem a rutinos hazai futballista, Petkes László súlyos sérülése miatt.
„Nehéz a mérkőzés után bármit is mondani, komoly indulatok vannak bennem. A 4. percben megszereztük a vezetést és a 22. percig úgy játszottunk, ahogy kellett, és amit kértem, mi irányítottuk a találkozót. Utána jött egy komoly sérülés, ami felkavart mindenkit. A meccs után elnézést kért a sérülést okozó játékos a csapat előtt, elismerte, hogy a labda fölé rúgott, de nem volt benne szándékosság… Úgy gondolom, hogyha valaki a sportpályán nyílt lábtörést okoz, azt minden esetben szankcionálni kell. Ez nem történt meg… (…) A sérülés egyértelműen rányomta a bélyegét a mérkőzés további alakulására, és komoly hatása volt a csapat minden tagjára. 40 percig állt a játék, a mentő 35 perc után érkezett meg. Addig ott álltunk Laci körül, és tartottuk benne a lelket, mert szörnyű állapotban volt. Mindannyian néztük, hogy a barátunk ennyi ideig fekszik a pályán, szenved, és nem tudunk neki segíteni, ami iszonyatos érzés volt. Erre nem lehet felkészülni. A mérkőzést sajnos elveszítettük, de sokkal fájóbb most számunkra Laci súlyos sérülése, és az, hogy egy ideig biztos nem tudja segíteni tovább a csapatot. (…) Többen bent voltunk vasárnap nála a kórházban, szerencsére már jobb a hangulata. A műtét jól sikerült, a körülményekhez képest jobban van. Hosszú idő lesz a felépülése, és azt még nem tudjuk, hogy a törés mellett a szalagok milyen mértékben sérültek. Minden meccsen érte fogunk küzdeni. A csapat nevében gyors és mielőbbi felépülést kívánunk neki, és reméljük, minél előbb visszatér közénk!”
A fentieket Kőnig Csaba, a Taksony II. fiatal, szépreményű mestere nyilatkozta a Sportszelet 42. lapszámában. Akkor még a fiatal szakember nem sejthette, hogy nem csupán Petkes László, de csapata is megjárja a pokol legmélyebb bugyrát. Sokáig úgy tűnt, a Taksony II. osztályt vált a nyáron, csakhogy a tavasszal egyre-másra gyűjtögette pontjait az egylet. A sors(olás) szeszélye folytán mégis az utolsó körben dőlt el a legfontosabb kérdés – ráadásul nem is akárhogy. A 86. percben, már 3–0-s hazai vezetésnél Kiss Andrást Petkes László váltotta – a kiváló sportembert nem véletlenül fogadta hatalmas taps. A tenyerek összecsapása járt a Németországból hazatérő, a pontvadászat utolsó meccsén a „fakót” erősítő, duplázó Patkó Györgynek – akit afféle titkos ászként vetett be a házigazda –, illetve a korábban honlapunkon is megszólaló Wéber Tamásnak, aki egyszer vette be Szabó Zoltán kapuját. A vendégcsapat dicstelenül búcsúzott nem csupán a szezontól, de a megyei másodosztálytól is, hiszen a látogató labdarúgói közül Bednári Edvárd Imre és Marcinkovics Patrik is piros lapot kapott. Egy olyan találkozón, amelyen a vendégcsapat mestere olyannyira nem ült a kispadon, hogy a helyszínen sem volt. De ez már egy másik történet…
» MEGÉRDEMELT BENNMARADÁS. Az érdekesség kedvéért megnéztük, hogy a két társulat közül melyik miként teljesített a szezon során. A Taksony II. az ősszel 13, a tavasszal 23 pontot gyűjtött, míg a Sóskút az első félévben 21, a másodikban pedig mindössze 10 egységet zsebelt be, avagy a két alakulat fordított utat járt be. Amennyiben viszont a tavaszt vesszük alapul, a Taksony II. 11 (!) összecsapáson is ponto(ka)t szerzett – Bajzáth Martinék csupán a Peregtől, a Dunavarsánytól, a Felsőpakonytól és a Dabas II.-től, avagy az élmezőny tagjaitól szenvedtek vereséget –, míg a Sóskút csupán 6 derbin gyűjtött ponto(ka)t.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: