A megérdemelt pihenés az előző hétvégén jött el. Nem kellett újabb meccsre készülni, területet szűkíteni, taktikát gyakorolni. A Pest megyei II. osztály, Keleti csoportjának jelenlegi 2. helyezettje, a Veres István László játékos-edző által trenírozott Sülysáp KSK remekelt az elmúlt időszakban – és nem csupán a pontvadászatban.
Két kakukktojás. A Pest Megyei Kupa legjobb négy csapata között a „megye-hármas” Fót mellett a „megye-kettes” Sülysáp tűnik ki a ,,megye-egyes” Viadukt-Biatorbágy és Tura duója mellett. Mindkét „kiscsapat” maximális elismerést érdemel – ám hol van még a sorozat vége…?
– Mesés díjazásért, Balaton-parti vityillóért vagy szurkolással egybekötött franciaországi utazásért futballoztak?
– Ugyanannyi pénzért játszottunk, mint az összes többi meccset, tehát ingyen – mondta Veres István László, a Sülysáp KSK játékos-edzője. – Nálunk mindenki amatőr, az erkölcsi sikeresen túl nincs egyéb juttatás.
– Ehhez képest mindenkit megleptek. És most nem is feltétlenül a bajnoki menetelésre, sokkal inkább a ,,megye-egyben” aranyérem-várományos Dabas-Gyón elleni kupagyőzelemre gondolok elsősorban.
– Valóban, az eredmény alapján igen, a látottak alapján viszont nem. Aki ott volt azon a meccsen, egyértelműen látta, hogy jobban játszottunk és megérdemelt volt a győzelmünk.
– A sikert sohasem kell megmagyarázni, ezúttal mégis erre kérném: mivel múlták felül a megyei I. osztályban sokáig veretlenül virgonckodó vetélytársat?
– Úgy vélem, a Dabas-Gyón egy picit lekezelt bennünket, s ha nem is tudatosan, de tudat alatt biztosan.
– Mire gondol?
– Érezni ugyan nem éreztem, de a dabasiakkal beszélve három meghatározó játékosukat nem kezdették, illetve volt, aki nem is jött el a kupameccsre. Ha az alapcsapatból csak öt-hat ember kiesik, még ha nem is lenézést, de némi lebecsülést feltételez.
– Továbbra is álmodoznak?
– Általában azt szokás mondani, hogy evés közben jön meg az étvágy. Bármi megtörténhet. Ha sikerül, örülünk neki, ha nem, akkor is szuper szezont fogunk zárni már így is.
– Dévényi Tibi bácsi pöttyöse ugyan nincs nálam, de ha kívánhatna egy ellenfelet, melyik társulatra bökne rá?
– Ha lehetne, azt szeretném, hogy mindenféleképpen hazai pályán játsszunk. Hétköznap nekünk nehezebb megszervezni és megoldani az utazást, igaz, kizárásos alapon „csak” Fótra kellene utaznunk, de bármelyik „megye-egyes” gárdát szívesebben látnánk, mintsem útra keljünk.
– Nem biztos, ha bárki az ön helyében lenne, hasonlóképpen válaszolna.
– Az imént azt kérdezte, álmodunk-e tovább, ám ha így teszünk, akkor így is, úgy is találkoznunk kell a győztesekkel. És ha ki kell kapni, ha ki kell esni, inkább most és otthon, mint a döntőben.
– Mekkora visszhangja volt az előző körben aratott sikernek? Mert ha az óhajuk meghallgatásra talál, alighanem a Viadukt-Biatorbágy vagy a Tura ellen többen állják körül a sülysápi pályát, mint a Dabas-Gyón ellen.
– Ezt feltételezem én is, bár nem Sülysápon, hanem Maglódon lakom, de nyilván sokkal nagyobb hírértéke volt, mint egy bajnoki győzelemnek, persze azok között, akik a labdarúgás közelében vannak.
– A bajnokság hajrájában is maradhat a népes publikum, tudniillik elképzelhető, hogy az utolsó forduló, a jelenlegi harmadik Bugyi SE elleni találkozó dönt az aranyérem sorsáról.
– Benne van a pakliban, bár ehhez a Tápiószecsőnek is meg kell botlania. Valószínűnek tartom, hogy legnagyobb riválisunk összerántja magát, hiszen nekik még három meccsük van, ahogy nekünk is, és mindegyiket hozniuk kell. De ha botlik a ’Szecső, mi ott vagyunk és megpróbáljuk kihasználni a helyzetet. Úgy megyünk neki a hátralévő időszaknak, hogy minimum négy mérkőzésünk van, három bajnoki és egy kupaderbi, de lehet, hogy összesen öt megmérettetés vár ránk. Mindenesetre mi négyre készülünk, és persze mindegyiket szeretnénk is megnyerni. És ha odakerülünk, azt szeretném kérni, hogy minél több sülysápi jöjjön szívvel-lélekkel szurkolni, buzdítani bennünket.
– Csalódott lenne, ha a pontvadászatban a 2. helyen zárnának?
– Természetesen, hiszen tényleg evés közben jön meg az étvágy. Úgy vágtunk neki a bajnokságnak, hogy az első háromban végezzünk, ez már hetekkel ezelőtt sikerült is. Az már csak hab a tortán, hogy a Pest Megyei Kupában is idáig eljutottunk. Ettől függetlenül, ha másodikak leszünk és kiesünk a kupából, nyilván lesz olyan érzés, hogy előre is léphettünk volna, de nem fogunk a kardunkba dőlni.
– Amennyiben minden jól alakul, indulnak a megyei I. osztályban?
– Valószínűleg nem, mivel amikor elindult a mostani szezon, illetve amikor be kellett adni, mi nem adtuk be a licencet, mert még nem álltunk úgy, hiszen kis egyesület a miénk.
– A játékosokat nem nehéz így tűzben tartani? Tételezzük fel, összejön a bajnoki cím, megint csak az erkölcsi siker marad…
– Biztosan furcsa helyzet lesz, ha megnyerjük és maradnánk „megye-kettesek”, de személy szerint erre nem gondoltam, és ebben nem is gondolkodtam. A másik célkitűzésünk amúgy is az volt, hogy minél több sülysápi játsszon a csapatban. Jelen pillanatban a 16-17 fős keretből 8-9 a saját nevelésű labdarúgó, illetve akik vannak, azokra mondhatom, hogy futball-sülysápiak. Van, aki 3-4, és van, aki már több mint 20 éve itt játszik.
– Szerényen elhallgatja érintettségét a rangidős…
– Ha már így felvetette, egyébként sülysápi vagyok, csak nem itt élek, ám soha életemben nem futballoztam máshol. 44 éves vagyok, úgyhogy akkor harmincvalahány esztendeje tartozom a Sülysáp KSK-hoz.
– Amekkora rang, akkora teher? Elvégre alighanem öntől várják a megoldást pályán belül és kívül is.
– Ráadásul nagyon sok áldozattal is jár. Van ilyen vonzata, és tény, hogy néha kellemes is ez a teher, különösen mostanában…
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 11. lapszámában. Teljesült Veres István László óhaja, ugyanis a Pest Megyei Kupa elődöntőjében a Tura VSK-t fogadhatta a Sülysáp, amelytől azonban 3–2-es vereséget szenvedett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: