„Ha egyszer meghalok, akkor is rád gondolok, Dorog FC, Dorog FC!” Szólt a vidám ének a lefújást követően, a kapu mögötti területen, majd odabenn, az öltözőben. Amint arról beszámoltunk, a Komárom-Esztergom megyei alakulat Óbudán nyert szombat este, aminek köszönhetően biztosan feljutott a második vonalba. A lefújást követően az óbudai résztvevők mellett elnököt, vezetőedzőt és fél tucat dorogi labdarúgót szólaltatott meg a Foci a köbön.
MAYER LÁSZLÓ: „Egyszer már átéltem Dorogon ilyesmit”
– Mi jár most a fejében? – Az, hogy csodálatos érzés – felelte Mayer László, a Dorogi FC elnöke. – Erre készültünk az elmúlt két évben, Dorogon NB II-es labdarúgás 2003-ban volt utoljára, úgy érzem, tizenhárom év után ez a szurkolótábor, ez a város és persze ez a csapat mindenféleképpen megérdemelte, hogy felkerültünk a másodosztályba. Nagyon nagy élmény!
– Ahogy tudom, mindig a maximumra törekszik, így feltételezem, az NB II-re sem átszállójegyet kívánnak váltani és nem pofozógépek szeretnének lenni.
– Az NB II-ben mindenképpen szeretnénk bennmaradni. Az a célunk, hogy a régióban, de legfőképp Dorog városában magasabb szinten folyamatosan jelen legyen a labdarúgás. Nagyon fontos az utánpótlásunknak, hogy egy jó felnőtt csapatunk legyen, stabil szereplőkké kívánunk válni.
– Szombat este van, és a fiúk nem csupán a pályán tesznek ki magukért: per momentán, ahogy beszélgetünk, éppen az ön nevét skandálják.
– Már intézkedtünk, a piliscsabai Kopár csárdában már várnak minket, de hétfőtől munka van mind a privát életben, mind a labdarúgásban. Szerződéseket kötünk a játékosokkal, új labdarúgókat fogunk igazolni, kezdődik a munka, hiszen szeretnénk a mostani bajnokság végére már egy komplett kerettel megajándékozni Németh Szabolcs edzőt, mivel június végén megkezdjük a felkészülést.
– Tud ilyenkor úgy istenigazából lazítani?
– Abszolút! Egyszer már átéltem Dorogon ilyesmit 2013-ban, amikor bajnokok lettünk az NB III-ban, csodálatos élmény volt, reggel hatra értem haza. Azt hiszem, ezúttal is valami hasonló előtt állunk, a családom támogatásával, hiszen a kocsit ők viszik haza. Nagyon stresszes volt az elmúlt négy-öt hét, mindenki érezte, hogy lehetőségünk van, és ez látszott a mostani első félidőn is, hogy kicsit visszafogottabbak voltak a játékosok, óvatos mérkőzésre törekedtek, de most az ünneplésé lesz a főszerep. Itt vannak a szurkolóink, és egy labdarúgásban dolgozó embernek ezek azok a percek, amikor azt mondja, igenis megérte csinálni, mert fontos, hogy meg tudjuk élni nem csupán a szomorúságot, de az ünnepet is.
NÉMETH SZABOLCS: „Együtt sírunk, együtt nevetünk”
– Lehet ilyenkor higgadtan értékelni, amikor ez a meccs nem csupán egy volt a sok közül?– Nagyon nehéz, de úgy gondolom, lehet – mondta Németh Szabolcs, a Dorogi FC edzője.
– Akkor hallgatom.
– Görcsösen kezdtük a mérkőzést, hiszen az elkövetkező három bajnokin kellett volna két pontot szereznünk ahhoz, hogy biztosan NB II-esek legyünk. Ezért voltak görcsösek a srácok, mert bénította őket a teher. Az ellenfélnek voltak lehetőségei, azt azért hozzáteszem, illetve szerencsénk volt a két kapufánál, valamint amikor a 18-as játékos a ziccert fölé lőtte. Az is tény, hogy fokozatosan jobbak lettünk, és ahogy jöttek a gólok, egyre inkább uraltuk a mérkőzést, az ellenfél pedig, úgy érzem, feladta.
– Edzőként el tud lazulni ezen a szombat estén ugyanúgy, mint a játékosok?
– Ilyenkor kötelező. Egy csapat vagyunk, együtt sírunk, együtt nevetünk.
– Most nevetnek, amihez gratulálok, de hogyan tovább? Hiszen van még hátra két bajnoki.
– Szeretnénk kiélvezni a futballt, felszabadultan játszani, megélni a játék minden pillanatát.
BOJTOR LÁSZLÓ: „Hosszú, rögös út volt, de megcsináltuk”
– Miként értékelné a kilencven percet?– Igazából nem nagyon szeretném értékelni – felelte Bojtor László.
– Köszönöm a beszélgetést… De félre a tréfával!
– Nagyon örülök, hogy feljutottunk. Ez a mérkőzés nagyon fontos volt nekünk is, a vezetőségnek is, boldogok vagyunk. Elég nehéz meccs volt, nehezen indultunk, az első félidőben kiegyenlített játékot láthattunk, míg a másodikban úgy érzem, a gólig szintén kiegyenlített futball volt a pályán, ám miután betaláltunk, azt vettem észre a csapaton, hogy kicsit megnyugodtunk és onnantól folyamatosan jöttek a szebbnél szebb támadások, ezekből sikerült még két gólt elérnünk.
– Szerényen elhallgatja, hogy a második találat az ön nevéhez fűződött. Fel tudná idézni?
– Számítottam rá, hogy jönni fog a beadás, Kun Benjamin volt ott a jobboldalon, ő kaparta ki a zsugát, szépen elment, beadta, én megelőztem a védőt és sikerült elrúgnom a hosszúba. Nagyon örülök neki, hogy az utolsó két mérkőzésen két góllal és két gólpasszal tudtam hozzájárulni a csapat feljutásához. Nem is tudom, hány év után, de végre ismét az NB II-ben van a Dorog. Ezért küzdöttünk egy évet, hosszú, rögös út volt, de hála a jó égnek, megcsináltuk és nagyon boldogok vagyunk.
– Számíthatnak a szurkolók Bojti-gólra az NB II-ben is?
– Ez még a jövő zenéje, én nem zárkózom el semmi elől. Szeretnék itt maradni, jó a csapat, szeretek itt lenni, és az szintén nem duma, hogy szeretem a vezetőséget is, mert korrekt, mindent biztosított eddig is és mindent biztosít, hogy profi futball jöhessen létre Dorogon. Meglátjuk.
FEKECS DÁVID: „Felemelő érzés, amire nagyon régóta vágytam”
– Amire vártak, összejött, de nagyon sokat tettek is érte.– Nem is tudom, mit mondjak, elsőre annyira felemelő érzés, amire nagyon régóta vágytam a tizennyolc éves labdarúgó-pályafutásom során – kezdte Fekecs Dávid. – Azt hiszem, kihoztam magamból a maximumot. Még nem tudom, hogy és mint lesz a jövő, de ki akarom élvezni minden pillanatát ennek a sikernek. Stabil, egységes és masszív volt a társulat, és pont az ilyen meccseken, mint a mostani, amikor nem mi voltunk a jobb csapat, mégis tudtunk ebből a helyzetből is így kijönni és három góllal megnyerni a mérkőzést. A mi csapatunk Magyarország Atlético Madridja, hasonló a stílusunk, és tényleg kiélvezem minden pillanatát.
– Ilyen publikum mellett nem is lehetett más a vége, mint győzelem?
– Ez a másik. A szurkolótáborunk a tizenkettedik emberünk, mindenhová elkísérnek bennünket, hóban, fagyban, negyven fokban, le a kalappal előttük, nélkülük nem sikerült volna.
– Hogy telik a mostani hétvége?
– Kiélvezzük, ez most csak erről fog szólni, ám a jövő héten próbáljuk kihozni a maximumot, még nem tudom, mit játszott a többi csapat, de ha úgy van, akár a bajnoki cím is meglehet, de a dobogó talán már biztosan. Hihetetlenül boldog vagyok!
– A sors visszaadta, amit oly sokszor elvett öntől?
– Azt mondom, hogy igen. Olyan utat tettem meg, ami nem volt zökkenőmentes. Most ez a csúcs, amit ebből ki lehetett hozni.
– Ugye, nem búcsúzni készül?
– Nem tudom még, hogyan tovább. Van egy jó munkahelyem, és az NB II már profi liga, úgyhogy nagyon jó kérdés, de nem tudok válaszolni, ez még a jövő zenéje.
SITKU ILLÉS: „Nagyon boldog vagyok”
– Több mint egy győzelem, hiszen az óbudai siker egyúttal az NB II-ben való szereplést is jelenti.– Ez így van, de így is indultunk neki ennek a mérkőzésnek, hogy mindenképpen nyerni szeretnénk – mondta Sitku Illés. – El akartuk már dönteni, mert hetek óta így vagyunk, a következő meccsen vagy feljutunk vagy nem, de hála Istennek, ez most sikerült. Nagy fegyvertény, mert jól játszott a Kerület.
„Sitku Illés, Sitku Illés!” – halad el mellettünk az egyik csapattárs, amire a megszólított nevetve így reagál: „Kösz, tesa!”
– Az NB III-as „bajnoki címnek” lehet ugyanúgy örülni, mint egy vagy két ligával feljebb?
– Azt gondolom, igen. Személy szerint ugyanúgy örülök ennek, mint éppen a Magyar Kupa-sikernek, úgyhogy nagyon boldog vagyok.
– A képzeletbeli polcon hová helyezné?
– Ezen még nem gondolkodtam, friss még az élmény.
„Nagyon jó játékos” – szól közbe a mellettünk elhaladó Simon Imre másodedző, amire mosoly a válasz.
– Filó Tamás, Kenesei Krisztián és Szatmári Zoltán ott, Sitku Illés itt. A szurkolók NB I-es labdarúgókat figyelhettek a pálya széléről.
– Így is lehet mondani. Nagyon jó játékosok, akiket felsorolt, de akik mellettük játszottak, azok is tehetséges futballisták.
– Az NB II-ben is számíthat a csapat a rutinjára?
– Le kell ülnünk, meg kell beszélnünk, de személy szerint érzek magamban annyit, hogy az NB II-ben is nagyon szívesen szerepelnék, ám ez nem csupán rajtam múlik. Nagyon szeretnék még játszani, remélem, ezt a klubvezetés is így gondolja.
SZEDLÁR ZOLTÁN: „Saját magunknak tettük nehézzé a meccset”
– Mi játszódik le most legbelül?– Minden – vágta rá Szedlár Zoltán. – Nehézség, győzelem, öröm.
– Megérdemelten nyertek?
– Úgy gondolom, saját magunknak tettük nehézzé a meccset. Volt a Kerületnek két kapufája, nem tudtunk végig dominálni a találkozón, de a három gól önmagáért beszél.
– Miként emlékszik vissza a kilencvenedik perc eseményére?
– A gólomra? Volt egy baloldali támadás, amit gyönyörűen lebontottak a Roncinak, azaz Mészáros Áronnak becenterezték, aki önzetlenül kipasszolta, én meg bepasszoltam a rövidre. Roncinak köszönhetem, hogy ilyen csodálatos labdát tudott adni.
– Két forduló még hátravan és aligha feltartott kézzel mennek ki a pályára.
– Nem, sőt, ha a Fradi bukik, megpróbáljuk az első helyet megcsípni, de így sem lehetünk elégedetlenek, hiszen két fordulóval a vége előtt megvan a feljutás.
SZEMERÉDI NORBERT: „Először az NB II-ben álljuk meg a helyünket”
– Mire a legbüszkébb? Hogy megvan a feljutás vagy arra, hogy szökőévenként kap gólt?– A legfontosabb az, hogy a csapat feljutott – vágta rá Szemerédi Norbert. – Ez volt a célkitűzés, ezért is igazoltam ide. Jelenleg az a legnagyobb büszkeség számomra, hogy a csapattal az ősszel az NB II-ben mutathatjuk meg magunkat. Az, hogy hetek óta nem kapunk gólt, csapatmunka, és mutatja, hogy megérdemeljük, amit elértünk.
– Kárpótlás mindez a Honvédban töltött időszaka után?
– Megmondom őszintén, nagyon nagy kárpótlás. Rossz szájízzel jöttem el onnan, pedig nagyon szerettem Kispesten lenni, de az a lényeg, hogy ilyen közegbe, ilyen csapathoz kerültem, és remélem, jövőre is folytatjuk ezt a sorozatot.
– Elképzelhetetlennek tartja, hogy valaha még a kispestiek kapuját védje?
– Soha ne mondd, hogy soha, lehet rá precedens, hogy visszakerülök, de először az NB II-ben álljuk meg a helyünket. Fiatal vagyok, kapusként főleg. Bizonyítanom kell az NB II-ben, aztán meglátjuk, lehet, felfigyel rám újra a Honvéd.
VIGH ÁDÁM: „Fantasztikus szurkolótáborunk van, nélkülük nem sikerült volna”
– Mi az, ami most a lelkében lakozik?– Fantasztikus, leírhatatlan öröm – felelte Vígh Ádám. – Amit egész évben véghez vittünk, és amin keresztülmentünk az előző szezon során, azt teljes mértékben kijavítottuk, kijavítottam. Rettentő nagy boldogság van most bennem. Az apukám tegnap lett volna 56 éves, azt gondolom, méltóképpen ünnepeltem a szülinapját.
– A csapatfotó előtt ezért nézett fel az égre?
– Igen…
– Büszke lenne önre és szerintem az is.
– Abszolút.
– Ahogy a szurkolók is büszkék a Dorogi FC tagjaira.
– Fantasztikus szurkolótáborunk van, ami az NB III-ban és NB II-ben párját ritkítja. Nélkülük nem sikerült volna a feljutás, ami fantasztikus. Nem is találok szavakat.
– Megérdemelt győzelmet arattak Óbudán?
– Az első félidőben inkább mezőnyjáték volt, majd a két kapufából, amit az ellenfél lőtt, nagyszerűen jöttünk ki, és 0–1 után már uraltuk a mérkőzést, a vége pedig fieszta lett. A mostani sikert és a gólomat szeretném edzőkollégámnak, Faragó Lászlónak ajánlani, és mielőbbi felépülést kívánok neki, akárcsak Koronczai Benjaminnak. Velük vagyunk!
– Tizenkét meccse nem kaptak ki, de ez nem véletlen, mint ahogy az sem, hogy sokadjára nyernek kapott gól nélkül.
– Az edzőnk a védekezés szerelmese, rengeteget gyakoroljuk edzéseken, tőlünk, támadóktól is rengeteg védőmunkát követel. Nagyon sok tolódás labdával vagy anélkül, na meg rengeteg futómunka, szóval nagyon kemény edzéseket vezényel. Itt az eredménye.
– Az NB II már biztos…
– Ez már száz százalék, de szeretnénk minél jobb helyezést elérni a tabellán, ha minden erőnket mozgósítjuk, talán még az első hely is meglehet, de ne legyünk telhetetlenek. Készülhetünk az NB II-re – remélhetőleg hasonló sikerekkel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: