Ezen a napon, azaz június 1-jén született Pál Zoltán, a Vasas korábbi kiváló támadója, a Vasas Kubala Akadémia U13-as csapatának edzője. Az alábbiakban a negyvenesztendős sportembert köszöntjük, Isten éltesse sokáig!
Meséld el nekik, Zoli, hogy olyan csapat ellen debütáltál azon a hűvös, október végi napon, amelynek a neve manapság fogalom. Még tizennyolc és fél esztendős sem voltál, amikor a Vasas mezében kifutottál a Parmalat elleni bajnokira. Mondd el nekik azt is, hogy az első NB I-es meccseden nem született gól, és bár a lefújás után bánkódtál, mégis örültél, hogy megvalósult az álmod. 1994-et írtunk, a „gyerekeid” ekkor még nem éltek, így fogalmuk sem lehet arról, hogy ebben az évben alakult meg a Rammstein nevű német zenekar vagy hogy micsoda világbajnoki döntőt vívott egymással július 17-én Brazília Olaszországgal. Mondd el nekik, Zoli, hogy azon a meccsen sem esett találat, a brazilok mindmáig emlékezetes büntetőpárbajban győztek, és hogy tulajdonképpen Te is hasonló módon nyertél. Nem trófeát, csupán életet és életkedvet. A sors nem hordozott a tenyerén, kicsúsztál a kezei közül. Egy ország aggódott érted, amikor kiderült, hogy valami nincs rendben. A szíved azonban kellőképp megedződött a szó nemes és átvitt értelmében is, így folytathattad utadat. Azt mondják, az élet mindig ikszre játszik: amit elvett, valahol visszaadja. Manapság már csak hobbiból, a játék szeretetéért futballozol, mellette pedig tanítod a csillogó szemű ifjakat. Mondd majd el nekik, hogy értékeljék a jelent, a helyet, ahol élnek, és szeressék a futballt, ahogyan Te. Mert ha megértik, átérzik a negyvenesztendőnyi fájdalmat és boldogságot, már tudni fogják, hogy az élet nem mese.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: